Hollosi Information eXchange /HIX/
HIX OTTHON 1353
Copyright (C) HIX
1998-10-28
Új cikk beküldése (a cikk tartalma az író felelőssége)
Megrendelés Lemondás
1 Re: *** HIX OTTHON *** #1352 (mind)  9 sor     (cikkei)
2 fiu babaval (mind)  14 sor     (cikkei)
3 bemutatkozas (mind)  12 sor     (cikkei)
4 kirandulas (mind)  32 sor     (cikkei)
5 Re: Szeretet (mind)  164 sor     (cikkei)

+ - Re: *** HIX OTTHON *** #1352 (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Sziasztok!

>Nalunk most eppen az egesz familia beteg
JOBBULAST!!!!
>En egy honapja is beteg voltam a torkommal :((
(Remelem mostanhoz egy honapra nem lesztek betegek...)

Egyetek sok-sok C vitamint!
 Udv, Odette
+ - fiu babaval (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Niko, szerintem nyugodtan hagyd Davidot babazni. Kulonben is nem
mindegy, hogy babaval jatszik vagy  mackoval? A mackot meg nem tartja
senki furcsanak egy fiunal se.

Nalunk a fiu a nagyobb, igy amikor pici volt, nem is volt otthon baba -
bar ha meggondolom, a lanyom se sokat babazott, a Barbie-t utalom, meg
ha fizettek volna se adtam volna a kezebe, egy helyes kis
csecsemo-babara emlekszem, amivel neha jatszott - szoval a fiura
visszaterve, emlekszem, hogy olyan 2 1/2 - 3 eves kora korul a bolcsiben
rengeteget jatszott a babakonyhaban, szeretett fozocskezni. Ha jol
emlekszem, zoldborsoleves es makosteszta volt mindig a menu :-)) Na most
a fiatalember jelenleg 19 eves es nem latom, hogy ettol noies lenne :-))

Anna
+ - bemutatkozas (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Sziasztok!
Kovacsne O. Monika vagyok. Nem olyan regen iratkoztam fel a listara, es
lattam,
hogy tobben bemutatkoztak. 24 eves vagyok, van egy 2 eves kisfiam es egy
ferjem.
En matekot es szamtech.-ot tanitok egy kozepiskolaban, aferjem pedig
rendszergazda
a tanarkepzon, akisfiam pedig bolcsis.Most csak ennyit tudok irni, mert
becsongettek,
es hiv a kotelesseg. Folyt. kov.

            Moni
+ - kirandulas (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Kedves Odette,

igazad van, mi tenyleg a tengerpartrol almodozunk folyamatosan, de azt
hiszem nem eppen a hollandrol  :-)))
Eppen ezert nyarankent altalaban egy-egy hetet igyekszunk
Horvatorszagban, vagy Olaszorszagban tolteni. Igy aztan
lelkiismeretfurdalasunk is van, hogy lanyaink (9 es 11) lassan jobban
ismerik ezeket a tajakat, mint a sajat hazajukat. Ezert talaltuk ki,
hogy ilyen hosszu hetvegeken, mint ez az okt. 23-i is volt, elmegyunk
valami szep helyre. Tavaly Pecs kornyeket neztuk meg, iden pedig a
Zemplent. Tokajban laktunk egy "zimmer frei"-ben (1.000/fő/ej), ha
idoben lefoglaltuk volna, van ott egy viszonylag uj kollegium (valami
mg-i szakkozep- es foiskolae), ott meg olcsobban tudtunk volna
megszallni. 
Az igazat megvallva, most nem sokat gyalogturaztunk, bar csodaszep ido
volt. A varakat neztuk meg - Boldogkovar, Regec, Fuzer, Hollohazan is
voltunk, de tul sok volt a kulfoldi, nem volt kedvunk nyomorogni a
muzeumban. Aztan persze Monok - Kossuth szulohaz, Vizsoly - reformatus
templom - elso magyar nyelvu biblia. Itt egy idosebb bacsi - gondolom a
templom gondnoka - leultetett bennunket az elso padba es reszletesen
elmeselt mindent a templom torteneterol, a freskokrol, Karoli Gasparrol
stb. A legtobb idot talan a sarospataki varban toltottuk. Nagyon
orultem, hogy a lanyok is elveztek az idegenvezetest (eddig nem
tulsagosan rajongtak az ilyen tananyag jellegu dolgokert), talan eszukbe
is fog jutni, amikor majd a Rakoczi szabadsagharcot tanuljak. Hazafele
meg a Muhi csata emlekmuvet lattuk, de csak az autobol, mert omlott az
eso.
Hat ennyi. Ha valakinek van jo otlete, hova lehet 2-3 napra tartalmas
programot tervezni, feltetlen tegye kozze.

