Sergiu Celibidache a múltszázad egyik legjelentősebb
karmestere volt.
Pikírt, palástolatlan megjegyzései, aranyköpései
eddig csak idegen nyelven hozzáférhetőek.
Pedig sokat segítenek az 1912-1996-ig élt "különc"
megértésében. Azonfelül gyakran olyan provokatívak,
hogy számos világsztár még ma is elbújik tőlük
szégyenében, hiszen Celit senki sem tudta "überelni",
pedig még Carlos Kleiber is megpróbálta. (hamarosan
idézem őt is). Kiforrott (ellen)véleménye volt a
hangrögzítésről és az eliparosodó zenei világról is.
Kezdjük a karmester-kollégákkal.
Claudio Abbado
"Teljesen tehetségtelen ember. Egy kínszenvedés az egész.
Három hétig meglennék étlen-szomjan, de három órán
belül szívinfarktust kapnék a koncertjén. Dühít."
Herbert von Karajan
"Ha nem is zseni, akkor is a Legnagyobb. Azzal, ahogy
vezénylés közben a majonézét kikevergeti, erősen emlékeztet
De Sabata-ra."
"Nem mindent tartok nagyra abból, amit csinált.
Önzése annyira túltengett, hogy néha még azt a
kevés szellemi szabadságát is elhomályosította, amelyik
elő-előbukkant nála. Valószínűtlen, hogy képes
lett volna ezzel a motivációval Bruckner bőrébe bújni.
Brucknernél alapvető feltétel az egoizmus-mentesség.
Egyszerűen hagyni kell, hogy megtörténjen."
"Tudom: lelkesíti a nagy tömegeket.
A Coca Cola is."
Carlos Kleiber
"Senki sem lehet képes arra, hogy őrült tempói
mellett a zenét felfogja. Kleiber elmegy a zene
szent hangzásai mellett. Soha sem tapasztalhatta meg,
hogy mi a zene."
Lorin Maazel
"Amikor egy két éves gyerek Kant-ról tart kiselőadást."
Ormándy Jenő
"Hogy válhatott egy ilyen középszerű karmesterből
Stokowski utóda?"
Leopold Stokowski
"A színek koronázatlan királya."
Végh Sándor
"Olyas valaki, akivel egy irányba evezünk."
Arturo Toscanini
"Mindig azt hangoztatták, hogy ő az egyetlen,
aki a partitúrában foglaltakat szigorúan végrehajtja.
Szerintem pedig Toscanini volt az egyetlen, aki
egyáltalán nem zenét, hanem a puszta hangjegyeket
állította elő. Hangjegyüzem."
|
