Kedves Hunter!
HIX NYELV #866, >:
> A magas hangrenddel kapcsolatban lenne egy eszrevetelem. Ha jol
> emlekszem, pont itt kerdeztam valamikor egy hasonlot, es akkor az a
> valasz szuletett, hogy az i hang nem magas hangrendu.
Itt két szemléletmód ütközik: a tradícionális leíró jellegű és a
modern fonológiai-generatív.
Ha ezt a biológusnyelvre fordítom le, akkor a leíró jellegű
megközelítés felel meg a fenotipikus szintnek, a generatív pedig a
genotipikusnak. Mind a két szinten valós kijelentéseket lehet tenni,
melyek azonban alkalmasint ellentmondani látszanak egymásnak. De az
ellentmondás csak abból adódik, hogy más kérdésre, mást válaszolnak
meg.
Folytatva a biológiai példát: vegyünk egy szülőpárt; az egyik
tagjának a vércsoportja legyen "A", a másiknak "B". Ezzel ugye nem
mondunk hülyeséget, bár a vércsoportot itt csak fenotipikusan
határoztuk meg.
De tegyük fel, születik egy gyermekük, akinek a vércsoportja "0".
Felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e ez, ha a szülők valóban a
vérszerinti szülők. Bár eddig az "A" és "B" vércsoportot kielégítő
szintű válasznak gondoltuk, ennek a kérdésnek a megválaszolásához "le
kell menni" genotipikus szintre. Az ember ugyanis nemcsak egy AB0-
vércsoporttípust hordoz, hanem kettőt. A fenotipikusan (=látszólag, a
felszínen) "A" vércsoportú ember ennek megfelelően genotipikusan
(=valójában, következményeit tekintve) lehet "AA" vagy "A0"
vércsoportú, fenotipikus "B" = genotipikus {"BB", "B0"} detto. (A "0"
vércsoport azonban "recesszív", azaz más vércsoportok elfedik.) A
válasz tehát az, hogy egy "A0" és "B0" szülőpárnak lehet fenotipikusan
"0" (genotipikusan "00") gyereke. De ha a szülők egyike "AA" vagy
"BB", akkor nem.
A példát fordítsuk le az |i|-re. Van |i|, amely kétségkívül magas
hangrendű, pl. a |nyír| főnévben: |nyírek|, |nyírnél| stb. És van,
amelyik "mély", mint pl. a |nyír| igében: |nyírok|, |nyírtatok| stb.
Feleljen meg az |i| hangrendje a szülői vércsoportnak, a szóhoz járuló
toldalékok hangrendje pedig a gyermek vércsoportjának. Itt tehát
analóg a helyzet a fenti példa "egyszülős" változatához: ahogy egy
látszólag "A" vércsoportú szülőnek lehet "A" és "0" vércsoportú gyereke
(és persze "AB"-s is), úgy a látszólag |i|-t tartalmazó szóhoz is
járulhat magas, ill. mély toldalék.
A válasz is hasonló, mint a vércsoport esetén: két |i| (és két |é|,
valamint |e|) hangunk van, és megkülönböztetésükhöz le kell menni
"genetikus" szintre. Míg a biológiában a vércsoport genotípusát a
gének alléljeivel írják le, addig a fonológiában és a generatív
grammatikában az ún. mögöttes alakokat megkülönböztető jegyekkel adják
meg.
Ilyen szinten az |ü| és |u| hang különbségét az teszi, hogy az |ü|
hang [+magas] (=azaz rendelkezik [magas] tulajdonsággal), míg az |u|
[-magas] (=azaz nem rendelkezik [magas] tulajdonsággal); egyebekben
megegyeznek. Az |ü| és |i| közti különbség pedig az ajekkerekítés,
azaz az első [+kerek], a második [-kerek].
