Sziasztok!
Istvánhoz szeretnék csatlakozni egy Anthony de Mello bölcsességgel:
"Képtelenség
A Mester állandóan egy téglával kapargatta annak a szobának a padlóját,
ahol
a
tanítvány leült elmélkedni. A tanítvány először boldog volt, azt
gondolván, hogy ezzel
ellenőrzik a koncentrálóképességét. Amikor azonban a zaj már
elviselhetetlen lett,
kitört:
- Mi az ördögöt csinálsz itt? Nem látod, hogy elmélkedem?
- Csiszolom a téglát, hogy tükör legyen belőle - mondta a Mester.
- Őrült vagy? Hogyan tudsz téglából tükröt csinálni?!
- Nem vagyok őrültebb, mint te! Hogyan tudsz puszta önmagadból
elmélkedőt csinálni?!"
Amíg kiragadva -mondhatom úgy is leragadva - a saját léteden,
szerencsétlenségeden gondolkodsz, elmélkedsz, nem haladsz sehová. Az
öncélú, magamsajnálás, depresszió, csak mókuskerék.
Bár látszólag haladsz, mégsem jutsz sehová.
Én, miután kilábaltam ebből az állapotból, rájöttem, hogy a depresszió
nagyfokú önzés, önsajnálat, és vakság.
A depressziós csak a sajátmagával, a saját sérelmeivel törődik, meg
sem lát másokat : ezért vak.
Meg sem próbálja - eszébe sem jut - hogy mások szemével, érzelmeivel,
más nézőpontjából gondolja végig a dolgokat, ehelyett sajnálja magát,
hogy milyen szerencsétlen.
Nem figyel rá, észre sem veszi a felé nyújtott segítő kezeket, sőt,
beleharap, állandóan fájdalmat okozva, ezért önző.
A depressziós azért nem hisz az élet értelmében, mert nem él, csak
vegetál, "puszta önmagából" -önmagáról- csinál elmélkedőt,
elméleteket.
Kedves Lovass Laci!
Erősen vitatom a megállapításodat Buddháról.
Buddha azért hagyta el otthonát, mert SEGÍTENI akart népén, és
megoldást keresett az emberi szenvedés és fájdalom enyhítésére.
Ezért kereste az okát minden szenvedésnek, betegségnek, az öregségnek
és a halálnak.
Budha nem önmagának, önmagáért kezdte keresni az igazságot, hanem
MINDENKINEK, MINDENKIÉRT.
Egyetlen percig sem volt antiszociális, egyetlen percre sem tagadta az
élet értelmét, mindig kereste, azzal a BIZTOS TUDATTAL , hogy az
életnek értelme van,
Tanításai belső egyensúlyunk fenntartásának fontosságáról szólnak.
Ezért "dolgozta ki" a Nemes Nyolcrétű Ösvény tanát, ami nézetem
szerint máig a legvilágosabb és a leghasználhatóbb önsegítő módszerek,
alapelvek gyűjteménye. Szerintem sokaknak ismerősek ezek:
1- Helyes szemlélet: tudomásul veszed, szenvedés van, (pl. fáj a
fogam), de nem vagy tehetetlen, hisz ha keresed az okát (elmész a
fogorvoshoz) meg tudod szüntetni (kihúzza, betömi)
2- Helyes gondolat: nem hibáztatsz másokat
3- Helyes beszéd:nem rágalmazol, nem hazudsz, nem beszélsz durván
4- Helyes cselekvés: nem ártasz tudatosan másoknak
5- Helyes életmód: önzéstől mentesen, becsületesen élsz
6- Helyes erőfeszítés:elveted a negatív gondolatokat, és erősíted a pozitívakat
7- Helyes éberség :tudatában vagy annak, hogy minden, akár jó, akár
rossz véget ér (vagyis nem engeded elhatalmasodni a rossz dolgok
miatti rossz érzéseket, de nem válsz elbizakodottá a jó dolgok miatt
sem)
8- Helyes elmélyedés: a lelki kiegyensúlyozottságra törekszel
meditációval, légzésgyakorlatokkal.
Budhában nyoma sem volt az önsajnálatnak, ő végig a MEGOLDÁST kereste.
Amíg viszont valaki depressziós, addig az INDOKOT keresi, hogy miért
jogos, hogy ebben az állapotban van. Csak önmagával foglalkozik, és
csak akkor, és csak addig fogad el másokat, míg azok vele együtt
sajnálkoznak az élet kegyetlenségén, és vele együtt róják a köröket a
mókuskerékben.
Minden lelki mélyponton lévőnek kívánom, kezdjen el végre MÁSOK
szenvedésével is törődni, és a MEGOLDÁST keresni az enyhítésére.
Nagy Margó
Jogod van az álmaidhoz!
www.delfintanulas.hu
|
