Kedves Lista!

A 2. rész.
Szeretettel, István. (Bp.)

>
A szabadelvű - liberális - nevelés buktatói  - hazai szakvélemény.

Valóban a gyerekek irányítják a szüleiket? Képesek a szülők akár még
önmagunkból kifordulni, csakhogy megfeleljenek gyermekeik elvárásának?
A Szülők Lapja szakértője válaszol.

"A modern gyerek követel, és érdeket érvényesít".
Ami a gyereknevelés kultúráját illeti az utóbbi időben az
tapasztalható, hogy a szülők képtelenek nemet mondani, a gyerekek
pedig mindent akarnak, mégpedig azonnal. A mértéktelenség kultúrájában
élünk. Az emberek már nem képesek kemény munkát fektetni olyan
vállalkozásba, ami csak később válik az örömszerzés forrásává. A
modern gyerek követel, érdeket érvényesít, a kívánságai azonnali
kielégítésre találnak. Felmerülhet a kérdés, emögött valóban a gyermek
áll, vagy inkább az a szülő, aki mindezt hagyja?

A szülőké a hatalom, csak éppen nem szeretnek élni vele. Egyszerűbb a
gyermek jó pajtásának lenni, áttölteni a reggeli kakaót, bekapcsolni a
mesét, indokolatlanul jutalmazni, elnézni a hisztijét, elpakolni
helyette és még sorolhatnám.
Ha mindezt a szülők nem tennék meg, és a rosszalkodásnak valóban lenne
következménye, és észrevennék, hogy sok esetben a gyermekeink a
viselkedésükkel "pofonért könyörögnek", na, akkor tudnánk erős,
rugalmas gyermekeket nevelni, akik felnőttként is képesek megállni a
helyüket!

"A szigor nem zárja ki a szeretetet".
Mitől is félünk? Hogy kevésbé szeretnek majd bennünket, ha szükség
esetén autoriterként lépünk fel? Nem, a szigor nem zárja ki a
szeretetet, sőt a kutatások azt bizonyították, hogy életünk során
azokra emlékszünk pozitívan, szeretjük és nézünk fel, akiknek képesek
voltunk alávetni magunkat gyerekként.

Hova vezet a szabadelvű - liberális - nevelés?
A "non-frustration" nevelés (szabadelvű nevelési módszer)
következtében gyermekek ezrei válnak neurotikussá, végtelenül
szorongóvá. Az egészséges gyermeki fejlődéshez a szereteten kívül
elengedhetetlen a következetesség, a szabályok, keretek, értékek
megtartása. Az énfejlődés egyik alapja, hogy megtanuljuk egónk
határait, ehhez pedig a szülőknek kereteket kell szabniuk! Ha ez nincs
meg önállótlanságot, kontrollhiányt okoz, minden helyzet frusztráló
lesz. A frusztráció pedig agressziót, vagy szorongást szül.

Kedves Szülők, a gyermeknevelés egy igazán hosszú távú befektetés, és
ezt először a szülőnek kell megtanulnia, csak ezt követően várható el
a gyermektől a türelem. Viszont az biztos, hogy megtérül, és még
kamatozik is.

Forrás: Külföld/ Huffington Post
Szakértőnk: Szegleti Gabriella, gyermekpszichológus
Forrás: szuloklapja.hu

Kedves István!

Kicsit egymás mellé beszélünk, de ez talán jó is lehet "magasabb"
szempontok alapján. Íme egy ősi indiai tanmese Anthony de Mello:
A csend szava, gyűjteményéből:

Hazatérés

- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és
az isteni - mondta a Mester.
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet, pedig hegynek látják.
- És a lelki?
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa,
a hegy, pedig már nem hegy többé.
- És az isteni?
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa
újból fa, s a hegy újból hegy lesz.

Szóval azt gondolom továbbra is, hogy bármit mondok, abban nem
hivatkozom Istenre és a Magasabb intelligenciára, mert annyi gyalázat
van a nevük mögött, hogy nagyon sokan emiatt utasítják el a hozzájuk
tartozó gondolatokat, még akkor is, ha sok jó van bennük. Persze ezzel
senkinek a vallásosságát nem akarom kétségbe vonni. Lásd a legutóbbit:
A pápa kijelentette, hogy a törökök népirtást követtek el az
örményekkel szemben. Kérdem én a pápaság nem követett el népirtást a
keresztes háborúkban és az általuk levezényelt egyéb vallásháborúkban?
Ha erre azt mondod, hogy ez az ember és nem az Isten, akkor hiányosak
a bibliai ismereteid. Bizony keményen benne van mindenki.
Tehát: az dobja rá az első követ..................

Amiről én beszéltem Neked, abban van valami, van az "Én"
megtapasztalása, de nem hiszem, hogy sokat hivatkoztam volna Istenre.
Amit láttam, megtapasztaltam arra nem nagyon jó hivatkozni, mert
mindenki materialista bizonyítékot akar, az pedig nincs. Ezért mondom
azt, hogy én így tudom, gondolom. A halál élménnyel kapcsolatban az
emberek 95% -a arra volt kíváncsi, hogy hogyan "haltam meg", hogyan
élesztettek újra és szinte senkit sem érdekelt, hogy mit tanultam
általa, és mi az a tudás amit átadhatok neki. Ezért aztán azt sose
meséltem el senkinek, mármint a halálom körülményeit. :-) Talán volt
4-5 kivétel, köztük Te is. Látod az arányt?
Te sem hivatkozol a volt ált. isk. tanítódra, hanem tanítod a te
tudásodat. Amit kaptál és amit "szereztél" a tapasztalataid által.
Hatalmas tudás, hidd el, tudom.