Sziasztok
Zita
+ - Re: Szeretet (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Valaszok Odettenek: 
> Sziasztok!
> > Marcsak azert sem, mert az utobbi negy ev alatt mar a harmadik kuktat
> > nyuzom
> Azt hogy csinalod? Mi az iden voltunk 10 eves hazasok, es en meg mindig a
> naszajandekba kapott kuktaimat hasznalom. Igaz, miutan utalom mosogatni
> oket, nem tul gyakran veszem elo.
Az elsot csak kolcsonkaptuk, es visszaadtuk, mikor vettunk magunknak
egyet. Ennek hamar tonkrement a szelepe. Igaz, hogy nem szedtuk szet
minden mosogatasnal. Nem jon ki a "pocke" de azert meg hasznalom, ha a
leves melle pl. porkoltot fozok.

> > Persze vannak hagyomanyos edenyeim is, es sajnos tobbnyire azokat
> > hasznalom a fozeshez, mert nem kell hozzajuk annyi ido, mint a Zepterhez.
> Nem azzal (is) reklamozzak a Zeptereket, hogy _ido_ es energia takarekosak
> is? Akkor miert kell tobb ido a Zepterben fozeshez?
Annyiban idotakarekos, hogy beleteszed a belevalokat es otthagyod a
tuzhelyen. De a vastag hotarolos alj miatt nagyon nehezen melegszik fel.
Kell vagy 40 perc, mire lekapcsolhatod alatta a hoforrast, es vagy ujabb
masfel ora, mire elegge kihul. (Ezalatt meg puhul benne az etel.) 
Egy normal edenyben azert hamarabb felforr a viz, es eleg a zoldseget kb.
negyed oraig fozni vagy parolni. Gyakorlatilag azalatt a negyven perc
alatt elkeszul az ennivalo, amig a Zepter melegszik. De ennek is van
elonye. Szombaton koran reggel fel kell kelni, egy oraig fozni, aztan
rabizni az edenyre a keszrefozest, miutan levetted a tuzrol. Te akar el is
mehetsz ebedig vasarolni...

> > Egyet ertek Odettel: a turelem es az otletesseg az egyetlen, amivel a
> > gyereket barmire is ravehetjuk...
> Szerintem ezzel nagyon sokan egyet ertunk, mar csak arra kene valami
> hasznalhato otlet, hogy hogyan legyen _mindig_ turelmunk ujabb es ujabb
> dolgok kitalalasahoz, vegig jatszasahoz.
Anyukam szerint mire nagymama leszek, lesz eleg turelmem - az unokaimhoz!

> > Ja, es meg valami: a zsarolas.
> > (Ha nem csinalod meg, akkor nem kapsz... nem mehetsz stb.)
> Ezzel nagyon nem ertek egyet! En szemely szerint a zsarolas minden fele
> modjat utalom. Engem sem lehet (es regebben sem lehetett) ravenni semmire
> zsarolassal, sot "csak azert is" dolgot valt ki belolem, talan ezert en
> soha nem is alkalmazom. Persze, felteteleket probalok szabni, de ezek nem

Idezek a Murphy szulok torvenykonyvebol:
"1. Gyerekedet csak egyszer tudod becsapni.
 2. De annyiszor tudod megvesztegetni, ahanyszor csak akarod."
Nalunk tenyleg ez az abra.
Bar a zsarolas tenyleg nem jo dolog, s tarsadalmi szinten el is itelik -
de csaladi keretek kozott - remekul mukodik.
A kommunizmus nagyon szuper dolog - de nem mukodik. Pedig papiron nagyon
jol nez ki.
(Ez nem politizalas, csak arra akartam kilyukadni, hogy hiaba van valami
szuperul kitalalva, ha nem mukodik! Es hiaba rossz dolog a zsarolas,
megis hatasos!) 

