Pentek, TV1, 21.30:
Nicholas Meyer: Masnap (The Day After)
Lehet, hogy furcsa, de bennem kellemes emlekeket ebreszt ez a film. Persze,
nem maga az esemenye, mert arra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy
kellemes. Inkabb csak a film megnezesenek korulmenyeire emlekszem vissza
szivesen. Ezt a filmet nem vetitettek Magyarorszagon sem moziban, sem a
teveben (legalabbis en nem tudtam rola). Igy csak sokszor masolt
videokazettakon lehetett hozzaferni, hangalamondassal, aminel keves
szornyusegesebb talalmanya van az emberi elmenek:-). Videomagno is
kuriozumnak szamitott, egy szuk elit es egy kevesbe szuk maniakus reteg
sajatja, akik (marmint az utobbiak) iratlan, de egyseges szabalyok szerint
cserebereltek es masoltak mindenfele idehaza ismeretlen filmek kopiait. Ezen
filmek tobbsege olyan gyenge volt, hogy manapsag egy kicsit is magara ado
videotekaban (ezek sem leteztek) sem lehet megtalalni oket. Mi megis faltuk
oket, mert ez (is) a nagyvilagot jelentette szamunkra, a mi kis
bezartsagunkban, valamint egyfajta kivulallosagot biztositott a hivatalos es
az elfogadott kulturaval szemben. Barati beszelgetesekben sikk volt ilyen
filmekre hivatkozni, jaratos lenni a temaikban. Maga a film megnezese is egy
elmeny volt. Leven a videomagno ritka joszag volt, igy kisebb-nagyobb
tarsasagok verodtek ossze, ha valaki szerzett egy "jo filmet". A videozas
akkoriban nem az elidegenules szimboluma volt, hanem eppen ellenkezoleg:
ismeretsegek kotodtek, barati tarsasagok szulettek. Hazibulikban is gyakori
volt, hogy az egyik szobaban osszegyultek a tanctol odzkodok es a tancban
megfaradtak, hogy program gyanant probaljak megerteni a fahangu es neha
kritikan aluli szinvonalu alamondast, es egyutt izgulva vagy egyutt
poenkodva mulassak az idot. Na ja, mondhatjatok, azoknak a szegenyeknek meg
nem volt sajat videojuk, meg nem lathattak azokat a filmeket, amelyek
nyugaton 14 even felettieket nem is erdekeltek. Mi volt abban a kaland, hogy
megneztek egy James Bond filmet? Ebben van valami. De mi ekkor voltunk
tizenevesek, es nekunk ez jutott. Es nagyon elveztuk.
Elnezest ezert a kis (azaz nem is olyan kis) kiteroert, de gondoltam,
megmagyarazom, miert is ajanlom figyelmetekbe ezt a filmet, amely nincs
szamon tartva a filmmuveszet csucsai kozt. Temaja azonban nagyon husba vago:
mi lesz, mi lenne, ha valamelyik orult tenyleg megnyomna azt a bizonyos
gombot. Valamelyest bizonyara veszitett aktualitasabol, miota veget ert a
hideghaboru, de en nyugodt szivvel nem mernem allitani, hogy elharult a
veszely a fejunk folul.
Sajnos, reszleteiben mar nem emlekszem a filmre, de arra nagyon elesen, hogy
egy ilyen esemeny hatasara hogy eldurvul az elet: nemcsak a sugarzas miatt
lesz gyilkos a kulvilag, hanem maguk az emberek is elallatiasodnak. Ezzel
szemben viszont csak a bezartsag, mint a tuleles egyetlen zaloga all, ami
nem kevesbe kibirhatatlan. Nem is lehet csodalkozni, hogyha valaki inkabb a
biztos halallal jaro szabadsagot valasztja.
Nezzetek meg a filmet! Kivancsi vagyok a ti velemenyetekre is.
Peter
U.i.: Kicsit felve kuldom el ezt a levelet. Mar tobbszor meg kellett
tapasztalnom, hogy tizenevesen latott es nagyon megkedvelt filmekben
csalodnom kellett, amikor felnott fejjel ujraneztem oket. Ha megsem olyan jo
a film, mint ahogy en leirtam, kerem, irjatok a szentimentalizmusom
szamlajara...:-)
|
