Kedves Krisztina, kedves Listatagok!
> Hát én vitatkoznék egyik-másik kijelentéseddel. Szomorú lennék, ha
még valóban ott tartanánk, hogy a hajviseletünk vagy vasalt ingünk
lenne a mérőműszer annak kérdésében, hogy majd mint szülő, hogy
állom meg a helyem.
Az efféle bekategorizálás legjobb induléattal is híjján van minden
rugalamasságnak és könnyedségnek, hogy egyéb idevágót ne is
említsek.
- Örülök neki, ha más is ír ebben a témában. Én sem vagyok tökéletes,
én sem gondolhatok minden részletre. Annyit azért szeretnék
kiegészítésként elmondani, hogy szerintem amit leírtam, az helytálló.
A kinézettel, a külső megjelenéssel rengeteg szakirodalom foglalkozik.
Testbeszéddel szintén. Azt pedig továbbra is hangsúlyozom, hogy a
gondolkodásunk, a rejtettnek tűnő gondolataink, igenis érvényesülnek
a kinézetünkben.
Az üzleti életben szerinted szóba állnak olyan emberrel, aki nem
öltönyben és nyakkendőben megy a tárgyalásra? Ha ők adnak a
jelzésekre, akkor nekünk nem kell?
És mi a helyzet az első benyomással? Kb. öt másodperc alatt el tudja
mindenki dönteni, hogy ki lesz neki szimpatikus, és utána rengeteg idő
kell, hogy ez megváltozzon. (Ez szintén kutatási eredmény.) Minden
irodalom az első benyomás fontosságát hangsúlyozza. Öt másodperc
alatt egész életünket elszúrhatjuk. Gondolj csak egy állásinterjúra.
Olyan kihegyezett szakemberekkel ül szemben a jelölt, hogy úgy
olvasnak benne, mint a nyitott könyvben.
Ne haragudj, de egy kicsit nézz utána a témának. Ha csak leülsz
előttem, és meg se szólasz, akkor is nagy valószínűséggel elmondom
neked, hogy milyen ember vagy.
Arról nem is szólva, hogy az írásból, a fogalmazásból mennyi minden
kiderül.
> Ami a belső értékek hangsúlyozását illeti, ezzel kapcsolatban meg az
volt az érzésem, hogy túlhangsúlyozod.
- Lehet, de mifelénk az a mondás járja, hogy a szépség elmúlik. Ami
megmarad, az pedig a belső érték.
> de bizony akkor is igaz, hogy a külsőn át vezet az út a belsőhöz.
Vagyis vonzalom nélkül, csupán a belső értékek hasonlósága végett
nem hinném hogy boldog és főleg kiegyensúlyozott párkapcsolatot
lehetne létrehozni.
- A mondat első részével egyetértek. A külsőnek figyelemfelkeltő
szerepe van.
Azonban szeretném hozzátenni, hogy aki belül szép, jó lelkű, az kívülről
akkor is nagyon vonzó, ha nem ő a Sophia Loren. A jóság, a szeretet
megszépíti az embert. Ez a szépség pedig sohasem múlik el.
Az ellenkezője is igaz, mert a szép nőt is elcsúfítja a gőg, a gonoszság.
Kezdetben talán még nincs összhang a szépség és a belső értékek
között, de én úgy gondolom, hogy a természet az egyensúly
beállítására törekszik.
Lehet, hogy erre is tudsz majd kivételeket, és természetesen nem is
kell, hogy egyet érts velem, ez nekem csupán a véleményem.
> A külső egyébként is hordoz olyan tulajdonságokat, amikből - hogy
úgy mondjam - egyből ráérezhetünk a belső azonosságokra is (kinek
milyen érzőkészüléke van) , amiket majd ennek hatására kibonthatunk
idővel és megbizonyossodhatunk arról, hogy valóban "egyívásúak"
vagyunk-e, vagy sem.
- Mostmár nem is értem, hol vagyok. Hiszen én is ezt írtam! Ezen
akartál vitatkozni.
