Kedves Lista!
A hagyomány valami olyat tanít, hogy
"Minden ami (velünk) történik, az tanítás".
Vannak akik hozzáfüzik, hogy minden esemény "egy új lecke", de
pl. a karma jóvoltából lehet akár egy visszatérö lecke is.
A dolgok miértjére általában az a válasz, hogy minden ilyen lecke
elöbbre visz bennünket egy lépéssel a fejlödésünk útján.
Ez eddig már közhelynek számít, ám kevesen tudják, hogy ez a gondolat
tulajdonképpen csak az elsö lépcsöfoka egy olyan elvnek, amit csupán a
megértés kedvéért szoktak három, de akár öt, vagy hét "fokozatra"
bontani. Maradjunk a háromnál. Mi mond a második "lépcsöfok"?
"Nincs lényegi különbség aközött
ami velünk történik (látszólag spontán),
és amit magunk kezdeményezünk (látszólag szabad akaratból)".
Ez a gondolat már elég elvontnak, és elméletinek tünik, pedig sima
folytatása az elsönek, és szerintem nekünk AK-osoknak is sokat mond.
Ha abból indulunk ki, hogy nincsennek véletlenek, akkor ugye mindjárt
nem is annyira elméleti a dolog, hisz ami velünk történik, az sosem
történik véletlenül, és az sem véletlen, hogy mikor milyen ötletünk
vagy késztetésünk támad.
A hagyomány persze mélyebben kitér arra, hogy a "véletlen" mögött
milyen céltudatos inteligencia szálai húzódnak. Az sokszor
lényegtelen, hogy mivel helyettesítik be a véletlen fogalmát, mert
igazán nem is az a lényeg, hogy ki, vagy mi koordinálja a leckéket,
hanem az, hogy mi hogyan reagálunk rá, miként viszonyulunk hozzá,
és mit tanulunk belöle.
A harmadik mélység, vagy "lépcsöfok" a következö:
"Ami számunkra egyféle lecke, az rajtunk keresztül egyben
lecke mindenkinek akikkel kapcsolatban állunk!"
Másszóval, ha valakivel összehoz a "céltudatos sors", éppen akkor neki
te vagy a "tananyaga", ahogy ö is a tiéd. Ezért is kell mindent mindég
szeretetböl gondolnunk, mondanunk, és cselekednünk.
Persze spirituálisan mindenki mindenkivel kapcsolatban áll........
Vissza az AK-os, és egyébb gyógyításokhoz:
Azzal hogy segítünk, gyógyítunk, végülis az önzetlen szeretetet
ébresztjük magunkban, és áramoltatjuk. Ezt akár jól csináljuk, akár
nem, mindenképpen nagy hatással vagyunk a környezetünkre.
Tehát tanítunk azzal, hogy közben mi is tanulunk, és fejlödünk :))
Ki tudja, talán éppen erre utal az a latin kifejezés is, hogy "docendo
discimus" (tanítva tanulunk).
Ebben a kis reflexiómban csupán azt szerettem volna elmondani, hogy
mennyire csodálatos, nagy, és egyben felelöségteljes dolog már az is,
hogy egyáltalán vagyunk.
Szeretettel
Remete
------------------<+>------------------
Aki szeretetböl cselekszik, mindég igaza van,
még akkor is, ha az nem annak látszik.
/Peter Egge, norvég író/
|