A fenti csak a felszíni különbség, amely egyértelmű választ ad a hang
fonetikai sajátságaira, de nem magyarázza meg teljesen, mint láttuk a
viselkedést. A dolog úgy magyarázható, hogy felveszünk még egy jegyet,
-- amely már nem hangtani, hanem nyelvtani -- a [mélyít]-t. Ez, ha
jelen van, azaz állapota [+mélyít], akkor a szó a mgh. hangrendjétől
függetlenül azután mély toldalékokat fog "vonzani". Ha nincs, azaz
[-mélyít], akkor az adott mgh. "természetes" hangrendje fog hatni.
Természetszerűleg a [+mély] mellett a [mélyít] nem hat (mivel nem okoz
változást), így nem is szükséges megadnunk. A tapasztalat ezen felül
azt mondja, hogy a [+kerek] állapot mellett nem lehetséges [+mélyít],
mivel az |ö, ü| mindig magas hangrendet vonz.
Tehát az alábbi kombinációk fordulhatnak elő elméletileg a hangrendi
illeszkedés szempontjából (a jegy előtt "?" azt jelenti, hogy bármely
érték lehet, azaz "+" és "-" is):
[+magas][-kerek][-mélyít] : |vél| > |vélEk|, |nyír| fn. > |nyírhEz|
[+magas][-kerek][+mélyít] : |nyír| ige > |nyírOk|, |cél| > |célhOz|
[+magas][+kerek][?mélyít] : |süt| > |sütÖk|, |kő| > |kőhÖz|
[-magas][?kerek][?mélyít] : |vár| fn. > |várhOz|, |súg| > |súgOk|
Ez tehát egy pontos válasz a kérdésedre. Bele is került néhány
sorba, amíg kifejtettem, hiszen a mögötte álló tudományos elgondolás
egyáltalán nem ismert még a nagyközönség számára*. Mennyivel
egyszerűbb úgy fogalmazni, ami megfelel általános- ill. középiskolás
tanulmányainknak: azaz "magas hangrendű főnevek, amelyekhez mély
hangrendű toldalékok járulnak". Fenotipikusan, azaz a felszínen ez a
megfogalmazás különbségétől eltekintve még ugyanazt jelenti, mint a
"[+magas][-kerek][+mélyít]".
Hozzáteendő, hogy maga az adatbázis az 1969. körüli nyelvészeti
felfogást tükrözi, ennek szellemében végezték el a kódolást, és a
kérdéseket is ilyen "hagyományos" szellemben kell feltenni neki. L. a
[D/1] mezőben lévő |9| érték leírását az igék esetén: "a tő magas, a
toldalékok mély hangrendűek". Ez eredeti idézet a szóvégmutató
szótárból. Az erre vonatkozó alábbi lekérdezés --
<http://romanid.freeweb.hu/DT2?d=^9&b=1$&a=[19]> -- éppen az
inkriminált "mély" |i|-t tartalmazó igéket fogja kiadni.
(N.B. A [mélyít] jegy itt az én alkotásom e cikk számára. Ennek
megfelelően, nem kizárt, hogy e magyarázaton túlmenő következményeiben
valahol logikai hibát tartalmaz, mivel teljesen nem gondoltam végig.)
> Bar kiadott a szotar nehany nem letezo szot is
Nagybetűkkel kiírtam a szótár kiadási dátumát: "1959-1962", hogy
mindenki figyelembe vehesse, hogy nem a legkorszerűbb anyag. De ez
érhető el ingyen és hosszadalmas szótárkészítői kutatómunka nélkül. És
vannak benne természetesen gépelési hibák is. De ami a legbosszantóbb,
kifejezett hülyeségek is belekerültek, az alábbi lekérdezés pl.
kilistázza azokat a főneveket, amelyeknek a DT2 szerint ritkán használt
az (egyes számú) tárgyesete:
<http://romanid.freeweb.hu/DT2/?d=([1-8])\1&b=!1%262&a=[19]>. A
listában benne van az |apácska|, az |enzim|, a |lom| és még rengeteg
más szó is, amelyeket "vastagon" használunk egyes számú tárgyesetben.
|