Azota sok ev telt el.....a hercegi palota sem kerulhette ki az idok
valtozasait......a mulo evekkel.. a kisleany.... egyre morcosabb egyre
magabafordulobb lett.....kisherceget nem tudta mar maga mellett
lekotni......messze vitte tole az ugyes-bajok intezese... es az allando
uton-leves......a kis princess....lassan elveszitette erzeket az
idovel......unatkozva ult palotajaban vagyott valamire.....nem tudta
megnevezni... mi az ami hianyzik....az erdo vadjait nagyhangu sebesleptu
vadaszok reg eluztek mar.. kis jatszotarsai sehol sem voltak.....szive
sajgott az elveszitett boldogasagaert......szeme sokszor volt konnyel
tele.....es az utolso kesdofes.....az akkor jott... mikor a kisherceg
meguzente.. nem ter vissza tobbe.....ugy erezte.. mindennek
vege....csendben ajult le a gazzal benott kis tisztasra.....meg az is a
bomlasnak esett aldozatul...nagyon egyedul erezte magat.. igazan csak
meghallni vagyott.....meg egyszer latni akarta kedvenc helyeit....bucsut
akart venni a reg oly imadott helyektol.....tetova lepesekkel indult el a
kis folyo fele....vegtelen gyengenek erezte magat.....es egy kis hus vizre
vagyott..... erotlenul hajolt a csabitoan hivogato viztukor fele.....es
visszahokolt.....egy pillanatra azt latta.....reg felejtett alma jatszik
vele ordogi jatekot......tekintetet ujra a viztukorre vetette....es.. nem..
nem csalodott.....ott latta benne azt a jol ismert kepet....azt az ugy
szivebe zart arcot......kicsit faradtabb volt... kicsit
megviseltebb.....kicsit talan magasabb is..... talan haja szine is mas
volt......de egy dolog....az nem valtozott benne....szeme ragyogasa
tisztasaga....az meg most is olyan bizakodo orommel tekintett a
nagyvilagba.....mint ahogy a kicsi leany azt annak idejen
megalmodta.......lassan megfordult......tekintetet e ket szemparra
emelte......nem is vette eszre... hogy egy masik arc az ami visszanez
ra.....az a szempar... ugy varazsa alatt tartotta....csak annyit tudott
kipreselni hihetetlen csodalkozassal....itt vagy......es nem kerdeztek
semmit......mindketten ereztek.....hogy osidok ota ismerik egymast.....a
szel orulten tepett bele a fak koronaiba probalta elnyomni azt az alig
ebredezo remenyt..ami mindkettojukben feltort.....hja...futyulte
rekedten...uj csoda.. szuletoben....es csak amulva bamult a csillagkorbe
belepo furcsa par utan......

Hat, most mondhatnad na... ez sem fog meghulyulni... mar az... Tudod az a
baj velunk, hogy elfelejtunk jatszani.... felnovunk, es megfeledkezunk
errol. Jomagam meg mindig jatszom...megha csak gondolataimban is....nem
hagyom felnoni a bennem rejlo kisgyereket...ami egyben a gyermeki
artatlansagom megtartasat is jelenti...A gyerekek tudnak csak oszinte
szivvel jatszani... az az onzetlen gyermeki odaadas.. csak bennuk el.. Nem
mocskitja be felnott szamitas, kiabrandultsag... Csak igy, es csakis igy
tudok orulni az uj napnak...kiskertem viragait igy tudom csak nevukon
szolitani minden nap....s tudom, hogy hozzam tartoznak,
megertenek.....hiszen megszeliditettem oket....