Hello!

Viktor, olyat irtal, amit en is ateltem: Olyan ikerhazba koltoztunk,
ami eredetileg csaladtagoke volt. Ha csondben olvasok, azt is hallom,
ha a szomszed kifujja az orrat. Eleinte ez feszelyezett, de kesobb ugy
gondoltam, a mindennapi elet zajait meg kell szokni, ezert aztan csak
akkor fogom vissza magam, ha valami kirivo dolog kerekedne ki belole.
Peldaul teli torokbol szoktuk enekelni kedvenc slagereinket furdes
elott-alatt-utan, de mondjuk vasarnap hajnalban 5-kor ezt nem tennem.
Igy kialakult egy kellemes modus vivendi, jol megvagyunk a
szomszedokkal. Persze lehet, hogy Nalatok mas a helyzet. Valoban
elofordul - leggyakrabban idos korban - hogy valaki tulerzekeny lesz.
Nem csak Zsuzsa szamolt be ilyenrol, mashonnan is hallottam errol a
jelensegrol. Azt is megfigyeltem, hogy az idosebb kor sokszor gyengiti
a gatlasokat, es ezert gyakran felerositi a rossz tulajdonsagokat is.
A locsolocso es tarsai pedig csak a torodes szep jelkepei: ha minden
rendben lenne, az feler azzal, mintha levegonek neznetek a szuleidet.
;-)

A csaladban, otthon pedig szabad puceron lofralni, egyebkent nincs
olyan hely a vilagon, ahol az ember elengedhetne magat, fesztelenul
viselkedhetne. Ez meg neveles szempontjabol sem rossz: a gyerek
termeszetesnek veszi a nemek kozotti kulonbseget, a fejlodessel jaro
valtozasokat (nem az uszoda oltozojeben akad fenn a szemoldoke), es
erzi az otthon-nem otthon viselkedesbeli eltereset.


Udv: Imo