On Sat, 22 Sep 2001  wrote:

> Szeretném a véleményét kérni mindazoknak, akiknek az általam írtakra
> idejükből futja, hogy választ küldjenek a KULTÚRA listára.
>
> Egy magyarországi amatőr irodalmi levelező lista operátora és
>  a lista tagsága önerőből kiadott egy könyvecskét,
>  amiben jobb és minőségileg kevésbé jó írások
> jelentek meg. Ez így rendben is volna, mert, mint hivatkoztak az én
>  véleményemre, a 3 hónapos ténykedésük tükre volt a könyvecske.
> A problémát az jelentette a számomra, hogy , - miután
> végigolvastam  a könyvecskét, közben olyan súlyos helyesírási hibákat láttam,
> amik szerintem  súlyos hiányosságai a könyvecskének.
>
> Egy t a kettő helyett, vagy fordítva, kettő az egy t helyett. (Múlt idő).
> Két t a tárgy egy t je helyett . É SOROHATNÁM tovább, de nem teszem,
> mert a lényeg már így is érthető.
> Az operátornak küldött levelemben a szerzemények
>  dicsérete mellett erre is kitértem.
> Ő azt válaszolta, hogy a szerzők kifejezett óhaja volt, hogy AZOKKAL
> a hibákkal jelenjenek meg írásaik.(Megjegyzem, szerintem eléggé
> vegyes érzelmeket ébresztettek bennem az  "azok" az írások, mert
> egyébként gyengécskék voltak, még amatőr berkekben is.)
> Az operátor erősen arra  hivatkozott, hogy a szerzőnek erre
> teljes bizonyossággal jog van, a KÖLTŐI SZABADSÁG  ezt biztosítja.
>        Mint irodalomtanár ezzel nem értettem egyet.
> Mert: arra láttam példát a legnagyobb költőinknél is, hogy írásjelek nélkül,
>  mindent kisbetűvel írtak versükben. Ez egy stílus, és ez így megengedett.
>  Óriási helyesírási hibákkal is láttam jelentős műveket, viszont azok
>  PARÓDIÁK voltak, bizonyosan az is megengedett. Azért paródia.
> De abban a bizonyos könyvecskében azok a VERSEK halál komoly
>  "versek" akartak lenni.
>
> Mivel a leírt  (és kitartóan  védelmezett állásfoglalásomat nem adtam fel),
> az operátor KIZÁRT a listáról, ahova magam is írásokat küldözgettem.
> Sokaknak tetszettek ezek, többen rajongó szavakkal "méltattak."
>
> És folytatódott :
> Ha találtam egy újabb listát, alig kezdtem el verseimet küldözgetni, megjelen
t
> az operátor, aki az új listának csak éppolyan  vendége volt, mint én,
> kötözködni kezdett velem, és a levélváltásoknak az lett a következménye,
> hogy onnan is mennem kellett.  Ő pedig követett és folytatta a
> szemétkedést ellenem.
>
> Megjegyzem: soha nem küldött ez az ember semmiféle irodalmat, csak
> leveleket, úgy viselkedett, mintha mindenütt ő lenne az operátor.
>
> Tehát az a tanulság, hogy ez az INTERNET !
>
> Természetesen volt már úgy, hogy én sem kóbor apácaként viselkedtem,
>  mert a sodromból néha kihoztak az események.
> Azaz jól odamondogattam. Tudom, ez HIBA volt.
>
> Mindennek ellenére, én most e levelem fő gondolataira várom
> válaszotokat. Hogyan is működik a költői szabadság?
>
> Üdvözlettel: L. Béla
>
>
>
>

	Véleményem, amely hirtelen, és kiforratlan:

1.,	A magyar nyelvre szükség van. A helyesírásra pedig azért, mert
	egyértelműen akarunk érintkezni egymással. (Jaj, mennyi baj
	és gond származik abból, hogy a másik félreért, hiába lát is,
	hiába hall is.) De a nyelvemet, amit jóanyámtól kaptam ne
	merje senki megregulázni!!! Ne legyen az, hogy néhány
	tekintélyes idős úr mondja meg az asztal mögül (azt hiszem az
	MTA-ban) hogy mit mondok helyesen, és mit helytelenül. HA
	anyám ezt és ezt így és így mondta, akkor az úgy helyes. Az
	lehet hogy neked nem tetszik, attól csak nem szép NEKED, de helyes.

	A "helyesírásra" az egyértelműség miatt van szükség, tehát ezt
	át kellene nevezni igazírásra.

2.,	Az hogy valaki nem veszi figyelmebe a "helyesírás" szabályait,
	az nekem sem teszik, nem tartom szépnek. De hogyha valaki
	alkot, akkor létrehoz valamit. Akkor az a gyermek. És
	valakinek a gyermeét olyannak kell elfogadi, amilyen lett.
	Maximum nem fogom megdicsérni a szépségét, ha két feje van. De
	az alkotónak (és szakadjunk el a hasonlattól) joga van a
	művéhez. Joga, hogy úgy írják le, hogy úgy jelenjen meg,
	ahogy megszületett.

3.,	Én, ha írok, megpróbálok vigyázni a "helyesírásra", mert az a
	célom, hogy hassak, hogy megtermékenyítsem a másikat a saját
	gondolataimmal, érzéseimmel, ötleteimmel. Fontosnak tartom a
	hagyományt, és csodálom a nyelvet, ahogy változik.

4.,	Ha valaki rosszul idézne valmit lecsapnék rá. (Volt már
	néhány kellemten pillanatom), ha valaki úgy tesz, vagy mond valmit,
	ahogy nekem nem tetszik, akkor szóváteszem. Ha továbbra is úgy
	folytatja, ahogy kezdte, akkor vagy elviselem, vagy ha nagyon
	idegesítő, hét hagyom az egészet (hisz nem ér annyit).

5.,	A költői szabadság nem azonos az igénytelenséggel. Ha hemzseg
	a szememet sértő hibáktól a vers, valószínű nem fog tetszeni,
	mert elvonja  a figyelmemet a mondanivalóról. (Kell-e nagyobb
	büntetés egy költőnek?) Ha még így is tetszik, akkor az egy
	remekmű, és megéri magambaépíteni úgy, ahogy van. Hisz épp ez
	tetszett meg.

Summa:	A helyesírás szükséges de nem elkerülhetetlen. Fontos a
	mindennapjainkban, hogy egymást megértsük. A művészi
	alkotásban  is fontos, mert lám Béla sem a vers értékeit vette
	észre, hanem az egyté-kéttét. Ez elrontotta a verset. Azt a
	verset nem Bélák írták. Nem is volt kötelessége, hogy elolvassa,
	vagy, hogy tessen neki. Biztos volt, akinek adott valamit az
	az írás. Még így is. A költőt pedig nem érdekelte, hogy mást
	is tudna gyönyörködtenia művével. Igénytelen volt - az én
	szemszögömből, nem azért mert helytelenül írt, hanem mert nem
	javította ki, noha megvolt rá a lehetősége.


	   Tisztelettel:
                _____                   __
               |       Tóth József,       |
               |__     Korunk Höse.  _____|