Van ott valaki a vonal masik vegen?
Az alant kovetkezo "valamik" tavaly nyaron kezdtek el megszuletni.
mivel most megint ugyanabban a lelkiallapotban vagyok (vagyis
"Padlon vagyok / lathatod rajtam / melyen vagyok, most csak igazan")
eloszedtem es leporolgattam oket. Talan van bennuk valami, ami erdemes
arra, hogy felkeruljon a forumra. Ha tevedtem, csak irjatok, es akkor
moderalom magam...
SORS #1
Keze remegett, de megis szakszeruen szoritotta el karjat egy mocskos
gumicsovel. Nem tetovazott, elhatarozasa vegleges volt: vegetvet ennek
a remenytelen, kilatastalan helyzetnek, amiben mar evek ota vergodik.
Nem volt tobb ereje, belefaradt hogy probalkozasait rendre kudarccal
jutalmazza a sors.
Ket honapja volt mar, mikor eloszor talalkozott azzal a jo vagasu
ferfival, akitol ezt az anyagot szerezte. Tudta mit tesz, hiszen orvos
volt azelott. De karrierje kettetort. Nem szivesen emlekezett erre, s
hogy elkerulje egeto lelkiismerete szoritasat, gyakran nyult a
poharhoz.
Ket evvel ezelott, egy borongos napon tortent, hogy lete celja, az
egyetlen ember, aki megertette, a karjai kozott halt meg. A lany imadta
ot, s az erzes kolcsonos volt. Nem tehetett semmit, megis onnonmagat
hibaztatta a halalaert, hiszen...
De most mar mindegy.
Elokotorta zsebebol az atlatszo folyadekot tartalmazo uvegcset, majd
az apro kis injekcios tuvel felszivta a megvaltast jelkepezo anyagot.
Hatat a piszkos falnak tamaszkodva lassan belemelyesztette venajaba a
tut. Fajdalmat erzett, de ez semmi volt ahhoz kepest, ami agyaban
lejatszodott az elmult percekben. Tudta, mar nincs visszaut. Nem varja
ot senki e vilagban, jobb lesz ez igy...
Az anyagot egy lassu mozdulattal testebe juttatta, majd a tut es az
uveget maga melle helyezte, a gumival egyetemben. Tudta, negyed oraja
van mar csak hatra, aztan eljon erte a magvalto halal... Eddigi elete
filmszeruen pergett le elotte, o nezo volt a sors hatalmas mozijaban.
Utolso latomasa gyonyoru volt, ugy erezte ezert megerte elni. Egy lany
futott fele, s o kitart karokkal fogadta. Magahoz szoritotta, s ajkuk
hosszu csokban forrt ossze. A lany nem volt mas, mint reg halott
baratnoje, s a ferfi o maga volt... aztan egyszer csak vege lett
mindennek: szeme elott kifakult a vilag, de utolso uzenete ott feny-
lett meg az elhomalyosulo szemek mogott.
Elmosolyodott...
A rendorok masnap talaltak ra a kicsiny sikatorban. Nem ertettek,
miert tette ezt, s egyszeru kabitoszer-tuladagolasnak minositettek az
esetet. Tevedtek...
SORS #02
A fiu atolelte a lanyt, s ajkuk csokban forrt ossze, a nemreg meg
langolo szerelem utolso fellobbanasakent. Mindketten tudtak: vege. A
fiu nehany perce kozolte: mar nem szereti ot. A lany szemeben konny
csillant, s eltolta magatol a nemreg meg az elete ertelmet jelento
lenyt. Vege, mindennek vege... Egy dalfoszlany tort elo zokogo elmeje
melyerol, amit most ertett csak meg igazan, "Az erzes gyotrelmeit
miert vallalnad el?"
Futott, teljes erejebol, csak minel tavolabb, ki a vilagbol,
menekulni az erzesek, a gondolatok elol... Vege, mindennek vege...
Keze remegett, nehezen talalta meg a kulcslyukat. Benyitott. A megszo-
kott rend vette korul, a jol ismert otthon, amely most megis oly ide-
gennek hatott. Bezarta az ajtot, majd leult ele, s sirt, csak sirt...
Majd egyszer csak hirtelen felallt: elszanta magat a vegso dontesre.
Vege, mindennek vege, nem var ra mar senki e vilagban... A furdoszoba
fele tartott, kinyitott a kicsiny szekrenyt, s az uvegcseket
felboritva kereste az egyetlen dolgot, amely megoldast jelenthet.
Vege, mindennek vege... A doboz tartalmat tenyerebe ontotte. Apro
feher pirulak, valoban ez lenne a megoldas? Igen... talan... hiszen
vege, mindennek vege... Atment a konyhaba, s a jegszekrenybol egy uveg
vorosbort huzott elo. A mai estere szerezte, hiszen most lett volna
talalkozasuknak a harmadik evforduloja... De vege, mindennek vege...
Kinyitotta az uveget, s a tablettakat a bor kisereteben magaba erosza-
kolta. Vege, mindennek vege...
Nehany oraval kesobb talaltak csak ra, de mar keso volt: teste
elettelenul fekudt a padlon. A keseruseg eltorzitotta arcat, de
szemeben gyongykent fenylett az utolso konnycsepp... Vege, mindennek
vege...
SORS #03
Az utolso hetekben mindenki elfordult tole. Mindenki, aki egykor
szerette, s akiket szeretett. Elete cel nelkulive valt, s nem volt
tobb a puszta letnel. Sorsa vakvaganyra futott. De mindegy mar,
dontese vegleges volt: vegetvet ennek az egesz celtalan lezengesnek
a konyortelen elet szinpadan. Nem tehetett mast, ugy erezte nincs
kiut az ordogi korbol.
