Laci bara'tom mostana'ban sokat szerel biciklit. Okula'sul elku:ldo:k egy
re'szletet Jerom K Jerome angol i'ro' "Ha'rom ember kere'kpa'ron" ci'mu"
kisrege'nye'bol. Nevessetek jo't.
> -----------------------------------------------------------------
- A bicikli rendben van? - ke'rdezte Harris.
- Rendben.
- Atvizsga'ltad?
- Nem vizsga'ltam a't, e's senki sem fogja a'tvizsga'lni. Mu"ko:dik e's
mu"ko:dni is fog! Volt ma'r ne'mi tapasztalatom az ilyen a'tvizsga'la'st
illetoen. Ismertem egy embert Folkestone-ban. Egyik este azt
aja'nlotta, hogy ma'snap induljunk hosszabb kere'kpa'rtu'ra'ra.
- Szi'vesen - feleltem. Reggel kora'n keltem, nehezen ment ugyan,
de gondoltam, a kira'ndula's ka'rpo'tolni fog. A ta'rsam fe'l o'ra't
ke'sett, kinn va'rtam ra' a kertben. Gyo:nyo:ru" ido volt. Amikor
megjo:tt, i'gy szo'lt:
-Jo'ke'pu" ge'pe van. Hogy szalad?
- Mint a to:bbi - feleltem. - Reggel gyorsabban, de'luta'n
lusta'bban. Megragadta a ge'pem elso kereke't, e's hevesen ciba'lni
kezdte.
- Hagyja - kia'ltottam -, me'g elrontja!
Nem e'rtettem, mie'rt ciba'lja az enye'met, amikor e'n nem ciba'ltam az
o:ve't. Ha ciba'lni kell a ge'pet, itt vagyok e'n, a tulajdonos. Ugy
e'reztem, mintha a kutya'mat ba'ntana'.
- Az elso kere'k lo:tyo:g - mondta szigoru'an.
- Csak ha lo:tyo:gtetik - ve'dekeztem.
Valo'ban nem lo:tyo:go:tt. Nem lehetett azt lo:tyo:ge'snek
nevezni.
- Roppant vesze'lyes! - mondta fejcso'va'lva.
- Hozzon egy csavarhu'zo't! - Ellenkezni akartam, de arra
gondoltam, ha'tha e'rt hozza'. Amikor visszajo:ttem, a fo:ldo:n u:lt. Az
elso kere'k ma'r nem a ge'pen volt, hanem a la'ba ko:zt. Ja'tszadozott
vele, forgatta, po:rgette, az alkatre'szek szanasze't hevertek a
kerti o:sve'nyen.
- Valami to:rte'nt az elso kere'kkel - ko:zo:lte.
- Nekem is u'gy tu"nik - feleltem leto:rten.
- Ugy la'tom, a csapa'gyban van a hiba - mondta gondterhelten.
- Ne fa'radjon! Tegyu:k vissza e's gyeru:nk!
- Ne'zzu:k csak meg, ha u'gyis kinn van.
Mintha ve'letlenu:l jo:tt volna ki.
Mielott lefoghattam volna, kicsavart valahol valamit amitol pa'r
tucat golyo'cska gurult sze't az o:sve'nyen.
- Fogja meg - kia'ltotta -, fogja meg, egy sem veszhet el! -
Nagyon izgatott lett. Jo' fe'lo'ra't csu'szka'ltunk a fo:ldo:n, e's
o:sszeszedtu:nk tizenhat golyo't. Ismeroso:m annak a reme'nye'nek adott
kifejeze'st, hogy valamennyit megleltu:k, ku:lo:nben komoly va'ltoza'st
szenvedne a ge'p. Megmagyara'zta, hogy gondosan meg kell sza'molni,
mennyit veszu:nk ki, e's vigya'zni kell, hogy pontosan ugyanannyit
tegyu:nk vissza. Megi'ge'rtem, hogy ha valaha darabokra szedne'k egy
kere'kpa'rt, emle'kezni fogok tana'csa'ra. Ovatossa'gbo'l kalapomba
raktam a golyo'kat, e's a kalapot a le'pcsofelja'ro'ra tettem.
