Jos-bol folyamatosan lefele vezet az ut Bauchi fele - allitolag. Olyan
allitja, aki mindig kocsival jar. A varosbol kifele menet szerencsere
bevasaroltam olyan alapveto, letfontossagu elelmiszereket is, mint pl.
cukrozott tejporos kakaopor, amit a megfelelo lelektani pillanatokban
egy-egy elegedett rohintes utan nagykanallal lapatoltam a szamba.
Jopofa Nestle termekeket lehet ott egyebkent kapni, mondhatom. "No need
to add sugar!" hirdeti a dobozon a felirat. Hat tenyleg nem, mert a
keverek 98%-a valojaban cukor; s a maradek 2% is valami olyan furmanyos
modon all ossze, hogy ez a satani elegy a joistennek sem akar vizben
feloldodni. Mas ehhez hasonlo, Europaban bizonyosan eladhatatlan
Nestle-borzalmakat is kiprobaltam, es a kutyakozonseges tejpor
kivetelevel szinte mind elvezhetetlen, de ennek fejeben meglehetosen
draga volt. Az emlitett ceg egyebirant a vilag tulnepesedesi problemai
megoldasan faradozik Afrikaban, ha valaki meg nem hallotta volna. Ez a
kovetkezokeppen mukodik. Azon polgariasult, varosias afrikai nok, akik
szuleskor korhazban tartozkodnak, vagy valamilyen modon "orvosi"
kezelesben reszesulnek (pl. kimegy egy vedono a faluba), a szules utan
kapnak nehany doboz tejport *ingyen*, es elmagyarazzak nekik, hogy az
ebbol keszult tej sokkal, de sokkal egeszsegesebb, mint az anyatej.
Hogy ettol lesz eros es egeszseges a baba, ezert ezt kell hasznalni.
Ezt a kismamak rendre el is hiszik, persze, amugy is ugy buknak minden
"feherember"-termekre, mint vasorru ba'ba a magnesasztalra. Az anyatej
aztan el is apad, es az anyuka igyekszik tovabbra is a klassz, azonban
jo draga (Nestle) tejport megvenni helyette. A gyakori
csecsemohalandosag elore megjosolhato: 1.) nincs eleg penz mas fontos
elelmiszerre, 2.) a tejpor minden mas, mint egeszseges, foleg a
csecsemok szamara, 3.) a higeniarol alkotott fogalmak
megszilardulasahoz kene meg elobb vagy szaz evet varni Afrikaban; ugyan
ki fertotleniti ki a cumit?! Az afrikai mentalitas szerves resze, hogy
az esemenyeknek mindig valamilyen determinisztikus okot tulajdonitanak,
tehat a csecsemok halalanak oka is jol magyarazhato valamilyen isteni
dontessel, stb.. Egyeb osszefuggest senki sem keres. A Nestle sem.
Vegyetek sokat.
Bauchi-ba (e.: "baucsi") megerkezve a legelso szembeotlo dolog egy
"Steyr --->" tabla volt. Nem kenyerem a gondolkodas, nem szeretem.
Szerintem art az agynak. Megis bekurbliztam egy agysejtemet, "Steyr,
Steyr..." mormoltam kislanyos zavaromban, "nem mond ez a nev onnek
valamit, uram? - nos, barki anyja eletere megeskudnek, hogy van egy
ilyen nevu osztrak ceg, ugyhogy lassuk csak...", rovid erdeklodes, es
mar zotyogtem is a bukkanokkal teli poros utakon, keresztul a kisvaroson
a megjelolt iranyba. A telep kapujaban nulla egesz harom tized
masodperc alatt hatoltam at a biztonsagi orok kordonjan, csak
odarikkantottam, hogy persze hogy en is nemet vagyok vagy osztrak vagy
ami eppen tetszik, jovok meglatogatni a tobbi bature'-t (feher embert).
Balra szazas sorokban csillogo-villogo vadonatuj traktorok, jobbra egy
fedett tribunon vagy szazotven unneplobe oltozott ember hallgat nagy
figyelmesen egy szonokot. Szegeny szonoknak rossz napja lehetett, amint
ez a sok ember mint egy vezenyszora elfordult tole, es inkabb engem
kezdett el csodalkozva meregetni. Hat igen. Sajnalom, nem tehettem
rola, hogy epp egy nigeriai kormanydelegaciot lattak vendegul, es hogy
ezert a Steyr egyik vezerigazgatoja is eppen ott rontotta a levegot. Ha
mar ilyen szepen egyutt, udvariasan es szerenyen(!) bemutatkoztam,
elmondtam, mi jaratban vagyok. Masodperceken belul P. Karcsi (45) olelo
karjaiba futottam, amitol fordult velem egyet a vilag. Mar itt is
magyarok?!
