>
> Kerem, en nem allitok semmit, de mindenki vonja le a szukseges
konzekvenciat
>

Mar megbocsass, de amit itt osszehordtal, az nem vita, hanem kozonseges
lazitas! Egy versszakot azert tegyunk meg hozza a koltemenyhez:

    Ha majd Isten szine elott allsz,
    Az O dicsosege tronjanal,
    Neki mondd, hogy nincs isten!

Na jo, amit eddig leirtam, ne vegyed komolyan! Megpedig a kovekezok miatt:

Mind az istenhit, mind az istentagadas _hiten_ alapul. Az istenhivo hiszi,
hogy van (valamilyen) isten, az istentagado pedig azt hiszi, hogy nincs az
anyagon kivul semmi sem. Vita eseten egyik fel sem tud elfogadhato ervet
felhozni a maga igaza mellett, es a masikat sem tudja megcafolni. Mindegyik
legfeljebb csak a tulajdon meggyozodeserol tud beszamolni, (hit)vallast
tenni. Ilyen patthelyzetben tehat nincs erteleme a vitanak.

Ha valahol kibontakozhat vita, az csakis istenhivok kozott tortenhet, a
targya pedig mindig arra iranyul, hogy milyen az a bizonyos isten. De ebbe
az istentagadoknak mar nincs beleszolasuk.*

A lazito hozzaszolasodnak negy szempontbol sem latom semmi ertelmet:

1) Ha nincs isten, es te magad sem vagy istenhivo, attol meg az altalad
leirt negativumok ugyanugy elofordulhatnak, megtortenhetnek. De akkor minek
ebbe belekeverni az istehivoket? Azt allitod: "Amig vannak ehezok, erdemes-e
istenben hinni?" Ennyi erovel ezt is kerdezhetned: "Amig vannak ehezok,
erdemes-e homokosnak lenni?" vagy: "Amig vannak ehezok, erdemes-e operaba
jarni?" vagy: "Amig vannak ehezok, erdemes-e idegen nyelvet tanulni?" -
Ezeknek a badarsagoknak legalabb annyi kozuk van a szegenyseghez,
tragediakhoz es katasztrofakhoz, mint a te kerdesednek. Ha versikeddel azt
akarod bizonyitani, hogy nincs isten, akkor tudd meg, hogy erveid nem ervek.
Vannak ugyanis vallasok (de egy biztosan), akik isten letet massal sem
kivanjak bizonyitani, mint kulonbozo katasztrofak, tragediak, iteletek
emlegetesevel. Az o erveik sem ervek, de semmivel sem alavalobbak, mint a
tieid.

2) Ha nincs isten, de te istenhivo vagy, akkor te vagy a vilag legnagyobb
marhaja. Ezt nem kevesebb, mint maga a Szentiras allitja (1 Kor. 15.13-19).
Egy viszont bizonyos: ha hivo letedre ketsegbe vonod isten letet, akkor
irasoddal sikerult magadat remekul arcul kopnod. Ld. meg: 4. pont a +
jeltől.

3) Van isten, de te tagadod. Hajra! De tenyleg! (Ld. a potversszakot.) A
hivoket pedig hagyd beken!

4) Van isten, es te is hiszed. Errol mar irtam a *-gal jelolt helyen. +
Nyilvan ilyenkor nem is istenre fikazol, hanem _masok_ istenere. Jo. De
elobb kerdezd meg a sajatodat (mert nyilvan o az igazi), hogy miert vannak
ezek a szornyusegek, es amig nem jon ertelmes valasz, addig hagyd szepen
beken a tobbieket!

Rad valoszinuleg az 1. vagy a 3. pont igaz, vagyis az istentagadas. Nyilvan
azert, mert levontad a szukseges konzekvenziat. En errol nem vagyok
meggyozodve...

Meg valamit: Mi koze ennek az egesznek a megadott targyhoz?

Udv: Csuncsiri