Kedves Lista!

Az interneten bóklászva ismét szemet szúrt, hogy a "gondolat teremtö
ereje" kifejezés milyen sok helyen szerepel tényként elfogadva. Átvitt
értelemben természetesen lehet a gondolatnak is "teremtö ereje", éppen
úgy mint szinte bármi másnak, de a gyakorlatban(!) nem mindegy, hogy
pontosan mit is értünk alatta.

A gondolat teremtö erejével kapcsolatban gondolom egyetértés van
abban, hogy gondolat nélkül nincs teremtés, viszont nincs egyetértés
abban, hogy ebböl következtethetünk-e arra, hogy a gondolat maga
valamiféle önálló teremtö erövel bir. Szerintem nem, és remélem,
hogy ezt egy hasonlattal meg is tudom világítani:

A teremtés folyamata olyan mint egy lánc, melyiknek csupán az egyik
(de nem az elsö) láncszemét hívják gondolatnak. Ez az egyetlen
láncszem lehet bármilyen erös, mégsem tudunk vele valamit
"az életünkbe emelni", azaz teremteni.
A félreértést talán az okozza, hogy ha ez (vagy bármely más) láncszem
hiányzik (!), akkor "szakadás van", és nem jöhet létre teremtés.
Elképzelhetö, hogy így született meg bennünk az az illúzió, hogy maga
a gondolat teremt. Nem teremt, viszont a többivel egyenrangú,
nélkülözhetetlen láncszemként része AK-os és egyébb teremtö
munkánknak.

Sok szeretettel
Remete