Karcsikam rogvest elszallasolt a telep mogott huzodo zart, orzott
lakonegyed (na ja, getto) szamara kiutalt hazaban. Nagyon szep,
kellemesen tisztan tartott onallo kis telepules, Afrikara csak a kerites
nelkuli kertekben tenyeszo exotikus novenyek es a fekete haziszolgak
("steward", a helyi szohasznalat szerint) jelenlete utalt. Nem kell
megrokonyodni a haziszolgan. Minden fehernek van legalabb egy, ugyanugy
mint o"re is, ejjel-nappal. A "minden"-t szo szerint kell erteni. A
misszionariusnak is, az expatriate-nak is, az onkentes segitonek is -
rendben, a biciklistanak nincs. O"r nelkul az elso heten elhordjak
mindenet a bekoltozonek, sajnos ez a valosag. Szakacsnak es
haziszolganak minden mennyisegben jelentkeznek emberek, es ennek a
kisertesnek megfigyelesem szerint valoban senki nem tud ellenallni. A
"steward" egy magas, eros fiatalember volt. Hala Karoly Mo.-n lako
felesegenek, aki ket honapon keresztul ferjet latogatva ott
tartozkodott, mely ido alatt volt ideje a"steward"-ot beavatni a magyar
konyha rejtelmeibe, ez a srac ugy fozott, mint valaha anyam. Mar-mar
konnyes szemmel lapatoltam magamba a marhaporkoltet galuskaval,
fokhagymas uborkasalataval.
Karolyon kivul egy osztrak hazaspar, egy bolgar technikus es nehany
angol muszaki katona - ez utobbiak angol harckocsikat tartottak karban a
nigeriai hadsereg szamara - tartozkodott csak folyamatosan Nigeriaban a
Steyr telepen. A mindennapi program a napkozbeni munkamimelesbol
(andante), es az ezt koveto, ejszakaba nyulo so~r, gin, so~r es so~r,
majd gin s whisky, majd megint so~r, stb. ivasabol (fortissimo),
latszott allani. Egy eletet kitolto program. Karcsi egyebkent a
szekesfehervari Ikarusz-gyar technikusa volt, es amikor az osztrakok egy
embert kerestek a bauchi telepre, helybol mernokke avanzsalva
belevagott. Munkajanak celja egy afrikai piacra szant Steyr-autobusz
prototipusanak letrehozasa. Tervek, rajzok nincsenek, ezert harom
helybeli dolgozoval stochasztikus alapon hegesztgettek egy vazat akkor
mar masodik eve.
Otthonmaradt felesege es ket kamaszkoru lanya ellenere Karoly nagyon jol
erzi magat Bauchiban, es esze agaban sincs hazaterni. Alamerult az
afrikai tarsadalom fenektelen melysegeibe: a "vasarolhato oromok"
kategoriaban, mint elmondta, a negativ csucs a 3 (harom) Naira-s ar
volt. Osszehasonlitaskepp: 1US$ = 21 Naira, egy banan = 1 Naira...
Ragondolni is rossz. Az AIDS mai afrikai eltejedese alapjan nem josolok
neki nagy jovot.
Karcsi - hallvan panaszaimrol - elvitt egy helyi orvoshoz. A magat
"Medical laboratory"-nak hirdeto muintezmeny egy rozzant haziko volt,
ajto helyett egy fuggonnyel. Magaban a szoba nagysagu "laborban" ket
hajdanvolt-feher kopenyben unatkozo "asszisztens", meglehetos felhomaly,
na es igen, nem vakultam meg a ragyogastol. Pidgin-angolul valahogy
sikerult elboldogulni, kezembe nyomtak egy tegelyt meg egy uvegcset, es
bevezettek egy bagyadt csirkek altal belakott koszos kis hatsoudvaron
keresztul a mellekhelysegbe. Ezen az afrikai normaknak megfelelo
pottyantos, viz nelkuli arnyekszeken bebuveszkedtem a kert mintakat az
edenyekbe, majd visszatertem a vervizsgalathoz. Napnal vilagosabb, hogy
vittem magammal steril tut es fecskendot, de legnagyobb meglepetesemre
abbol jol el voltak latva. Masnapra megkaptam a vizsgalat eredmenyeit,
amelyek szerint nem csak verhasban, hanem tifuszban is szenvedek.
Valahogy megalltam rohoges nelkul. Az orvos ellenvetesemre azt
magyarazta, hogy a tifusz tipikus lazgorbejet azert nem eszlelhettem
idaig, mert a fertozes nagyon friss lehet. Felirta nekem a megfelelo
venyeket, Flagylt es valami atomeros antibiotikumot, majd langyos
kezfogassal bucsuzott.