> > A napokban nagyon jo dolgot vettem eszre.
> > Mar egyforman szeretem a gyerekeimet!
> > Egy ideig lelkiismeret-furdalasom volt, hogy a Davidot jobban szeretem
> > mint a Petrat,
> Ezt egyszeruen nem tudom elkepzelni. Az a halvany erzesem van, hogy kisse
> kevered az erzeseidet, vagy a fogalmakat. Valahogy ugy, ahogy a tini lanyok
> azt, hogy tetszik nekik valaki, osszemossak azzal, hogy szerelmesek.
Ezt nem hiszem. Epp ellenkezoleg. Nagyon is tisztaban vagyok az
erzeseimmel. (Gondolom, mas is jar(t) hasonlo cipoben, csak nem meri
leirni, mert hogy akkor mit gondolnak rola a tobbiek...)
De en tenyleg igy ereztem, es most hogy vegre mindkettot egyforman
szeretem, sokkal jobb.
Mindig csodaltam az apukamat, aki mindig azt mondta nekunk, hogy mi
vagyunk szamara a legszebbek, es hogy mind a harmunkat egyforman szeret.
De ennek nem kell rogton a kezdettol igy lennie. En sokaig buntudatot
ereztem amiatt, hogy nem igy van...

/Reszlet Thomas Gordon P.E.T. (a szuloi eredmenyesseg tanulasa) cimu
konyvebol:
"A legtobb ember keszsegesen elismeri, hogy elfogadasa nem egyforma a
kulonbozo FELNOTTEKKEL szemben. Miert lenne ez makepp a GYEREKEINKKEL?
Van olyan szulo, akinek konnyebb kislanyt elfogadnia, mint kisfiut - van,
akinek forditva. Sok szulonek nehezere esik elfogani a nagyon mozgekony
gyereket. Van, akinek az onallo, kivancsi, felfedezesre ehes gyerek
elfogadasa megy nehezebben, mint a passzivabb, nagyobb fuggoseget igenylo
gyereke./
 
De egy kis pottom babat aki gyonyoru es artatlan, sokkal konnyebb
szeretni, mint egy keteves vadocot. Valoszinuleg a gyerekeket sosem
egyszerre kell osszehasonlitani, hanem belegondolni, hogy amikor a nagyobb
annyi idos volt mint a pici most, akkor mit csinalt, mennyire volt
rosszcsont... 
Szerintem teljesen normalis, hogy az ember nem szeret mindig egyforman.
En az anyukammal sokaig "rosszban" voltam, mert nem engedett el sehova,
pedig nem voltam megbizhatatlan. Most hogy en is anya vagyok, sok mindent
megertek: hogy valoszinuleg csak feltesbol volt annyira szigoru. De en
inkabb felkeszitem a gyerekeimet, hogy hol mitol lehet esetleg tartani, s
elengedem oket... Ha meg akarom oket vedeni, ahhoz nem biztos hogy jo
modszer a haziorizet, hiszen elobb-utobb ugyis felno az a gyerek, s a maga
utjat fogja jarni.
A gyerekeket is meg kell tanulni szeretni, es ez akkor megy a
legkonnyebben, ha megtanulom megerteni oket... Es ehhez ido kell, meg
empatia, meg turelem, meg GYAKORLAS!
Vannak anyak, akiknek hosszu ido kell ahhoz, hogy megbaratkozzanak a
kisbabajukkal. Szerencsere en nem ilyen voltam, de ez is elofordul.
Az hogy valakibol anya lett, meg nem garancia arra, hogy szereti is a
babajat. Kulonben nem lenne csecsemogyilkossag!

> segitenek az embernek tisztazni az erzelmeiket. En a nyaron Judit betegsege
> kapcsan dobbentem ra, hogy milyen fokon vannak az erzelmeim vele. Persze,
(Latod, elotte te sem tudtad, mennyire szereted!
Nekem meg most esett le a tantusz, hogy egyszer minden gyerek kino a
polyabol... s butasag azert kevesbe szeretni, mert mar tudja hogy mit
akar, s probalja kitolni a szulok altal kijelolt hatarokat.) 

> nem jo, hogy beteg lett, de hogy hozzam meg kozelebb kerult, az biztos!
> Probald te is elkepzelni, akar csak azt, hogy lazasak a gyerekek. Nem
> hiszem, hogy akar Davidert, akar Petraert kulonbozo modon aggodnal. Hidd
Szerintem mas dolog aggodni valakiert, es mas dolog szeretni valakit.
Nekem ez ket kulonbozo fogalom. En tudok aggodni egy ismeretlen neniert
is, akit eppen a szemem lattara visz el a mento!