No. Én is az "én tudásomat" tanítom és abba nem fér bele az ak.
meditáció érdemtelen előnyökre való használata. Megtanítom a
gyerekemet a spirituális törvényekre, amiket jónak tartok és
egyetértek velük, de nem "fenyegetem" azzal, hogy ha nem tartod be
akkor majd jól megszívod, mert ezt nem tudom bizonyítani neki!!!
Számára üres fenyegetés lesz. Mint ahogy az emberek 95%-nak is az
lesz. Remélem megérted, amit mondani akarok. Tehát "tanítom" a
tudásomat és megpróbálok példát mutatni, mert a gyermek a példából
tanul. Az elvem: ismerd meg a rosszat és tedd a jót!

Tehát egy példa!
Példát akartam mutatni a Listának, amikor ezt írtam:

> Kedves Márta!
> Erőmhöz, tudásomhoz mértem, megpróbálok segíteni.

No biztos tudod, lehet szavazni a Listán. Erre a hozzászólásomra
kaptam egy kemény nem tetszett szavazatot. :-) Köszönöm. Tanultam
belőle, sokat. Abban biztos vagyok, hogy akinek nem tetszett a segítő
szándékom, biztos, nem gondolt segítő szándékkal Márta fiára. Remélem
volt aki gondolt rá, csak nem merte megírni! Tudjátok, nagy szükség
van a kinyilvánításra, mert Márta csak akkor tudja meg, hogy
támogatjuk a bánatában és nem lesz annyira egyedül.

Én a leveleimet a szeretet jegyében fogalmazom és írom meg. Legalább
is így gondolom. Azt, hogy ki, hogyan értelmezi a "szeretetet" nem
tudom befolyásolni, esetleg példák alapján elmondani. Egy kedvenc
mondásom: "A Szeretet felébreszti a lelkiismeret furdalást, a gonosz
megnyugtatja azt!"

Szeretettel, István. (Bp.)

Kedves Istvánok, kedves Agykontrollosok!



Néhány gondolat a tanulás-nevelés kérdéséhez...  szerintem mindenkinek 
megvan
a maga igazsága :) és vannak még más szempontok is.



Úgy gondolom, hogy a Magasabb Intelligencia inspirációt ad, felismerésekhez
segít, viszont nem oldja meg a mindennapos részleteket (nem is ez a dolga)
és az egot is magábanfoglaló emberi személyiség helyett nem fog döntéseket
hozni, felelősséget vállalni.



Tanulás és agykontroll... azt is figyelembe kéne venni, hogy majdani
felnőttként a gyerek nem az iskolának, hanem a saját sorsának, önmaga
potenciáljainak és szerepeinek megvalósításáért tanul. Vagyis egy eminens
leckefelmondó gyerek még korántsem biztos, hogy jó életprogram-megvalósító
lesz, sőt...
Egy mai intelligens gyerektől kitelik úgy összerakni magában a közoktatás
lehetőségét és korlátait, hogy egyszer csak feltegye a szülőjének a
kérdést:

,,Apa/anya, amikor te ilyesmit tanultál az iskolában, mint mi most, mi 
is
lett ennek hasznossága az életben? Egyáltalán emlékszel ezekre az
ismeretekre? Nem gondoltál arra, hogy az életed mostani problémáihoz jó
lett volna inkább valami mást, gyakorlatiasabb dolgokat tanulni? Hogy akkor
tudtad volna, a szomszéd bácsival mégsem kellett volna pereskedned... vagy 
a
pénzedet biztosabb helyedre is tehetted volna..?"



Szerintem ha egy gyerekben egyébként van céltudatosság és igyekezet, nem
látok abban problémát, ha egy-egy érdektelenebb tantárgy ,,kipipálásához"
egy kicsit ,,varázsol"... a lényeget úgyis az dönti el, hogy mi van a mérleg
másik serpenyőjében.



A liberális-számonkérő szemlélet dualitásában hajlamosak vagyunk a szülői
klisék síkjában maradni és megfeledkezni arról, hogy kvázi-felnőttnként 
is
lehet kezelni a gyerekünket... vagy időnként egyenrangú félként elbeszélgetni
vele, megkérdezni a véleményét, hogy az élet aktualitásairól mit és miért
gondol, hogyan érez, mit szeretne, stb. a gyerek nagyon hálás tud lenni
ezért.

A hajón a jó kapitány is sokszor kikéri az elsőtiszt véleményét - a döntés
és a felelősség persze az övé... de annak figyelembe vételével, hogy
valószínűleg az elsőtiszből is kapitány lesz majd és nem mindegy, hogy
ehhez milyen alapokat kap (egy olyan beosztásból, amelyben már komoly
felelőssége van, ugyanakkor mégsem ő a főnök).



Szeretettel egyre jobban:



Laci