Kedves Olvasó!

#3690 -ben,  Anikó úgy zárja levelét, hogy "Ti mit gondoltok a hitröl?
Érdekelne észrevételetek a hittel kapcsolatban :)"

Mivel e téma az AK-t is érinti (HIT-vágy-elvárás!), ezért is érdemes
foglalkozni vele, de a másik oldalon azt is érzem, hogy ez egy túl
kényes, mondhatnám szent téma, vagyis nagy óvatosságra int.

Úgy gondolom,  jó bevezetö lenne az a kérdés, hogy
vajon a hit mindég az aminek mi hisszük? :))
                    -----<+>-----
Kezdeném Anikó egyik megállapításával, miszerint: "Az ateista és
a hívö között egyetlen párhuzam a hit". Egyet kell vele érteni. Ám ha
a hit olyan valami, ami egyidejüleg két, söt több ellentétes, egymást
kizáró  módon is megnyilvánulhat, akkor felmerül a kérdés, hogy
mennyire megbízható a hit? Mennyire lehet, mennyire szabad hitünkre
bízni magunkat?
                    -----<+>-----
Hit vizsgálatában sem szabad elfogultnak lennünk. Viszont, ha
semlegesek szeretnénk maradni, akkor nem tekinthetünk úgy a hitre,
mint valami talpig pozitív dologra, mert a hit egyébkén is mindég, és
mindenkor neutrális. Nem válogat. Ott izzik a szentek szívében, a
forradalmárban, a hittérítöben, és az öngyilkos merénylöben egyaránt.
Másszóval, hittel valóban mindent el lehet érni, ezt most már mindenki
tudja, de ezt látva valóban olyan nagy áldás ez a világnak?
                    -----<+>-----
Hatalmas ellenállást kell leküzdenie annak, aki valamilyen okból mély
hite ellen kényszerül cselekedni. Az eredmény legjobb esetben az, hogy
utánna még sokáig lelkiismeretfurdalás gyötri az illetöt.
Ez ugye azt  jelenti, hogy a hit szorosan összefügg a
lelkiismerettel.
Ezen eddig nincs semmi meglepö. Viszont egy hasonló esetben, éppen úgy
szenvedne lelkiismeretfurdalástól az is, aki tévhitben élt.

Ezek szerint a hit képes még a lelkiismeretet is félrevezetni?
Ha igen, akkor mennyire bízhatunk a lelkiismeretünkben?
Lehet-e egyáltalán egy lelkiismeret hamis?
                    -----<+>-----
Ennyiböl már jól látható, hogy a hit nem egy egyértelmü jelenség, úgy
tünik több "fajtája" is létezik, esetleg több módon, vagy inkább több
síkon nyilvánul meg. Ez a gondolat persze a nyugat emberének általában
eléggé idegen, viszont pl. a  védák mindég is háromféle hitröl
beszéltek:  "tudatlan, szenvedélyes, és a jó", ugye attól függöen,
hogy mi jellemzi a lelkünkre ható kötöeröt.

Ha ez így van, akkor képesek vagyunk-e önmagunk hitének szintjét
felismerni?
Képesek vagyunk-e a saját hitünkre objektívan tekinteni?
Vagy ez is csupán egy "másik" hit szemüvegén keresztül lehetséges?
                    -----<+>-----
A hit tehát, megnyilvánulásában sokféle, vagy soksíkú, és e
síkok között minöségi különbség érezhetö.
A védák példájából kiindulva nem nehéz a hit különbözö
megnyilvánulásait egy fejlödö, emelkedö lépcsöként elfogadni.

Ezek szerint hited is lehetne fejlettséged tükre, és mutatója?
                    -----<+>-----
A durvább vibrációs szinten élök hitének megnyilvánulásából sajnos
elég sokat láthatunk manapság is, de vajon mi van a magas, fejlett
tartományban élök hitével?
Legfejlettebb embertársaink között vannak ugye a megvilágosodottak,
azok akik elérték a kozmikus tudatszintet, akik elérték a nirvánát, a
Buddhák stb. Ezzel kapcsolatban van itt egy kis bökkenö.
A legmagasabb szinten, pl. a nirvánában nemcsak a karma szünik meg,
hanem a hit is! Ezért, aki elérte a kozmikus tudatszintet, azt már
többé nem a hite vezérli, mint régen, hanem a kozmikus tudata
(érthetöség kedvéért: kozmikus tudása). Ezért náluk pl. a placebo sem
müködik, hisz ök már túllépték a hit befolyásába ágyazott létet.

Ha a megvilágosodást, a nirvánát stb. a hit teljes hiánya (is)
jellemzi, akkor fogalmazhatnánk-e úgy,
hogy a spirituális fejlödés egyenlö a hit fokozatos leépítésével
valamilyen misztikusnak tünö "kozmikus tudás" javára?

