Harman vagyunk: Janos, aki az iden mar egyszer megjarta a 
Mont Blanc-t. Elmondasa szerint gyonyoru es szivesen 
turazik velunk a kornyeken. 
Zsolt, a vezetonk. Kevesen tudjak rola, hogy O Magyarorszag 
elso szamu hegymaszoja (es ezt nem en talaltam ki…) 
mellesleg egyike a legerdekesebb embereknek, akikkel eddig 
talalkoztam. Remelem valahol baratom is, bar csak egy eve 
ismerem.

Regi vagyam, hogy megmasszam ezt a hegyet. 


Kedd - Elso nap

A franciaorszagi Chamonix melletti kis falubol, Le Fayetbol 
indulunk egy kempingben eltoltott ejszaka utan. Egy kis 
fogaskereku vonat visz fel minket 2300 meterre az erdohatar 
fole egy rakas oregemberrel, akik jottek csodalni a 
gyonyoru tajat.
Delre felerunk. Hat akkor rajta: bakancs befuz, zsak 
becsatol es irany a Nagy Kaland!
Eleinte egesz jol haladunk, bar a zsakjaink eleg nehezek: 
Zsolte kb. 30 kg, a mienk 20 kg-osak (jol meg is neztek 
minket a turistak…) Kotormelekeken megyunk felfele, nem tul 
nehez a terep. Baratsagos dolog tortenik velunk nehany szaz 
meter utan: egy hegyi kecske csalad jon a kozelunkbe, a 
mama es negy apro csemeteje. Teljesen hihetetlen: a mama 5-
6 meterre boklaszik korulottunk, a kicsik azonban 
felosebbek, ok nehany meterrel tavolabb csodalkoznak anyjuk 
vakmerosegen. Termeszetesen mi is megallunk es keszitjuk a 
kecske sztarfotokat.
Tovabb felfele, delutan felerunk az elso menedekhazig, de 
nem megyunk be, kint koltjuk el ebedunket. Jol esik nezni a 
tajat es kozben az otthonrol hozott sulthusit majszolni. Az 
ebed vegere megallapodunk, hogy - mivel ugy tunik jo 
formaban vagyunk - felmegyunk a kovetkezo hazig, amelyik 
szemtelenul sutkerezik 700 meterrel felettunk a napfenyben.
3400 meter korul valami szokatlan es furcsa tortenik velem. 
Nagyon lelassulok, es egyre tobbszor kell megallnom levegot 
venni. Janos ugyanugy jar, mint en. Napersze Zsolt jelet 
sem mutatja a faradtsagnak, pedig ezt mar az oxigen hianya 
idezte elo. Innet kezdve szenvedes elerni a hazat.
Azt hiszem egy mas dimenzioban biztosan osszedolne a haz a 
sok atoktol, amit elmondtam ra, mert az Istennek nem volt 
hajlando kozelebb jonni, hiaba kuzdottunk felfele. Vegul 
sotetedes utan az utolso utani eronkkel kapaszkodtunk fel a 
nagy sziklatombokon a hazhoz.
Nehany meterrel feljebb felallitottuk satrunkat - mint 
kesobb kiderult a helikopter leszallo kellos kozepen. Amugy 
a haz volt a valasztovonal: alatta meg „nyar", csak elvetve 
egy-ket hofolttal, felette azonban az orok ho birodalma.
Egy faraszto nap utan, 7 ora alatt 1500 meter emelkedest 
elkonyvelve aludtunk el.

- Folyt. kov. -