> el, hogy az, hogy mennyire szereted oket, nem biztos, hogy egyenlo azzal,
> hogy milyen a kapcsolatod veluk.
Hat, en eppen ellenkezoleg tapasztaltam. Egy gyerek is megerzi az
"antennaival" hogy ot jobban vagy kevesbe szeretik mint a masikat, s
aszerint is viselkedik. Ok sem szeretnek minket mindig egyforman, ebben
biztos vagyok. A Petra sem tudja eltitkolni az erzelmeit, akar csak en.
Egyszer amikor leszidtam valamiert, lattam a szemeben, hogy most nagyon
merges ram, hogy most biztos utal. 
Es meg is kerdeztem tole, hogy ezt erzi-e? 
Szegeny nem merte beismerni, elszegyellte magat azert mert rosszat gondolt
rolam, es gyorsan masra terelte a szot. En pedig mondtam neki hogy nem
haragszom ra amiatt, amit gondolt, hogy ez termeszetes. Es hogy en sem
azert szidtam le mert nem szeretem, meg hogy akkor is szeretem ha rossz,
csak a rosszasagot nem szeretem. Szerintem megertette, bar meg csak 3
eves!
Gondolj bele, a szerelem sem tart orokke! Es milyen jo, hogy igy van!
Pedig ez egy szuper erzes, de akkor az ember nem a foldon jar,
legszivesebben mindenkit megolelgetne, mert tulcsordul a sziveben az
erzelem... De ilyen allapotban nem lehet sem tanulni, sem rendesen
dolgozni. Szerencses esetben a szerelem nem mulik el, hanem atalakul egy
nagyon eros szeretette. De en a Robit sem szeretem mindig ugyanugy.
(Es szerintem ez termeszetes.)
HA JO A KAPCSOLATUNK, AKKOR NAGYON SZERETEM, HA SOKAT VITATKOZUNK, AKKOR
KEVESBE.
De szerencsere mindent meg tudunk beszelni, s ha kibeszeltuk magunkbol a
problemainkat, akkor megint minden rendben van.
/Mit gondoltok, szukseges dolog vitatkozni, vagy sem? Ez lehetne egy ujabb
tema itt az Otthonban/ 

> > Mostanra a David is belenott a rosszcsontkodasba, es inkabb a Petra most
> > az, akivel konyebb szot erteni...
> Attol, hogy most Davidra is ra kell szolj, kevesbe szereted ot, mint egy
> evvel ezelott? En mindig azt probalom tudatositani a gyerekekben, hogy 
> az, hogy esetleg haragszom rajuk, nem azt jelenti, hogy nem szeretem oket!
> En akkor is nagyon-nagyon szeretem oket, amikor kiabalok, vagy eppen meg 
> sem szolalok a meregtol.
Hat oszinten szolva, ha en haragszom valamiert valakire, akkor nem erzem
az kozben, hogy szeretem is! Csak ha a haragom elmult! 
En nem akkor szeretem oket, amikor "kiabalok vagy eppen meg sem szolalok
a meregtol" hanem egyebkent, es nagyon! Es ki is mutatom, meg is mondom
nekik! Vegul is emberek vagyunk, tele erzelmekkel, nem igaz?
Gondolj bele, egy angyalt sokkal konyebb szeretni, mint egy kisordogot!

Szerintem ez egy jo tema! Mar tobb mint ket eve olvasom az Otthont, de az
anyai szeretetet meg nem sikerult kitargyalnunk! (Az apait sem! :)  )
Irjatok minel tobben, hatha kiderul, hogy nincs igazam! En sziven veszem
masok kritikajat, es megfelelo ervekkel meggyozheto vagyok!

Niko

AGYKONTROLL ALLAT AUTO AZSIA BUDAPEST CODER DOSZ FELVIDEK FILM FILOZOFIA FORUM GURU HANG HIPHOP HIRDETES HIRMONDO HIXDVD HUDOM HUNGARY JATEK KEP KONYHA KONYV KORNYESZ KUKKER KULTURA LINUX MAGELLAN MAHAL MOBIL MOKA MOZAIK NARANCS NARANCS1 NY NYELV OTTHON OTTHONKA PARA RANDI REJTVENY SCM SPORT SZABAD SZALON TANC TIPP TUDOMANY UK UTAZAS UTLEVEL VITA WEBMESTER WINDOWS