A diagnozistol alaposan meglepetve, bagyadtan koboroltam az utcakon,
egykedvuen rugdostam a feher port. Egy gyogyszertarban megvettem az
orvossagokat, kulonos gonddal bongeszgetve a tablettakon talalhato
felirast: idejekoran figyelmeztettek, hogy az igbo-torzsbeliek, akik
hagyomanyosan a kereskedok, roppant ugyesek a gyogyszercsomagolas
hamisitasaban es egyeb huncutsagokban. Minden a legnagyobb rendben
talaltatott.
Szenvelegtem meg egy-ket napot, majd hirtelen ugy ereztem, hogy
leirhatatlan pszichikai terheket ro ram a Karolyom hutoszekrenyeben, a
legalso polcon, leghatul talalt, zsirpapirba gondosan becsomagolt fel
Gyulai kolbasz, amelyet fortelmes disznosag elenni elole. Hosszas belso
tusakodas utan levagtam belole egy harom Angstrom szelessegu szeletet,
bekebeleztem, megtapasztaltam a mennyek orszagat, felhangosan
kijelentettem hogy Jezus igenis el, majd osszepakoltam, beolajoztam a
biciklin a lancot, elbucsuztam vendeglatomtol, es tovabbindultam
delkelet fele.
Talan csak annyit felejtettem el megkerdezni az orvostol, hogy milyen
mellekhatasokkal szamolhatok, es mennyi ideig is kellene pihennem.
Szenvedtem. Minden meter fajt. A Harmattan (eszakkeleti passzat) eros
szele tobbszori, nyomatekos okolrazasom ellenere sem volt hajlando
csillapodni, igy hat ismet regi jol megszokott hangulatomnal voltam.
Nigeria egyetlen nemzeti parkja: a Yankari fele kozeledtem. Szerencsere
egy felfoldrol ereszkedtem lefele, igy mindenfele testi rosszulletem es
a szembeszel ellenere is meglepoen jol haladtam. Sajnos a park egy
hatvan km-es zsakutca vegen van, ami kerekparral azert nem egeszen
mindegy. A bejarat fele kozeledve megelozott egy helyi biciklista,
fejen egy kb. ot meter hosszu fato~rzset egyensulyozva. Aztan egy
masik, nagyon oregnek kinezo szivar. "Persze" - folenyeskedtem magamban
- "konnyu nekik, hazai terepen! Meg nem is tekerek olyan gyorsan."
Azzal belealltam a pedalba, es az oreg nyomaba szegodtem. Nos kerem.
Ez az ur egy olyan iszonyu allapotban levo egygangos biciklivel suhant
tova, amirol barmelyikunk nagyesku alatt es fejvesztes terhe mellett
irasos tanuvallomasban allitana, hogy azzal metereket sem lehetne
megtenni. Mindezzel dacolva vitorlazott elottem ismeretlen
versenytarsam, sarkaival kedelyesen taposva a csikorgo-nyikorgo pedalt,
szalfaegyenesen ulve a nyeregben, ajkan mittudemenmilyen mosollyal: nem
sikerult ugyanis megeloznom. Kinkeservvel sikerult tiz km-en keresztul
nyomaban maradnom, a kormanyra dolve, lihegve, patakokban folyt az
arcomrol a viz, pedig kozvetlen mogotte, teljes menetszel-arnyekban
haladhattam. Harminccal ment az atkozott, es meg csak nem is
erolkodott.
A park kapujaban kerek perec megtagadta a strazsa, hogy biciklivel
bemehessek. Feje't ingatva mutatott korbe a bozotra, es magyarazta,
hogy odabenn oroszlanok vannak, elefantok, krokodilok, szettepnek, ha
bemegyek. Negyedoras gesztikulalas, o~n-hajtepes es egyeb
kiserojelensegek utan elege lett belolem. Sajat kezuleg kellett beirnom
egy csikos spiralfzet me'g meg nem kezdett lapjara, hogy kizarolag
sajat felelossegemre lepek a parkba, stb., stb..
Durvan elszamoltam magam. A zsakutca vegen levo kemping+lodge a kaputol
meg negyven km-re volt, az aszfaltozott ut pedig par szaz meter utan
megszunt. Bokan folul ero homokban csuszkaltam ide-oda, aztan mar csak
toltam az egyre nehezebbnek tuno joszagot. Kozben pedig masszivan
szurkult. Hagyomanyos szerencsem nem hagyott el. Kisvartatva utolert
egy dzsip negy nemet utasaval, akik mind Nigeriaban eltek evek ota.
