> Na jo, de akkor legitim szo a snajdig, sparhejt, stokedli, egzajg
> stb. is?

  Persze hogy legitim. Sok évtized óta élnek a nyelvben. Tudom ajánlani
Tótfalusi István A forró kutya című művét.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
Miert jo a kerekes kut? Mert oda lehet tolni, ahol viz van. (Hofi)

> A jelenlegi nyelvállapotét, vagy a még itt-ott élő archaizmusokkal
> együtt?

  Elég a jelenlegi.

> Az összetett igealakokat beleértve?

  Igen, szeretném összeszedni az igék mai magyar szövegben előfordulható
összes alakját.

> Küldd el a listát, hátha te többet tudsz, mint én: nem teljes
> elmélyedéssel (a fenti kritériumoktól függően) most 170-250 alakot
> tudok felidézni.

  Én ehhez képest még sehol se tartok. Talán hatvan alak jött össze. A
listát Word-file-ba tettem, magánban küldöm.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
NAVAJO = Indian nepbetegseg.

Kedves Gábor!

HIX NYELV #372, >:

> Vergilius Bukolikajanak egy romaniai kiadasat olvasgatom. Hihetetlen, de
> igaz, hogy a 3. sort "Nos patriae finis et dulcia linquimus arva" csak igy
> forditottak: "Elhagyjuk kedves mezeinket". A tobbi kimaradt az idetlen
> cenzura miatt. 

Amely cenzúrát a magam részéről nem értem, hiszen a kihagyott rész így 
hangzik "patriae finis (et)" 'a szülőföld határát (és)'. Ez így nekem nem 
tűnik offenzívnek (de persze nem igazán tudhatom, mert nem éltem ott és 
akkor). 


> Van-e valakinek egy "normalis" forditasa ?

Ha megelégszel a saját nyersfordításommal: "Elhagyjuk szülőföldünk határát és 
kedves szántóföldeit".  

Az igazság az, hogy a költői nyelvben mind a "finis" 'határ, vég', mind az 
"arvum" 'szántóföld, vetés' lehet 'vidék, környék, mező etc.' jelentésű, így 
az idézetben a költői pleonazmus egyik formájáról, a kumulációról 
(halmozásról) van szó. Emiatt ez a fordításkor feláldozható, ha valamely más, 
fontosabbnak ítélt eszköz megvalósítása -- pl. a versmérték betartása -- 
miatt szükséges [ezt persze egy sor alapján megítélni nem tudom]. Azzal, hogy 
az "arva" főnév kiszorította a "linquimus" igét az utolsó helyről, különös 
hangsúlyt kapott: ez lett a tulajdonképpeni állítás magva. Így a "(patriae) 
finis" és a "(dulcia) arva" közt érzelmi aránytalanság áll fent az utóbbi 
javára: a kumuláció felfogható egyfajta fokozásnak (amplifikációnak) is. 
Emiatt, ha mégis műfordítási okai voltak az egyszerűsítésnek, valóban 
indokoltabb a "kedves szántóföldek" megtartása, mint a "szülőföld határa"-é. 
Arról sem érdemtelen megemlékezni, hogy Vergilius korában a "patria" szó 
konnotációja más volt, mint a mai 'haza'-é. Nem annyira egy nemzetet 
összetartó politikai fogalom volt, hanem inkább 'szűkebb pátria', 
'szülőföld', tehát mélyebb és személyesebb érzelmi viszonyt fejezett ki 
kisebb földrajzi területtel kapcsolatban. Ilyen értelemben a "patriae" 
birtokos jelző tkp. a "dulcia" 'édes[ek], kedves[ek]' minősítő jelző tükre a 
kumulatív pár első tagjában.

>A "sparhelt"-et én nem is tudom másképp mondani.

Engem viszont ez az elforditott alak nagyon zavar. Olyan, mintha egy
kisgyerek selypiteni. Szamomra csak a "spaRhert" elfogadhato, amely -
az 'a' mennyisegetol eltekintve, valoban a nemet Sparherd atvetele.

Ferenc