Nem láttam a listán e levelemet...
Talán azért, mert html formátumban ment.
Küldöm ismét txtben.
üdv
zs
Marlene Dietrichnek alakja köré építette a Molnár utcában a nemrégiben
nyitott kávézó-étterem az imidzsét. A pincér jelezte kérdésemre, hogy
általában diszkrét jazz szól, csak éppen valami születésnapot ünnepelnek a
galérián. Szerencsére ottlétünk félidejében váltottak, s egy kellemes néger
bluesra váltottak át.
Eredetileg csak inni szándékoztam, lévén aznap délben eléggé belakmároztunk
másutt, de a laskagombacarpaccio elcsábított. Párom hasonlóképpen volt a
mákos gubával. A gomba finomnak bizonyult, bár kicsit merészebben is
lehetett volna ízesíteni, csak semmi köze nem volta carpacciohoz. Meg volt
ugyanis sütve és nem is volt éppenséggel olyan nagyon vékonyra szelve, hogy
e nevet kiérdemelje. A mákosguba alapvetoen rendben volt, azt csak akkor
lehet elrontani, ha kispórolnak belole valamit. Értékelendo, hogy több
jóféle bor van kimérve is, a palackárak sem vészesek, értsd nem emelkedik az
áruk a duplája fölé. (Mert ugye láthattunk olyat is, hogy a Gere Kopár cuveé
ami 5500 és 10000 között mozog, egy helyen, tételesen a Boráriumban 30.000
ft legyen, de másutt sem ritka a 200%-os felár, ami egy-egy jobb és drágább
bornál csillagászati összeg lehet.) A gombához egy deci Vylyan chardonnayt
ittam, nem annyira, mintha ez illett volna legjobban a gombához (szerintem
inkább ment volna hozzá egy ennél könnyebb fehérbor, mondjuk egy 2000-es
Légli blanc) de pillanatnyilag ez érdekelt a leginkább – a nem barrique-olt
változatát az idén még nem kóstoltam ennek a bornak.
Egy szó mint száz elsore alapvetoen pozitív érzésekkel távoztam a
Marlenebol. Ajánlom másoknak is. (Pontozás: 80 a 100-as skálán)
|
