Kedves Listatagok, kedves Judit!

> U.i.: István, nem akartalak megbántani, egy nagy tudású, csodálatos 
embernek tartalak, csak ez a nézeted most nem volt az enyémmel 
egyező...

Semmiért sem kell szabadkoznod! Az a jó, ha vannak 
véleménykülönbségek!
Ha mindenki egy véleményen volna, akkor igazán unalmas lenne az 
életünk.

A tudásom azért nem olyan nagy, vannak itt tőlem profibb tagok is.
Annak pedig örülök, hogy Te is hozzászóltál.

Egy pár sorban azért elmondom a véleményem erről az elméletről is.

> Richard Bach érdekes, lebilincselő stílusban ír. Szerinte végtelen 
számú létidő van. A mi fogalmaink szerint tehát: végtelen  számú múlt, 
jelen és jövő. Ebben a bizonyos könyvben meg is látogatnak néhányat 
a kedvesével, Leslie-vel. Látják önmagukat különböző lehetséges 
verziókban. A
z egyik világban Oroszország és Amerika folyamatosan háborúznak, 
egy másik világban a háború csak egy játékos légicsatát jelent, akiknek 
hősei a legnagyobb sztárok, egy másik jövőkép egy elpusztított 
bolygót mutat... látják önmagukat egymás nélkül, elszakadva...látják 
önmagukat a megismerkedésük előtt...fiatal korukban, 
öregen...bejárnak egy csomó lehetséges jövőt és múltat, mindenütt 
megtalálják önmaguk változatait.

- Nagyon érdekes és fantáziadús könyv lehet. Én nem olvastam, ezért 
nem túl ildomos, hogy mégis véleményt alkotok róla. 
Szerintem egy író azt írja, amire igény van, ami eladható. Ebből 
kifolyólag az igazságot nem mindég lehet leírni, mert az kevesebb 
embert érdekel, mint egy álomvilág megalkotása.

Csak annyit szeretnék a végtelen számú múlthoz hozzátenni, hogy 
erősen sántít. 
Azt talán senki sem fogja vitatni, hogy az Akasha-lemezek léteznek. 
Ezeken a lemezeken tárolódik minden, ami a Földön történik, vagy 
történt, vagy esetleg történni fog valaha is.
Ebből csak azt a következtetést vonom le, hogy mint minden 
tárolókapacitás, ez sem lehet végtelen nagy. Lehet ugyan nagyon 
nagy, de nem végtelen. (Ha mégis végtelen lenne, akkor állandóan 
termelődnie kell egy újabb lemeznek.)
Na már most, ha viszont mi minden döntési helyzetünkben alternatív 
jövőt gyártunk, akkor exponenciálisan növekszik a tárolandó anyag. 
Ez nem tűnik túl logikusnak a természet esetében, hiszen a természet 
mindég az optimális megoldásra törekszik. Ennek viszont köze sincs az 
optimálishoz. 

Egyébként beindította a fantáziámat a végtelen múlt. Biztosan van 
köztük olyan, ahol a második világháborút a németek nyerték, de 
biztosan van olyan is, ahol Giordano Brunót nem égették el a nézetei 
miatt, ezért ott a Föld még valószínűleg most is lapos, és lehetne még 
sorolni az eseteket.

A tibeti lámák egyébként tudtommal semmi ilyet nem említettek még. 
Pedig ők aztán tényleg tudják. 

> Ezzel azt szeretném mondani, hogy az a nézet, miszerint ide 
leszülettünk, de be vagyunk határolva... nekem nem tetszik! És az 
sem, hogy a jövő mindig ugyanaz, megváltoztatni nem tudjuk. Persze, 
vannak dolgok, amiket most, itt nem tudunk megváltoztatni, de ezt 
előre tudtuk, részt akartunk venni benne.

- Nekem se tetszik. Amikor én is elgondolkodok azon, amit írtam, 
sokszor eszembe jut, hogy milyen jól szórakozhatnak rajtam odafent.
Amit írtam, amellett mégis kitartok még egy darabig, mert számomra 
nagyon sok mindent megmagyaráz.


> A lélek tökéletes, hiszen Istentől való- mondta egyszer egy 
keresztyén barátnőm a reinkarnáció ellenében. Igen, tökéletes: de 
TAPASZTALATLAN! Ezért a sok leszületés... 

- Nincs hozzáfűznivalóm.

> Richard Bach végső következtetése szerint a végtelen számú létidő, 
és én-változat végső soron annyi: MINDEN ÉS MINDENKI EGY! A Te 
tapasztalatod az enyém is... az én örömem Téged is gazdagít... 

- A végkövetkeztetéssel is egyet értek.

> A lehetőségeink végtelenek, a jövőnk a mi kezünkben van (pl. ha 
kitör a háború, vizualizáljuk az örömteli túlélést, és akkor az esélyeink 
jók)!

- A lehetőségeink csak végtelennek látszhatnak, de nem biztos, hogy 
tényleg azok. 
Ezt nem azért írom, mert negatív lennék, erről szó sincs. Csak 
igyekszem reálisan gondolkodni.

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)

Szervusztok!

Azt hiszem, nem ártana egy kis filozófiatörténetet olvasnotok. Ahogy
Karinthy írta, "Már a régi görögök is ismerték a bőrt". Másképpen, "A
filozófia története Platónhoz fűzött lábjegyzetek története".

Amiről írtok, azt objektív és szubjektív idealizmusnak nevezik.
Hullámszerűen fejlődik. Valaki újra felfedezi (Mózes, Buddha, Jézus,
Mohamed, Kant, stb.), kiegészíti a saját gondolataival vagy meditációban
nyert információival, esetleg ír egy szórakoztató művet (Mátrix,
Felismerések), amely túl jól sikerül :-) Ha ő egyben egy vezéregyéniség,
vagy valamelyik követője az, akkor világbirodalom lehet belőle.

Egy idő után vagy részletesen, logikailag kibontják, kiküszöbölik az
ellentmondásait, és akkor már csak teológusok, filozófusok, lámák, imámok
értik, vagy tudják, hogy ők sem értik :-), vagy eltűnik, és nem hallunk
többé róla. Az első esetben, amikor a "közönséges halandók" már szinte
semmit sem értenek belőle, megjelenik a "háziasszony", vagy "Mc" változat.

Azután, egy idő múlva, valaki újra felfedezi a "bőrt".

A fentiek természetesen a materialista, "természettudományos" világképre is
ugyanígy érvényesek.

Az a szép ezekben a világképekben, hogy -utólag- bármi megmagyarázható
velük. A szubjektív idealizmusban "bármi lehetséges, csak akarni kell", az
objektívben Isten akarata nélkül semmi sem történhet, és Isten akarata
kifürkészhetetlen. Mindig vannak, akik Isten akaratának letéteményesei.
Nekik olyan könnyű a "Térítsd meg a népet!" és a "Térítsd el a gépet!"
parancsokat összekeverni.

Az Agykontrollban az a szép, hogy eszköz, mint a kalapács, amellyel szegeket
lehet beverni. Szinte minden filozófiai rendszerhez illeszkedik.

Használjuk egészséggel!

Zoli