Kedves Listatagok!
Furcsa módon viselkedik nálam a lista. Kapok visszajelzést ugyan, de a
levél mégsem jelenik meg.
Ezért kértem meg Gál Istvánt, hogy továbbítsa leveleimet a listára.
Egy halálesetről számoltam be már két különböző esemény kapcsán.
Ezúton köszönöm a gyors segítségét.
Az egész a negatív programozással indult, majd következett a lélek
felvilágosítása a test haláláról, aztán jött a második rész, melyben a
lélek üzent odaátról.
Most már csak egy valami következhet: a temetés. Jöjjön hát!
A temetés (2006. szeptember 21.)
Egyszerre érkeztünk meg a családjával. Köszöntöttük egymást, s
végtelen szomorúság uralta a lelkünket.
Tamás félrevont, s ezt kérdezte:
- Mit is üzent Ági?
Elmondtam neki. Csendben hallgatta, nem kételkedett, bár tudom,
hogy előtte nem hitt az ilyesmiben. Nagyon elérzékenyült.
Aztán kinyitották a ravatalozót, s mi bementünk. Mindannyian leültünk.
Andalító, lágy zene szólt. Lehunytam a szemem. (Bár később
kinyitottam a szemem, azt tapasztaltam, hogy teljesen mindegy, nyitva
tartom-e vagy sem, mindent látok és hallok.)
Ági rögtön megszólított:
- Köszönöm, hogy eljöttetek.
- Ez csak természetes.
- Elbúcsúztam a családomtól. Már teljesen másképp látom a dolgokat.
S aztán sokáig beszélgettünk. Olyan volt, mintha élne. A stílusa, a
modora semmit sem változott.
- Tamáska! Engedj el! – kiáltott fel váratlanul. – Ide nem jöhetsz
utánam! Engedj el! Itt kell maradnod. Majd megszokod, hogy
elmentem. Amit tőlem kaptál, az egész életedben veled lesz.
És Tamáska elengedte. Az aurája visszahúzódott, s már nem ölelte
többé az anyját.
- Engem már hívnak a fénybe. Nézd, itt van mögöttem.
Odanéztem, s tényleg láttam egy fényfoltot.
- Mit kell nekem tennem?
- A fény felé kell majd menned.
- De ugye elmagyarázol mindent! Én életemben nem hittem ezekben a
dolgokban, most pedig nem tudom, mit kell tennem. Ugye
elmagyarázod? Még estig visszamegyek a temetés után, s akkor
elmondod nekem? Nem fogod elfelejteni? Ugye nem?
Ekkor azonban a fényből kilépett néhány fénylény. Körbefogták Ágit, s
ő abban a pillanatban gyönyörű hófehér ruhát kapott. Olyan volt,
mintha menyasszony lett volna.
Aztán a fénylények csendet intettek:
- Kezdődik.
S valóban kezdődött a temetés. Polgári temetés volt. A beszéd
elkezdődött, s Ági minden mondatot kommentált.
Körülbelül a beszéd felénél egyszercsak minden jelenlévő
szívcsakrájából fénysugár indult el Ági felé. Mintha varázsütésre történt
volna. Mindenkiből egyszerre áradt az energia. Csak néhány
másodpercig tartott az egész.
Ettől Ági fehér fényburokba került. Meglepődve nézte ő is meg én is.
- Milyen szép. – szólt.
- Tényleg.
Aztán néhány perc ragyogás után elkezdett szertefoszlani. Minden
szertefoszlott. Ági alakja is eltűnt. Csak egy focilabda nagyságú
fénygömb maradt belőle.
A fénylények szintén gömbbé változtak.
- Minden rendben van. Már nem kell semmilyen segítség. – szólt.
Ezután már egyetlen szót sem váltottunk. Megszűnt a telepatikus
beszélgetés. Aztán már csak a gömbök cikáztak a teremben. Mintha
játszadoztak volna.
Aztán véget ért a beszéd, hamvait berakták a sírba. Én pedig azon
tűnődtem, vajon kit vagy mit siratunk egy temetésen.
A halottunkat biztosan nem kell. Az ő lelke már megnyugodott, s
nagyon jól érzi magát. Neki még csak most kezdődik egy régi-új élet.
Az emlékeinket siratjuk? Vagy netán magunkat sajnáljuk, hogy nehéz
lesz nélküle?
Ki tudja?
De tény, hogy jól esik a sírás.
A temetés után elmondtam mindent a feleségemnek. A főbb
eseményeket ő is látta, s megerősítette.
Azt hiszem, lesz min gondolkozni. Senkit nem akarok befolyásolni a
világnézetében.
Aki vallásos, könnyen elfogadja, hogy így történt, aki hitetlen az pedig
csak akkor hisz el ilyesmit, ha a saját szemével látja.
Mindenki higgye azt ami, számára a legkellemesebb, én csak leírtam
mindazt ami történt. Remélem, hogy senki szívében nem téptem fel
sebeket.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
ui.: Ha kéritek, elküldöm a három részt egyben.
|
Sziasztok Kedves Agykontrollosok!
Szeretnélek megkérni Titeket egy óriási
szívességre. Már csak bennetek bízom, talán Ti még tudtok segíteni.
Rengeteget hallottam már az agykontrollról, és Rólatok is, hogy már
mennyit segítettetek!
Édesapám már több mint egy hónapja kórházban fekszik, és bár
többször úgy tűnt, hogy meggyógyul, mindig történt valami, és egyre
súlyosbodott az állapota. Kezdetben mindkét veséje leállt,
meg is műtötték, kapott hasi katétert, de ez az első műtét
nem sikerült. Majd megműtötték újra, utána úgy tünt végre minden
rendben, a katéter is jól működött. Majd ezután újra kórházba került
tüdőgyulladással. Az orvosok szavaiból ítélve, szerintem ők sem
tudják
pontosan mi lehet még a baj, de már levegőt is nagyon nehezen kap,
és ma átkerült az intenzív osztályra. Állítólag a vérkeringése borult fel.
Nagyon szépen kérlek Titeket, hogy ha bárhogy tudtok rajta segíteni,
légyszíves segítsetek neki! Legutóbb a májfunkcióiban találtak
rendellenességet.
Zalaegerszegiek vagyunk, és láttam, hogy van olyan egerszegi
orvos,
aki végez agykontrollt. Sajnos nem tudom ez hogy működik, de ha ő
esetleg többet tudna segíteni légyszi írjátok meg azt is, és felveszem
vele is a kapcsolatot!
Édesapám, Zsuppán László a Zala Megyei Kórház intenzív osztályán
fekszik jelenleg. 49 éves, kb 53 kiló és 175 cm magas. Ha bármilyen
más információra szükségetek van, írjátok meg!
Kérlek, ha tudtok segítsetek!
Ezer köszönet előre is mindenkinek:
Zsuppán András
|