Elvesztette az utolso embert, akit szeretett, aki igazan megertette
ot. Vege, ennyi, epp eleg. Az gyogyszeres uveg uresen hevert mellette.
Felallt, kezeben fogta vodkat, egyetlen tarsat, s az ablakhoz
vanszorgott. Kint ragyogott a nap, elorejelezven a fulledt nyari
ejszakakat. Szeretette a sotet, kihalt utcakat rona ejszaka, teljesen
celtalanul. De most mar minden mindegy... Vedon emelte karjat a szeme
ele. Nem szerette a fenyt.
-Az elet gyonyoru, de kibaszott kegyetlen hozzam - morogta, s elmo-
solyodott. De e mosoly keseru volt, mint ahogy keseru volt minden,
amit e vilagtol kapott. Szajahoz emelte a vodkat. Tudta, mar nincs sok
ideje hatra. Tudta, hiszen mar volt gyakorlata. Ez a sokadik alkalom
mar, hogy megprobalja. Az elso csupan segelykialtas volt a vilag fele,
de mivel valaszt nem kapott, masodjara is megprobalta - de neki meg
ez sem sikerulhetett... Ez lesz az utolso, a vegso. Fajdalom nelkul
szeretne meghalni. Ha az elete kemeny volt, legalabb a halala legyen
konnyu. Jot huzott az italbol, majd hirtelen felredobta. A vastag uveg
hangosan csattanva tort szilankokra a falon. Merges volt, haragudott
az egesz kibaszott vilagra, melynek mostoha gyermeke volt. Mi celja
van az eletnek, mi vegre szuletunk erre a foldre? Kerdesek, egyre csak
kerdesek, de valaszt nem kap senkitol... Erezte, lassan hatni kezd a
halalos dozis: tagjai elnehezultek, elterult a foldon. Utolso erejevel
meg egy mondatot uvoltott az utana maradoknak, elete vegso, egyetlen
uzenetet: "NINCS JOVO!"
SORS #04
Egy fiu, s egy lany a sok kozul. De volt bennuk valami, valami, amit
szavakkal talan nem is lehet kifejezni: boldogok voltak. Mindent
felaldoztak ezert az erzelemert, a legszebb erzelemert, s igy elnyer-
tek a valodi szabadsagot. Erzeseik tisztak voltak, mindketten tudtak:
csak egymasert elnek. Elvagtak minden visszavezeto, a "valodi"
vilaghoz koto szalat maguk mogott, de cserebe az egyetlen igaz erteket
kaptak a sorstol, megerthettek a let valodi ertelmet: egy masik
lenyert elni, birtokolni, ugy hogy kozben sajat magadat adod cserebe.
Vadul, de megis gyongeden szerettek egymast, s az utolso harom nap
folyaman a gyonyor legfelso hatarait eltek at. De tudtak, hamarosan
vege - megis boldogok voltak, valoban boldogok...
Elhataroztak: egyutt lepik at let es nemlet kozotti hatalmas kaput,
meg ha dongve becsapodik is mogottuk. Elveztek az eletet, tudvan hogy
a halal talan nehany oran belul eljon ertuk. Igazan szabadok voltak.
Felelmek, gatlasok, gondok nelkuliek: hiszen nem volt semmijuk ezen a
foldon, megis ovek volt minden, amit e vilag adhatott nekik...
Testuk es lelkuk eggyevalt az eksztazis csucspontjan. Egymas nevet
kialtottak, s abban a pillanatban az ido lassan, csikorogva megallt
szamukra...
Masnap talaltak csak rajuk. Nem ertettek oket az emberek, de mert
talan nem is akartak igazan megerteni. Az emberek mindig el vannak
foglalva sajat problemajukkal. Kihulo testuk osszeforrt, s arcukon
a boldogsag keseredes mosolya...
"Volumen Explicitum..."
o:'-(
Elnezest kerek a kisse szornyure sikeredett tordelesert, az eredeti
WinWordben lett irva, s borzalmas izet kaptam, mikor "MS-DOS Text"
konvertelast kertem tole... "Semmi sem tokeletes - mondta a roka "
Nektek mi a velemenyetek a magyarhonban eluralkodo, s e nepre nagyon
is jellemzo depresszios hangulatrol? Es erre, a sajnos ram is jellemzo
nagy negativ hozzallasrol? Az ember megy az utcan, s csak maga ele
bamulo, vicsorgo emberekkel talalkozik. Szerencsere vannak kivetelek.
A multkor leszolitott egy meglehetosen ittas allapotban
levo ember, s tuzet kert. Adtam, s leultem vele egy kicsit beszelgetni.
(Mindez tortent a Deak Teren, esti 11 ora fele, s rengeteg jarokelo
teblabolt arra. Gondolom ez a cselekedetem okan sokan megrokonyodtek)
Kiderult, hogy emberem Svajcbol hazatelepult magyar, s nagyon-nagyon
pozitiv gondolkodast tanusitott. (Talan az ital miatt, de szerintem
alapertelmezesben is hatalmas szive van) A lenyeg az, hogy boldogan
valtunk el, mivel megvigasztaltuk egymast, s talan adtunk valamit
a masiknak, amit magunkban nem talaltunk meg. Megertest, valaszokat
az eppen minket foglalkoztato kerdesekre.
Kerek mindenkit: mosolyogjunk egymasra, ha megyunk az utcan, s talan
akkor ez a fagyott vilag is szebb lesz picit. S nem lesz annyi maganyos
ember ezen a foldon. Mert jelenleg en is nagyon maganyosnak erzem magam.
Koszonom a figyelmet, nem farasztalak tovabb...
St Stofi / KHQ
 )
|