Eloszor nagy kerek szemeket meresztettek, hogy mit keres egy amugy
nemetul folyekonyan beszelo magyar kerekparos uttalan utakon a bozot
kellos kozepen az esti szurkuletben egy nemzeti parkban, aztan belattak
hogy jobb, ha tovabbi kerdezoskodes helyett inkabb segitenek. Szamomra
es a bicikli szamara nem volt mar ugyan helyuk, de a csomagjaimat
magukkal vittek, en pedig ekkent megkonnyebbulve afrikai utamon eloszor
es utoljara kielhettem terepbiciklista-hajlamaimat, amennyiben
apait-anyait beleadva, teljes erobedobassal pattogtam ko"ro~l-ko"re,
faroltam, fekeztem, szaguldottam a surusodo felhomalyban a kempingig
hatralevo harminc km-en. Idokozben feleledt a bozot, madarak harsogtak,
es egyszer egy kisebb paviancsapat keresztezte az utamat. Kozuluk az
utolso, amelyiknek majd' a sarkara hagtam, mintha mellettem elmaradtaban
meg visszafordult, es jobb kezenek mutatoujjaval a halantekat kocogtatva
nezett volna utanam...
Maga a park aztan kisse unalmasnak bizonyult. Teherautoval korbevittek
bennunket, nehany tetova turistat - a tulnyomo tobbseg a helyi
gazdagabb, varosi elit tagja lehetett -, a parkon, bejart utakon.
Szukmarkuan mertek az exotikumokat. Lattam nehany szebb madarat riadt
ropteben, es pontosan egy darab krokodil hatanak kb. a felet, amint az
allat gyavan belecsusszant valami sarszinu vizbe. Ennyi.
Visszaerkezesunkkor a velunk a platon utazo "vezeto" szomoro-pidginu~l
szabadkozott, amiert ilyen keveset lattunk, mert maskor o mindig tobb
szerencsevel bir. Alig egy perccel kesobb hallottam, amint egyik
tarsahoz halkan igy szol: "It wasn't that baaad!"
A kempingben en voltam az egyeduli vendeg. Rablo arakat kertek
mindenert, ezert ugy dontottem, hogy inkabb satrazni fogok. Esznel
kellett azonban lenni, a lodge teruleten lakott meg egy baboon-csalad
is. A "baboon" egy pavianfajta, termetre bizony nem a kisnovesuek kozul.
Egy felnott himmel azt hiszem, egyikunk sem allna le egy tangora, hacsak
egy utolsora nem. A szemtelensegi ranglistan kozvetlenul a legyek utan
allnak. Gatlastalanna es eroszakossa valnak, betornek a kunyhokba, sot
a jarokelokre is rarontanak, ha elelmet latnak a kezukben. Tekintettel
jokora fogaikra, az ilyen affair-ok esetenkent sulyos sebesulessel is
jarhatnak. Van a park teruleten egy melegvizu forras, de a baboonok
ebbol is cirkuszt csinalnak. Lemegy a gyanutlan latogato a forrashoz,
levetkezik, ruhajat izlesesen bestokizza, majd alamerul a kellemesen
meleg vizben. Mihelyst par meterrel odebblebeg az aldozat, villamkent
erkezik egy farol egy baboon, a ruhakat felkapja, majd ismet eltunik az
agak kozott. Rovid ido elteltevel szallingozni kezd fentrol a
kiforgatott zsebek tartalma, szettepett bankjegyek, iratok libegnek,
hull az apropenz, majd megerkezik a szettepett ruha is. Ha a taborban
lako csalad tulsagosan elszemtelenedik, akkor lep szinre Mark, a park
angol vado"re. "Nem hagyjak el a kempinget, mert nincs is hova
menekulniuk. Ez a territoriumuk. Odakint egyetlen csalad sem fogadna
be oket." - magyarazza egy tea mellett. "Igy hat szepen korbejarunk
ketten a vadaszpuskainkkal. De szar ez a melo. Aztan ket napig csak
godroket asunk. Masnap pedig bekoltozik kintrol egy uj csalad." Olasz
baratnoje kuncogva meseli a tortenetet arrol az amerikai lanyrol, aki
kifejezetten a baboonok megfigyelese celjabol jott ide. Az kinti
"innocent" es a benti "corrupt" majmok kulonbsegerol irja a
szakdolgozatat. Mar hetek ota ott volt, de fogalma sem volt Mark
tevekenysegerol. Egyszer meglatogatta oket, es kimeritoen rajongott
ezekrol a pompas, intelligens es kedves majmokrol, nem is sejtven, hogy
az angolt mennyire nem erdekli az o lelkesedese. Csak ujjongott,
meselt... mig vegul Mark hanyagul megszolalt: "We just shoot them down."
A lany azonnal folallt es szotlanul tavozott.
(folyt. kov.)
|