Elismerem, hogy nem volt okos dolog, sot ostobasa'g volt.
Egye'bke'nt nem vagyok to:kfej, csak befolya'solhato'. Ismeroso:m
jo'indulatu'an ko:zo:lte, hogy most ma'r, ha u'gyis belefogott,
megvizsga'lja a la'ncot is a kedveme'rt, e's nyomban elkezdte
ra'ngatni az agyat. Megpro'ba'ltam lebesze'lni. Ide'ztem egy sokat
pro'ba'lt bara'tom szavait: "Ha az agyaddal baj van, add el a ge'pet.
Igy olcso'bb!"
- Azok besze'lnek i'gy - szo'lt megvetoen -, akik nem e'rtenek a
ge'phez. Mi sem ko:nnyebb, mint az agyat kivenni. Igaza volt. Alig
o:t perc mu'lva az agy is a fo:ldo:n hevert, kette'va'lva, mi pedig a
csavarokat kerestu:k. Eko:zben bevallotta, hogy mindig
megfoghatatlan volt sza'ma'ra, mie'rt szoktak eltu"nni a csavarok.
Me'g java'ban ne'gyke'zla'b csu'szka'ltunk, amikor Ethelbertha kijo:tt a
ha'zbo'l. Nagyon elcsoda'lkozott. Azt hitte, ma'r o'ra'k o'ta u'ton
vagyunk.
- Ro:gto:n - mondta az ismeroso:m -, csak segi'tek a kedves fe'rje'nek
a'tvizsga'lni a ge'pet. Jo' ge'p, de nem a'rt megne'zni ne'ha.
- Ha majd mosakodni akarnak - mondta Ethelbertha -, menjenek
ha'tra a moso'konyha'ba. A laka'st ma'r kitakari'totta'k. Nekem me'g
odaszo'lt, hogy vitorla'zni megy a bara'tnoje'vel. Ebe'dre visszajo:n.
Soke'rt nem adtam volna, ha velu:k mehetek. Ma'r belebetegedtem az
a'csorga'sba, meg abba, hogy ez az idio'ta a ge'pemet roncsolta. A
jo'zan eszem azt su'gta, ne hagyjam tova'bb. Jogom van megve'deni a
tulajdonomat egy oru:lt puszti'ta'sa'to'l. "Fogd meg a galle'rja't, e's
rakd ki a szu"re't!" De ella'gyulok, ha valakit ba'ntanom kell.
Hagytam teha't, hadd piszmogjon tova'bb. Egy ido mu'lva felhagyott a
csavarok kerese'se'vel. Bizalmasan ko:zo:lte, hogy a csavar forte'lyos
jo'sza'g, akkor bukkan elo, amikor a legkeve'sbe' va'rjuk. Most inka'bb
a la'ncot o'hajtja megvizsga'lni. Igy is tett. Ugy megszori'totta a
la'ncot, hogy ma'r mozdulni sem bi'rt. Azuta'n addig lazi'totta, mi'g
az eredetinek a ke'tszerese're nem nott. Ezt elinte'zve'n
kijelentette, hogy leghelyesebb, ha az elso kereket
visszatesszu:k. E'n a villa't fogtam, o a kere'kkel ki'nlo'dott, Ti'z
perc mu'lva azt aja'nlottam, fogja o a villa't, e'n a kereket. Helyet
csere'ltu:nk. Ujabb o:t perc mu'lva leejtette a ge'pet, e's a keze't a
te'rde ko:ze' nyomkodva kisebb se'ta't tett a teniszpa'lya'n. Eko:zben
furcsa, sziszego hangon kioktatott, hogy nagyon kell vigya'zni,
nehogy az ujjunk a villa e's a ku:llo ko:ze' szoruljon.
Biztosi'tottam, hogy szavaiban sok igazsa'g van, saja't
tapasztalataim ugyanezt bizonyi'tja'k. Miuta'n az ujja't beko:to:zte,
isme't munka'hoz la'ttunk. Nagy nehezen visszaraktuk a kereket.