A gondolat nem új, hisz a bölcsek mindég is azt tanították, hogy
elsösorban "Ismerd meg önmagad", és nem azt, hogy "elöbb higgy
önmagadban".
Nyilván úgy tartják, hogy csak az aki "ismeri önmagát" képes
felismerni a hittel járó esetleges csapdákat, és veszélyeket.
                    -----<+>-----
Karmánkat többek között tudatos tetteink, és annak következményei is
formálják, de ilyen tudatos tetteket mindég valamilyen megfontolás
elöz meg, és a megfontolás mozgatója maga a hit.

Ha ez így van, akkor hitünk alapos ismeretéböl következtethetünk-e a
karmánkra?
                    -----<+>-----
A múlandó világról úgy tudjuk, hogy az egy illúzió, és ennek nyilván
így kell lennie.

Ha a legerösebb, és legmeggyözöbb hitnek is lehetnek árnyoldalai,
variánsai, és "tévedései", akkor kijelenthetjük-e, hogy a hit is egy
illúzió, és úgy része e múlandó világnak mint bármi más?
                    -----<+>-----
Kelet, és nyugat misztikusai egyaránt azt vallják, hogy a legmagasabb
hit a transzcendentális hit. Ez az ami még hitnek nevezhetö. Viszont,
szerintük ez nem egyenlö a nyugati értelemben vett Istenhittel.

Ha ez valóban így van, akkor hol lehet a hiba: Istenröl alkotott
képünkben, vagy e képbe vetett hitben?
                    -----<+>-----
A hit, AK-os kifejezéssel élve egy program, ami a háttérböl
befolyásol-irányít.
Számos különbözö erejü hit-program müködik mindenkiben, kezdve az apró
meggyözödésektöl akár egészen a megszállottságig. Minden hit
manipulálható, beültethetö, erösíthetö, csökkenthetö, de egy is
közülük csak nagyon-nagyon nehezen veszíthetö el. E "hitmozaikok"
összessége alkotja végülis a világképünket.

Ha ez így van, akkor mennyi szabad akarat maradt még nekünk?
Mondhatjuk-e azt, hogy minél kevesebb a hit, annál nagyobb a
szabadság?
                    -----<+>-----
A hitnek van egy elég nehezen kezelhetö tulajdonsága: ugyanis a hit
nem tür ürt (ürességet) maga körül. Mihelyt figyelmünk egy ilyenre
terelödik, az elme elkezd interpolálni a HITünk irányítása alatt. Így
lesz a hiányzó láncszem, vagy ismeretlen puzzledarab, kiegészítve,
áthidalva.  Többek között a babonák, az illúziók, az önbecsapások zöme
is így születik.

Ha ez így van, akkor vajon "menet közben" észre tudjuk-e venni, és ki
tudjuk-e szürni hitünk ezen ön-manipulációit?
                    -----<+>-----
Ha "mindent" a hit irányít, akkor mi irányítja a hitet?
                    -----<+>-----
Nem is folytatom. A hit kérdése annyira terjedelmes, hogy e pár
sorral, még a jéghegy csúcsát sem érintettem.
Attól tartok ez a téma sohasem lesz igazán kivesézve.

Sok szeretettel, Remete

No...azt mondják amint fent, úgy lent...mi van fent?
meg van pl a 10. bolygó a Plutón túl, Aris ha jól
írom / erisznek ejtik / és azon túl rengeteg galaxis...
mi van alant?...szövet, sejt, atom de már az is nagy,
már nem két hanem öt-hat elemét "látják"...no de ha
fent akkor kell lennie még belőlük, parányibb és még
parányibb...mint fent ugy alant, itt is a végtelenségig
kell hogy legyen...és kettő között vagyunk mi...Laci

amúgy ha nincs idő és tér, miért akartok folyton
reinkarnálódni?...ez fontos törvény nem ártana mindig 
is figyelembe venni, s azt sem hogy a test csak egy
fizikai forma, a léleké, ami mi is?...illuzió?
gondolat? a leginomabb legapróbb atomi részecske, hisz
mindent ő épít fel, mindent !!??...na mék fő a leves

A következő nap azt mondta a Mester:

- Haj, könnyebb utazni, mint megállni. A tanítványok persze tudni akarták, 
hogy miért.

- Azért, mert amíg utazol valamilyen cél felé, addig álmodozhatsz róla. 
Amikor 
megérkezel, a

valósággal nézel szembe.

- De hogyan változhatunk meg, ha nincsenek céljaink és álmaink? - kérdezték 
az 
elámult tanítványok.

- Az igazi változás nem akarásból születik. Fogadjátok el a valóságot, 
és 
a 
változás magától fog 

beállni.