Udv!

Rajottem, hogy mi a bajom. Nem is volt tulsagosan
nehez, csak egy kicsit korul kellett neznem.

Barki hozzam fordult, orommel tavozott, gyakran
azt mondtak, csak azert jonnek, hogy lassak,
hogy mindig mosolygok, hogy optimista vagyok,
hogy nem ismerek lehetetlent, mindenre
megtalalom a megoldast, vagy legalabbis jo
otletet adok.
Azutan lassan elmaradtak, sokaig fel sem tunt,
csak amikor volt par szabad napom, akkor
dobbentem ra, hogy napokig nem csorgott a
telefonom, nem vartak cetlik visszahivast kerve.

Nem tudtak elviselni, hogy mindig ok jonnek
hozzam, hogy sose adjak meg a kolcsonkert
penzt, es azt hittek, nekem mindig jol megy.
Valoban, tuleltem harom ceget, lenyegeben
mindig volt munkam, es penzem is, bar azt
senki sem tudta, hogy volt, amikor le se
fekudtem, mert a nagybani zoldsegpiacon
kellett pakolnom, hogy legyen valami a
zsebemben.

Akarkivel talalkozok, csak az lebeg a szeme elott,
hogy kibe rughat bele, mert maganeleti problemait
nem kepes megoldani. Barki megszolal, harmadik
mondata mar valami negativ mondat, mi van a
szomszed kocsijaval, ki kivel csalja a hazastarsat,
nem talal egy normalis ruhat az egesz orszagban.

Barkinek problemaja van, ott az internet, feltesz
egy kerdest valahol vagy csak sajnaltatja magat,
vagy nekiall "csettelni", es azzal altatja magat,
hogy megkapja a valaszt, mikozben egyszeruen
csak halogatja a donteseket, amiket meg kene
hoznia.

Most viszont valoban szegeny vagyok, mert
senki sem vesz kutyaba se, senki sem szol
hozzam egy szot se, nincs, aki azt mondana,
de jo, hogy itt vagy.
Most nagyon szegeny vagyok.

elek