> Hány embernek kell használni ahhoz, hogy létezőnek tekinthessük? :->

  Egynek. A szám helyességéhez kétség sem fér, magyarul beszélő emberek
tömegei ismernek fel és azonosítanak be olyan szavakat, mint
Szajkóhukky, Micimackó vagy Roxfort. Ezek megjelenésük idején hapax
legomenonok voltak, azaz kizárólag egyetlen irodalmi műben fordultak
elő. (Történetesen a háromból kettő tulajdonnév, ami kicsit más eset,
de a Szajkóhukky csak mint a vers címe az, egyébként nem lehet tudni,
nem köznév-e. De a brillős szót is egyértelműen be lehet azonosítani.)
Ezeket a szavakat eredetileg egyetlenegy ember (egy-egy műfordító)
használta, mindhárom az ő eredeti alkotásuk. De az eredeti
Jabberwocky, Winnie-the-Pooh és Hogwarts is pontosan ilyen szavak,
egy-egy író tollán születtek és tömegek ismerik őket.

> Ha - némi szójátékossággal - az ismert "sejtetés" szóból a
> "sejtetetés"-t alkotom, akkor a "sejtetetés" máris létezik?

  Természetesen. A kérdés hasonlít arra, hogy hány tojást tud valaki
megenni éhgyomorra. Nyilván csak egyet, mert a következőt már nem
éhgyomorra eszi. Hány nemlétező szót tudsz kimondani? Egyet se, mert
azzal, hogy kimondod, máris létrehoztad.
  Persze egy szó, amit létrehoztak, meg is semmisülhet.

  Laji a lányhoz fordult.
  – Cso bulandri tu majonéze?
  – Tek – felelte Erzsi.
  Azzal bevonultak a terembe.

(Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb.) Ha ez a jelenet az életben
játszódik le, akkor ezek a szavak, amelyek kimondásuk pillanatában
létrejöttek, perceken belül meg is semmisülnek, amikor már sem Laji,
sem Erzsi nem tud visszaemlékezni, hogy bulandri volt-e vagy golendri.
Így persze megmaradtak a könyvben, visszakereshetőek, én is úgy
találtam meg az idézetet, hogy emlékeztem a tek szóra és rákerestem a
Wordben. A latin nyelv szavai is így maradtak meg, töméntelen írott
forrás őrzi őket. Az illír nyelv szavai megsemmisültek, akadnak
helynevek, amik őrzik őket, de maguk a szavak már nem
rekonstruálhatók, legfeljebb töredékekben. S tömegével voltak nyelvek,
amik olyan régen haltak ki, hogy nemcsak szavaikat nem ismerjük már,
de a nyelvek létezéséről se maradt ránk adat.

> Továbbá szükséges feltétele-e a szónak levésnek a valamit jelentés?

  A legkevésbé sem. A fennmaradásnak feltétele. Az iménti bulandri szó,
mivel nem jelent semmit, nem maradhatott fenn, sem a könyv fiktív
valóságában, sem a valóságban, ahol ez a könyv harminc évvel ezelőtt
jelent meg, bőségesen lett volna ideje elterjedni. De ha jelent
valamit, akkor sokkal jobbak az esélyei. A kviddics szó nem azért vált
közismertté sacc per kábé néhány hónap alatt, mert Harry Potter a
futótűz gyorsaságával terjedt és terjed a kultúrában, hanem mert
_jelent_ valamit. Ha Harry Potter egyszer csak megszólalna:
  -- Duy yakha hin mange. Duy punra hin mange.
(ahogy Csani teszi a Dűnében, teljességgel logikátlanul, mert ő az
arabok egy kései leszármazottja, ez pedig hibátlan kárpáti cigány
nyelven van, azonfelül az adott szituációban az égvilágon semmi
jelentése), akkor ezek a szavak nem váltak volna a Harry
Potter-mémcsoport részévé, azaz a kutya se emlékezne rájuk. Aki
olvasott-nézett Harry Pottert, tudja, mi a kviddics, mi a Gryffindor
vagy a Hugrabug, illetve ezeknek az ő anyanyelvére lefordított
változatai (nekem van cseh és szlovák nyelvű Harry Potterem, ők is
átültették a neveket), de nem tudná, hogy mit mondott Harry Potter,
amikor egy révült pillanatában halandzsázni kezdett. A Dűne-könyveknek
is megvan a maguk rajongótábora, nem tartozom közéjük, ők tudják, mit
jelentenek az Arrakis, melanzs, fremen szavak, a shai-hulud pedig ki
is tört a Dűne-rajongók szűk köréből, de állítom, hogy a
legelvetemültebb Dűne-olvasó se tudja felidézni ezt a két mondatot. Én
azért tudom, mert amikor először és utoljára olvastam a Dűnét, úgy
tizenöt évvel ezelőtt, akkor nagy örömömre szolgált, hogy értem a
szöveget (akkoriban tanulgattam kárpáti cigányul), és nem szorultam rá
Csani fordítására, mert az is ott volt, hogy külön kihangsúlyozza,
mennyire semmi értelme a két mondatnak a szövegben. Azonfelül mert
ragadnak rám az idegen nyelvű mondatok. A Dűne-rajongók azonban nem
tudják felidézni, mert abban a mémcsoportban ez nem jelent semmit. Egy
ősei nyelvét beszélő roma polgár számára viszont kézzelfogható
jelentésük van, akkor is, ha soha nem is hallott a Dűnéről.

> Régi emlékem a sárga barack-bárga sarack páros, amit egy könyvben
> (talán S. Lem írta) olvastam valamikor. Miután könyvben szerepelnek,
> a "bárga" és a "sarack" létező szavak!?

  Persze hogy azok, hiszen emlékszel rájuk. Egyébként jó a memóriád, a
hely a Kiberiáda, _HATODIK UTAZÁS avagy hogyan épített Trurl és
Klapanciusz másodfajú démont az okleveles zsivány számára_ -- egyik
kedvenc Kiberiáda-történetem. A könyv egyébként hemzseg az olyan
szavaktól, amik jelen kis esszém tárgyába tartoznak.

Aztán hosszú sorozat következett arról, hogy mi a különbség a bárga
sarack és a sárga barack között, például hogy az előbbi kopasz, az
utóbbi pedig molyhos, aztán hogy milyen szavak rímelnek a káposztás
cvekelli szóra, és milyen vend nyelvű szitkokkal sértette vérig a
mucsai Ulm pápa az ucsai Mulm antipápát, és mely lénynek van a
teremtésben topáz szeme és lélekirtó szürke pillantása. Mohó ekkor már
nagyon kétségbeesett, kézzel-lábbal kapálózva próbált szabadulni a
papírhalom alól, de hiába; tépte, szaggatta a mérhetetlen
papírszalagot, de olyan sok szeme volt, hogy valamelyik elé mindig
került egy-két új információ, tehát akarva, nem akarva meg kellett
tudnia, hogy mennyi monszunpótlékot kap egy házmester Indokínában, és
miért mondogatják a flamingóföldi guzurmánok, hogy "öreg csibésznek
sötét a város". Ekkor csüggedten lehunyta valamennyi szemét, és
mozdulatlanná dermedt az információlavina súlya alatt, a Démon azonban
tovább árasztotta a tudnivalókkal teli papírszalagot. Ilyen szörnyű
büntetés érte Mohót, az okleveles zsiványt, amiért olyan mohón vágyott
mindenfajta ismeretre.
  (Murányi Beatrix fordítása.)

Láng Attila D., író, FP VT, http://lattilad.org