Sziasztok!

Harag, gyulolet:
Amikor haragszom valakire, akkor tulajdonkeppen onmagamra
haragszom. A harag engem emeszt. Esetleg bosszut forralok
a masik ellen, amely meg nagyobb haragot kelt bennem. 
Szinte szetfeszit, ha nem ugy jon be a bosszu, ahogy be kellene
jonnie.
Mindezzel mit teszek:
magamat tonkre...
A harag szamomra felesleges. A masiknak - ha megbantott, 
vagy tett valamit - megvan a sajat oka (az egesz elete) az altalam 
ellenem elkovetettnek velt esemenyre. Talan a szulei oltottak bele
azt, amitol O nem tud szabadulni, talan magaval hozta, talan ugy
tanulta tarsaitol...

Amikor ram haragszanak, akkor en is hibas vagyok. Nem voltam eleg 
jo ahhoz, hogy harag nelkul elintezodjenek a dolgok.
Ha sokat vetkeztem, megbocsatanom nehez onmagamnak, mert a
megbocsatas egyben szembenezes is onmagammal, a tetteimmel,
a gondolataimmal. Megis utana a sulyos terhektol megszabadulva 
szinte repkedek.

Ha tehetem nem megyek bele olyan helyzetekbe, melyekbol harag
fakadhat. Ha nyugodtan, a masik velemenyet, gondolatait, erzeseit
is figyelembe veve adom onmagam, akkor mindenfajta konfliktushelyzet
lehetosege lecsokken, mivel a masik fel nem erzi szemelyemet ellene
iranyulonak.

Kompromisszum, megertes, befogadas, elfogadas.

Banat - orom:
Amikor szomoru vagyok, sajat magamat sajnalom. Sajnalom, mert
nagyon egyedul vagyok, mert senki nem ert meg, mert mindenki
elutasit, eltol magatol.
De tudom, erzem, hogy ez nem igaz. Tudom, erzem, de nem _akarom_
tudomasul venni, mert szenvedni szeretnek.
Mostanaban ritkan vagyok szomoru, mert szeretek oszinte lenni 
mindenkihez - onmagamhoz is.
Orom: szeretek elni!
Volt ido, amikor nem szerettem annyira.
(Szuleim meghaltak: apukam 6, anyukam 11 eves koromban 
karacsonykor a kezeim kozott...)
De tultettem magam ezen, mert az elmulas az elet velejaroja.
Koszonom sorsom es koszonom, hogy megelhettem azt az
erzest, amely most is bennem van: a szeretet oromerzeset.

Elmulas:
A kezdet utan jon a veg, s a veg utan egy uj kezdet.
Ha felek az elmulastol, akkor igazabol felek az ismeretlenrol,
felek a megismerhetetlentol.
Nagyon koszonom, hogy megtapasztalhattam azt, milyen is igy elni, 
ahogy elek. Nagyon orulok ennek. Es nem nagyon szamit az, 
ha nem lesz folytatas.
Ellene ugysem tudnek tenni :-)
Az elet egy csoda ugyanugy, mint ahogy a kezdet, a szuletes 
es a veg, a halal is. Mindegyik nagyon nagy es szep pillanat.

Az elet ertelme:
Az elet ertelme maga az elet, amelyet en elni velek.

A sajat enemen engedtem keresztul ezeket az erzeseket.

TCsaba