Kedves Lista!

Egyszer régebben arról ment az elmélkedés, hogy minden gyerekből
megfelelő oktatási módszerekkel "csodagyereket" lehet csinálni.
Valami mindig sántított ebben a gondolatmenetben, csak nem tudtam
megfelelően indokolni. Aztán Zsófi esete megvilágosított, illetve az
egyik legcsodálatosabb könyv segített benne, amit vagy százszor
elolvastam. Kahlil Gibran: A Próféta című könyve. Internetről
letölthető.

Ezt írja a Tanításról.

"Akkor egy tanító ezt mondá: Beszélj nekünk a Tanításról.
És ő ezt válaszolta:
Senki nem képes előttetek semmit fölfedni, csupán azt, ami
tudásotok hajnalán, félálomban máris ott hever.
A tanító, aki követői között a templom árnyékában jár, nem
bölcsességéből ad át nékik, hanem hitéből és szeretetéből.
Ha valóban bölcs, nem azt kívánja, hogy belépjetek az ő
bölcsességének házába, hanem inkább saját elmétek küszöbére vezet
benneteket.
A csillagász beszélhet néktek arról, mennyire ismeri a tér
titkait, de ismereteit nektek át nem adhatja.
A muzsikus énekelhet néktek a ritmusról, amely a térben
mindenütt jelen van, de nem adhat néktek olyan fület, amely felfogja
ezt a ritmust, sem olyan hangot, mely e ritmust visszhangozni képes.
És aki jártas a számok tudományában, beszélhet a mértékek
birodalmáról, de oda el nem vezethet.
Mert az egyik ember tudománya át nem adhatja szárnyait a
másiknak.
És mivel mindegyikőtöket magában ismeri az Isten, ezért
mindegyikőtöknek egyedül kell megismernie az Istent és megértenie a
földet."
>
Tehát arra jöttem rá én is, hogy semmit sem lehet "elővenni"
senkiből, ami nincs benne. Egy ici - picit lehet tanítani, de lényeges
változás nem érhető el senkinél, ha nincs benne, amit el akarok érni
nála. Születésekor mindenki hoz valamit magával, pozitív - negatív
előjellel, (Az asztrológia azt írta erről, hogy magasrendű -
alacsonyabb rendű) aztán egyszer csak előjön, vagy nem.

Vagyis egy "botfülű" gyerekből semmilyen módszerrel nem tudunk
Mozartot előhozni. Stb. stb..
Tehát jóformán én sem tettem mást, mint a neki írt mantra segítségével
előhoztam belőle azt, ami már benne volt.

Ugyanis a "csoda" benne volt és nem én tettem csodát. :-)

Szeretettel, István. (Bp.)

hogyaszongya...Remete nagy szószólója az ego kiiktatásának,
ez szép és jó, ellenberger hovatovább és stb ezen a fizikai 
sikon ember cimü állapottal kell megküzdenünk, aminek
alapfeltétele az ego, anélkül nem az ami, mégis felfokozott
állapotban van az emberiség a tekintetben, hogy több
irányzat-gondolat ülteti belénk, minek ez nekünk...
máskor kajtatunk vmiért hogy megszerezzük, pl a világür
szüntelen kutatása is ilyesmi, és most mégis amink megvan
azt akarjuk eldobatni magunkkal...az egonkat...ha az nincs
még majszolnánk a banánt vhol afrikában, nem?
nem mintha nem szeretném:) és a tőzsdén se buknék...
nem olyan ez mint Éva alma témája a tudásfájáról?
még rosszabb gödörbe akarjuk sodorni magunkat, nem
elég jó-rossz itt is ?....csak eszembe jutott, semmi érdekes

jajj mit láttam este: mississippi felső folyásánál vhol,
majdnem befgyva a folyó már, kis pici folyásnál még
ott rekedt pár réce féle, nehéz már felszállniuk, odébb
sasok a fákon, csorog a nyáluk a jó kosztra, nosza 
egyikük - hogy mért csak egy ? -fel röppen és elkap
egy récét, inal vele ám erre mi történik?
nem hogy a többi is ezt tenné, nem, neki mennek
ennek, és kikapják a karma közül, no de annál sem
volt sokáig, mert jött a következő és az szedte ki
akkor attól, de az sem örülhetett sokáig, tőle is
elragadta egy másik, és igy kapkodták el egymástól
szerencsétlen récét - hogy mit élhetett át szegény -
vagy fél órán keresztül...emberek?