Kedves Lista!

Sokat gondolkodtam azon, amiket olvastam a válaszaitokban. Hagytam a
dolgokat magamban ülepedni, érni.
Istvánnak volt egy idézete Dr. Pásztorfy Jánostól (#4093) aki ezt a
helyzetet egy szobához és a szobában lévő falhoz hasonlította.
Ez elindított egy gondolatsort bennem.
Úgy érzem, hogy abban a szobában, amiben vagyok, van egy ablak is.
Ablak, ami a külvilágot mutatja, látom mik történnek. Ezért fellángol
a vágy, hogy ki kell menni a szobából ki a szabadba és ehhez csak át
kell, menjek az ajtón.
De! Itt jönnek a sötét gondolatok. Jó nekem itt! Kint hideg van, itt
kellemes az idő! Kint fúj a szél itt nem. Talán nem is kellene annyira
kimenni. Kint épp esik és minden vizes nedves nyálkás itt száraz az
idő.
Akkor az ember levonja a következtetés jó neki itt! De látja a kinti
világot és ki akar menni, de nem teszi.
Ehhez jönnek még azok az emberek, akik gondolataikkal, szavaikkal
erősítik az, hogy nem jó kint. "Van esernyőd? Nincs, akkor csak elázol
kint, ne légy h*lye ne menj ki!"

De egy idő után akkora lesz a vágy, hogy az ember kimenjen, amit csak
még nagyobb erő képes legyőzni. Így minél jobban vágyakozik az ember,
hogy kimenjen a szobából (és nem megy ki) annál mélyebbre kerül!

Amíg az ember bent van a szobában a szárazban nem érzi a friss eső
illatát. Aki kint van, mondhatja neki, hogy gyere ki mert jó! Gyere
ki, hisz langy eső hullik csak és mindennek friss illata van. Aki bent
van, nem érzi az illatot az eső melegét, a szél simogatását, a
kellemes bizsergést, ahogy a háton végig szalad egy eső csepp. Csak az
esőt látja!

El kell határozni, hogy kimegyek, és kint maradok, amíg nekem jó. A
szoba meglesz utána is.
Ez az elhatározás a legnehezebb!!!!

Mostanában újra elkezdtem meditálni (az utóbbi 6-7 évben teljesen
kimaradt az életemből)
Nem csinálok, más csak elképzelem, magam kiegyen súlyozottnak,
boldognak. (mellesleg vékonynak :) ) és ebben az érzésben töltöm az
időt.

Sajnos régebben azt vettem észre, hogy amit magam szeretnék elérni az
nem vagy csak nagyon, nagyon nehezen megy. Másnak kell a segítenem, az
mindig könnyen és gyorsan megtörténik. (pl. egy ismerősöm, munkát
keresett, azt vizualizáltam, hogy talál munkát és ott jól érzi magát.
1 hét után szólt, hogy talált munkát. Ennek már 9 éve és még mindig
ott van és szereti)
Szóval másnak tudok segíteni, de magamon nem vagy csak nehezen.
Szerintetek ez miért lehet?


Anita