>Miki, a CDMA-nal elmeletileg semmilyen megkotes nincsen, ha olyan 
>kodokat valasztunk, amik keresztkorrelacioja nulla.
Igen, elméletileg.
De tudsz olyat kódhalmazt mondani, amelyiknál bármely két tagját bárhogyan 
eltolva valóban ideálisan nulla keresztkorrelációt kapunk?

Ezt találtam röptiben angolul, bár tudom, hogy magad is tudod:
"It turns out that different types of spreading codes will cause different 
performance results for linear detectors. This has to do with the cross 
correlation property of the codes. For instance, Walsh-Hadamard codes are 
orthogonal for a specific delay, but are not orthogonal in general. This 
means they are great for a synchronous system, but are bad for an 
asynchronous system. Gold codes are not orthogonal, but have low cross 
correlation at arbitrary delay. Hence, Gold codes perform well for 
asynchronous systems."

Azaz a Walsh kódok idálisan ortogonálisak, ha nem csúsznak el, a Gold 
kódok meg ugyan elcsúszhatnak és akkor is alacsony marad a kereszt-
korrelációjuk, de azért nem ideálisan teljesen ortogonálisak.

>Ket parameter erdekes: 1) a veteli jel meg linearisan erositheto legyen
Ezt vajon miért mondhattad?
Úgy értem, vételi oldalon nem szokott gond lenni a linearitás..

>Nem vagja haza. A korrelacio lenyege pont az, hogy az egesz jelet 
>idoben tetszolegesen eltolhatod, a keresztkorrelacio tovabbra is nulla
Ha lenne olyan kód. Én nem tudok róla. (Ez persze semmit nem jelent.. :-)

>Gyakorlatilag az osszes letezo halozati protokollban (mindegy, hogy 
>WLAN vagy GSM, vagy egyeb) a teljesitmenyszabalyozas csak azert van, 
>hogy energiat sporoljunk.
Hmmm, én még úgy tanultam, hogy pont a tökéletlen kódok miatt fontos a 
telj. szabályzás, és van egy 800 Hz szapora visszajelzés az adótól a 
mobil felé, hogy az adónál vett jelek szintjei pillanatra se térjenek 
el nagyon egymástól. Marmint az UMTS-ben.

Magamat idézem:
>A nem tökéletes ortogonalitás akkor keletkezik, ha a chipsorozatok 
>nincsenek egymással szinkronban a vétel helyén.
Ezt valóban rosszul mondtam, illetve így is jó, ha Walshra gondolunk; 
de ha Goldra, akkor meg nem a szinkronnal van baj, hanem a kód olyan.

Az eredeti kérdésem tehát az volt, hogy mi lenne, ha Walsh kódot 
használnánk, de a minden chip külön "vivőt" kapna, pl. 16 chipes kód,
16 frekvencián lenne BPSK egyszerre, és akkor nem tudna nem szinkronban 
lenni, megvan a tökéletes ortogonalitás, csak éppen nem szórt spektrumú 
abban az értelemben, hogy a helyi zavar valóban bezavar. Hogyan lehetne 
ezeket összekombinálni?

a BenceMiki