Taknyi es Geno

                     ( Korunk Romeo es Juliaja )



    Hetkoznapi delutannak indult az egesz. Eppen az ebed utani sziesztamat
  akartam elkezdeni, amikor megcsorrent a telefon.

    "Ki a jo bubanat lehet, aki ilyenkor, a delutani pihenesemet megzavarva
  idecsorget?!" -- gondoltam es felvettem a kagylot.

    -- Tessek! -- bofogtem a telefonba.
    -- Szia! -- szolt a valasz jolfesult noi hangon.
    -- Szia! -- folytattam az epuletes tarsalgast.
    -- Genoveva vagyok... Szolithatsz Genonak is... -- mondta hirtelen.
    -- En pedig kivagyok, egyebkent Taksony a becsuletes nevem. Egy kicsit
  parasztos, de en nem szegyellem. A barataim csak Takonypocnak beceznek,
  de szoktak orrvaladeknak es egy kicsit vulgarisan Fikanak is becezni
  trefasan. -- valaszoltam.
    -- Nevezhetlek Taknyinak? -- kerdezte remego hangon.
    -- Persze. -- mondtam szinten remegon.
    -- Van kedved beszelgetni? -- rebegte.
    -- Nincs! -- es lecsaptam a kagylot.

    Masnap ismet csorgott a telefon. O volt megint. Randevut kert tolem.
  Igent mondtam, arra gondolva, megtekintem a lanyt, aztan majd meglatjuk,
  hogy a tettek mezejere lepjekue avagy sem. Kesobb csak egy tehenlepenybe
  sikerult lepnem eppen a randevura menet. Ez a teny megalapozta a dolog
  kellemes legkoret.

    Odaerkeztem a megbeszelt helyre es korulneztem, mit hulyegyerek a
  Vidamparkban, de semmifele nore hasonlito lenyt nem lattam. Igaz, volt
  ott egy szemely, de a nemet elso ranezesre nem lehetett megallapitani.
  Remenykedtem, hogy nem o lesz az. "Ha igen, akkor itt emberhalal
  lesz!" -- morfondiroztam magamban.

    A leny odajott hozzam es rammosolygott. Nem tudom, hogy a Kedves Olvaso
  latott-e mar olyan lenyt mosolyogni, akinek fogai kozt a legjobb indulatu
  becslesek szerint is minimum 20-30 perc szunet talalhato, mert ha igen,
  akkor sem lehet fogalma arrol a liderces mosolyrol, amit akkor lattam.

    -- Hello, Taknyi! -- susogta veszjosloan.
    -- Szervusz! -- feleltem, s kozben kiterveltem a menekulesem utvonalat.
    -- Beledkarolhatok? -- kerdezte es megnyalta a szaja szelet.

    Ekkor gondolkodoba estem. Ha nyilvanosan mutatkozom vele, biztos
  hulyenek, vagy elmehaborodottnak fognak tartani, ha viszont titokban
  talalkozgatok vele, akkor pedig magam elott valok nevetsegesse. Hogy miert
  utotte fel a fejet bennem a ketely a dolog realizalsaval kapcsolatban?
  A valasz a "holgy" puszta megjeleneseben gyokeredzett. Korulbelul lehetett
  vagy 30 kg ( vasaggyal, szobabutorral es AFA-val egyuttesen ). Testhez
  simulo cicanadragot viselt, csak sajnos nem volt semmi, amit e ruhadarab
  kihangsulyozhatott volna, hacsak azt a ket pipaszar alakzatu labat nem
  tekintjuk annak. Haja enyhen zilalt, jolszitualt sepruhoz volt hasonlatos.
  Alakja -- hogy finom es noies legyek -- nos, alakja az nem volt. Mindezek
  mellett a hangja olyan volt, mintha Amanda Leart hallanam fenykoraban,
  valahol a basszus es az alt szolam kozott lehetett volna elhelyezni.

    Ezek jartak a fejemben, s o kozben susogott, mint a nad.

    -- Mit csinalsz szabadidodben? -- kerdezte.
    -- Faszenegeto vagyok. -- valaszoltam.
    -- Hu, az nagyon erdekes lehet, ahogy a fa szenne alakul at! --
  allapitotta meg.

    Kozben, nem tudom hogyan, egy to partjara erkeztunk ( s mino veletlen! )
  eppen naplemente volt... A kozelben egy ures csonak himbalodzott.

    -- Nincs kedved furdeni? -- kerdezte izgalomtol remego hangon.
    -- Egy evben egyszer illik megfurdeni. -- feleltem.

    O ekozben elkezdett vetkozni. Levette a cipojet, a harisnyajat es a mar
  korabban is emlitett cicanadragjat. Ledobta magarol a parokajat es erzekien
  lehuzta nyelverol a kozben odatapadt mufogsorat. Ez volt az a pont, amikor
  elvesztettem az onkontrollomat. Nem birtam magammal! Gyors mozdulattal
  leteptem magamrol a kozben a labamra csavarodott siklot. Eszeveszetten
  beugrottam a csonakba -- o mindekozben a parton folytatta az egyre
  perverzebbe valo sztriptizjelenetet, amitol en teljesen bevadultam --
  meghozza olyannyira, hogy a vilagcsucsot jocskan megjavitva eveztem at a
  tulpartra.

    Visszaneztem. A lemeno Nap hattere elott ott allt egy szal mosolyban es
  atsikoltott hozzam:

    -- Ugyis enyem leszel!

    Ekkor sokkot kaptam. Nem emlekszem semmire. Arra ebredtem, hogy az
  arcomat simogatja es igy szol:

    -- Edesem, te vagy a meretem! Fantasztikus voltal!
    -- Miert, mi tortent? -- kivancsiskodtam a felismerestol remego hangon.
    -- Nos, hat nem emlekszel? -- kerdezett vissza es az ajkaba harapott.

    Ekkor kezdett derengeni valami es egyre vilagosabban kezdtem emlekezni,
  de ezek az emlekfoszlanyok sajna, nem turik a nyomdafesteket, tehat az
  esemenyek reszletezesetol kenytelen vagyok eltekinteni.

    Kesobb egesz jol osszejottunk es ma mar egyutt egetjuk szabadidomben a
  faszenet, sot, csodak csodaja: meg gyerekunk is szuletett!



    Tanulsag

    A kulso nem minden. Egy kapcsolat a belso tulajdonsagokra kell hogy
  alapuljon es nem arra, hogy azzal villogjon az ember masok elott, hogy
  "nekem milyen bombanom", vagy "milyen jo hapsim van". A belso harmonia
  a lenyeg!



    Biro Attila

    ( Megjelent a Forgalmi Golyak 1994.julius/augusztusi szamaban. )


> --------------------------------------------------------------------------
Atforgatta a szerzo engedelyevel: Ali/PRL