Amikor elke'szu:ltu:nk, harsa'nyan felnevetett. - Minek o:ru:l?
- Szama'r vagyok! - ko:zo:lte vida'man.
Ez volt az elso eset, hogy becsu:lno:m kellett. E'rdeklodtem, hogyan
jo:tt ra' erre.
- Kinn hagytuk a golyo'kat - felelte.
A kalapomat kerestem. Felborulva hevert az o:sve'nyen, Ethelbertha
kedvenc kutya'ja e'ppen a golyo'kat ette. Ugy nyeldeste oket, mint a
nokedlit.
- Mega'rt neki - jegyezte meg ismeroso:m. - Keme'ny ace'l.
- Kutya baja sem lesz - feleltem. - A he'ten ma'r megevett egy pa'r
cipofu"zot e's egy csomag tu"t. Ugy la'tszik, a ko:lyo:kkutya'k ki'va'nja'k
az effe'le serkentoket. De mi lesz a biciklimmel?
- Visszateszu:nk, amennyit tala'lunk - mondta vida'man -, e's bi'zzunk
Istenben. Tizenegyet tala'ltunk. Hatot tettu:nk az egyik oldalra,
o:to:t a ma'sikra. Fe'l o'ra mu'lva helye'n volt a kere'k. Most azta'n
valo'ban lo:tyo:go:tt, a vak is la'thatta. Ismeroso:m megnyugtatott,
hogy egyelore jo' lesz. Ugy la'ttam, elfa'radt, hazament volna, ha
engedem. De most ma'r a fejembe vettem, hogy lesz, ami lesz, a
munka't befejeztetem vele. A kira'ndula'sro'l re'g lemondtam, a
ge'pemrol is. E'rdeklodve szemle'ltem teha't, hogyan karmolja,
csi'pi, marcangolja maga't. El-elcsu:ggedo lelke't olykor egy poha'r
so:rrel vagy buzdi'to' szo'val e'lesztgettem.
- E'lvezet ne'zni o:nt - mondtam -, lenyu"go:zo az u:gyesse'ge, uram.
Vida'm bizakoda'sa e's to:rhetetlen reme'nykede'se jo'kedvre deri't!
Buzdi'ta'somra isme't munka'hoz la'tott. Megpro'ba'lta visszatenni az
agyat. A ge'pet a falhoz ta'masztotta, e's a vissza'ja'ro'l javi'totta.
Azuta'n egy fa'nak do:nto:tte, e's a fele' eso oldalro'l pro'ba'lkozott.
Uta'na nekem kellett a ge'pet tartanom, mert o ala'feku:dt, a feje't a
kerekek ko:ze' nyomta, miko:zben az olaj az arca'ra folyt. Ve'gu:l
ra'kuporodott, mint egy csomagtarto', de megingott e's fejre esett.
Ha'rom esetben ezt mondta:
- Ha'la Istennek, ve'gre sikeru:lt!
Ke't esetben ezt:
- Ko:ssenek fel, ha i'gy sem lesz jo'!
Azt, amit harmadszor mondott, megpro'ba'lom elfelejteni.
Ve'gu:l elvesztette az o:nuralma't, e's csapkodni kezdte a ge'pet.
O:ro:mmel la'ttam, hogy a kere'kpa'r sincs fa'bo'l. A ko:vetkezo percek
pankra'cio's birko'za'ssa' fajultak. Hol a kere'kpa'r volt alul, o pedig
rajta, majd o a fo:ldo:n, e's a ge'p a hasa'n. Ma'r-ma'r gyozni
la'tszott, e's keme'nyen u:lt a nyeregben, de gyozelme ro:vid e'letu"
volt. A bicikli hirtelen kiszabadult, e's ra'vetve maga't, fejbe
va'gta a korma'nnyal. Ha'romnegyed egykor mocskosan, zila'ltan,
rongyosan e's ve'resen i'gy szo'lt :
- No, ele'g lesz ! - Fela'llt, e's a homloka't to:rolgette. Ugy
la'ttam, a ge'pnek is elege volt. Nehe'z volt eldo:nteni, melyiku:k
szenvedett to:bbet. Ismeroso:met ha'travittem a moso'konyha'ba, ahol
szappan e's egye'b alkalmatossa'g ne'lku:l u'gy-ahogy megmosdott. Azta'n
hazaku:ldtem. A biciklit kocsira raktam e's elsza'lli'tottam a
legko:zelebbi javi'to'mu"helybe. A mu"vezeto odajo:tt e's ra'ba'mult.
