Egy lány a híd korlátján áll és épp készül beleugrani
a folyóba, amikor arra jön egy kerékpáros fiú.
Odaszól a lánynak:
- Hé, hát te meg mire készülsz ott fent?
- Beleugrom a vízbe, öngyilkos akarok lenni.
- Ugyan, micsoda butaság! Gyere ide inkább és adj egy csókot!
  mondja incselkedve a biciklis.
A lány odamegy, megcsókolja, hosszan, szenvedélyesen.
A fiú nagyot sóhajt:
- Hű, ez volt életem eddigi legklasszabb csókja!
Te aztán egy igazi tehetség vagy, kár lenne ezt elpazarolni.
Mondd, miért akarsz meghalni?
- Mert a szüleim nem bírják, hogy lányruhában járok...

Kovács József földhivatali ügyintéző egyik nap félfogadási
időben (mert akkor úgyis ráér) elhatározza, hogy rendet rak a
szobájában álló nagy szekrényben. Talál egy régi poros lámpát.
Viccből megdörzsöli és így szól:
- Kérek egy jéghideg sört!
Hirtelen ott terem az asztalán a sör. Túl a döbbeneten
ezután már sokkal nagyobb kívánsággal folytatja:
- Vigyél egy fantasztikus szigetre,
  ahol gyönyörű és odaadó nők vesznek körül!
Így is történik.
- Ez ám a jó élet. Bárcsak ne kelljen soha többé dolgoznom! - mondja.
Erre visszakerül az íróasztalához, a földhivatalba...


Az amerikai, az orosz meg a magyar arról
beszélgetnek, melyik hogy tartja meg a szolgálati titkokat.
- Én a feleségemmel szomszédos irodában dolgozom.
Én nem tudom ő mit csinál, de nem is érdekel,
ő nem tudja, én mit csinálok, de nem is érdekli.- így az amerikai.
- Én a feleségemmel szomszédos íróasztalnál dolgozom.
Én nem tudom ő mit csinál, de nem is érdekel,
ő nem tudja, én mit csinálok, de  nem is érdekli. - mondja az orosz.
A magyar csak legyint:
- Én egyedül dolgozom az irodában.
Fogalmam nincs, mit csinálok, de nem is érdekel.