- Mit kezdjek ezzel? - ke'rdezte.
- Javi'tsa meg, ha lehet.
- Kisse' legyengu:lt - mondta -, de mindent megteszek. Meg is tett
mindent. Ke't fontomba keru:lt. Azta'n megbi'ztam egy u:gyno:ko:t, hogy
adja el. Senkit sem szeretek becsapni. Azt aja'nlottam, hogy
tavalyi ge'pnek hirdesse. Az u:gyno:k viszont azt javasolta, hogy ne
mondjunk e'letkort.
- Az ilyen u:zletne'l nem az igazsa'g a fontos, hanem amit a vevo
elhisz. Ko:ztu:nk szo'lva nem u'gy ne'zem, mintha tavaly vette volna.
Megvan ez ma'r ti'ze'ves is. Nem mondunk da'tumot, kapunk e'rte,
amennyit kapunk. Kaptam is tole o:t fontot, e's megesku:do:tt, hogy
ez to:bb, mint amennyirol a'lmodni mert. Ha't igen! Ke'tfajta
kere'kpa'ros van. Van, aki a javi'ta'st e'lvezi, van, aki a
kere'kpa'roza'st. Azt hiszem, a javi'ta's nagyobb e'lvezet. Az ilyen
ember fu:tyu:l ra', milyen ido van, merrol fu'j a sze'l, rossz utakon
sem gyo:tri maga't. Kis sa'mli, csavarhu'zo', olajozo'kanna, egy mare'k
rongy, e's ege'sz nap boldog. Mit sza'mi't az, hogy u'gy fest, mint
egy ko'bor ciga'ny, e's ba'rki meggyanu'si'thatja, hogy lopta a ge'pet?
Csak az a baj, hogy egyesek egy ge'pbol ke't e'lvezetet szeretne'nek
kisajtolni. Ez pedig nem megy. Vagy javi'tani akarsz, vagy
biciklizni. Dupla megterhele'st egyetlen ge'p sem bi'r el. A magam
re'sze'rol biciklize'spa'rti vagyok, eze'rt gondosan o'vakodom minden
javi'ta'si ki'se'rlettol. Ha u'tko:zben baj e'ri a ge'pemet, leu:lo:k az
a'rokpartra, e's tu:relmesen va'rok, ami'g egy szeke'ren
tova'bbdo:co:ghetek. Vesze'ly csak akkor fenyeget, ha amator javi'to'
ko:zeleg. Az ilyen ma'nia'kus szerelore egy bedo:glo:tt ge'p olyan
hata'ssal van, mint az u'tsze'li tetem a varju'ra. Diadalordi'ta'ssal
csap le ra'. Eloszo:r megpro'ba'lom udvariasan elha'ri'tani:
- Semmi az ege'sz, ne fa'radjon. Igaza'n leko:telezne, ha nem
zavartatna' maga't.
Sajnos, ez a legto:bbszo:r hata'stalan. Ilyenkor a leghelyesebb
bunko't ragadni, e's kidagadt nyakkal ra'ordi'tani:
- Hagyja a ge'pet, vagy beverem a feje't!
> --------------------------------------------------------------------
U:dv:
----------------------------------
Peter Uherkovich
Computer Network Center
Janus Pannonius University
H-7624 Pecs, Ifjusag ut 6.
Hungary
Tel: 36-72-336690
E-mail: 
----------------------------------
|