> A szülők (itt a leendő anyós és após) szerepét is elhibázottnak érzem
fejtegetésedben.
Te a klasszikus helyzetekről beszélsz, de úgy hiszem az élet ennél
azért összetettebb.
- Lehet, hogy ez pontatlan. Túl sok fontosságot nem szántam neki.
> Nem mindenki van megáldva jó családdal, még családdal sem
mindenki, és minek után az ember lánya férjet választ, nem anyóst és
apóst, azt hiszem hiba volna ott leragadni, hogy vajon én majd
mennyire leszek szimpatikus a leendő férjem családjának és viszont.
- Rendben, tényleg nincs mindenkinek jó családja. Viszont érdemes
figyelni a népi bölcsességre: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!
Saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez mennyire igaz. Az a nő, aki egy
részeges, semmirekellő apa mellett nevelkedett fel, az önkéntelenül is
az anyja módszerét kezdi el alkalmazni akkor is, ha a férj szorgalmas,
és egy kortyot sem iszik. Csak azután változik a hozzáállása, ha erre
rádöbbentik.
De még mindig fennáll a veszély, hogy az önkéntelen, automatikus
reakcióiban a részeges apa ellen tanult problémamegoldást fogja
alkalmazni. Ekkor aztán nagyon nagy szeretetre van szükség, hogy az
ember ilyet lenyeljen.
Erre én nem is akarok több szót vesztegetni, mert úgy gondolom, hogy
rengeteg kivétel van. Egyértelmű recept semmire sincs.
A leendő párod családjának szimpátiája pedig iszonyúan fontos! Ha Te
egész életedet le akarod élni a pároddal, de a családját semmibe sem
nézed, vagy éppen fordítva jön be, akkor minden percedet
megkeseríthetik.
Olyanról is tudok, nem egyről, nem kettőről, hogy a fiatal menyecske
annyira keresztben van a férje szüleivel, hogy a saját unokájukat is
csak fényképről ismerik. Ez lenne életed célja? Meg akarod nyomorítani
a saját fiadat azzal, hogy eltiltod a nagyszülőktől?
> Azt hiszem bölcs és okos ember nem így választ társat és főleg nem
akar megfelelni senki másnak, csak a saját maga számára támasztott
követelményeknek, minden ettől eltérő dolog merő csalás és tévút és
azt hiszem életszerűtlen is.
- Kívánom neked, hogy ez a felfogás elég legyen életed leéléséhez.
Csak mint apró részletekre szeretnék rávilágítani az alábbi
elvárásokkal:
A család is támaszt veled szemben elvárást. (A saját szüleid is!) De
írhatom azt is, hogy a párodnak is lesz, a főnöködnek is lesz, a
gyermekeidnek is lesz veled szemben elvárása. És ebben nincs két
egyforma tartalmú.
Aki csak a sajátmaga által támasztott követelményeknek akar
megfelelni, annak nem lesz lehetősége a többi követelménynek
megfelelni.
Itt a szinglik jelszava jut eszembe: Az a jó, hogy mindent megtehetsz.
Ezt már csak maguknak teszik hozzá: Csak az a baj, hogy nincs kivel.
Az életszerűtlen dolgokat hagyjuk, szerintem az én soraimban mögött
igenis gyakorlati tapasztalatok vannak.
> A nagy Ő "befogására" írt meditációs gondolatod viszont tetszett, azt
majd magam is kipróbálom, ámbátor itt is megyjegyzem, hogy ha a
magasabb érdek úgy kívánja, akkor bizony mégis csak van
menekvés annak a nagy Ő-nek, hit ide, vagy oda. Majd meglátjuk,
esetemben hogyan megy ez a sorskönyv írás.
- Nagyon sok szerencsét kívánok hozzá! Remélem sikerült
pontosítanom a Te szempontjaid szerint.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
"Minden ember keresi az ideális társát, és csak kevesen érzik úgy, hogy meg is
találták.
Lelki társam a lélek szintjén találom meg, nem a szerepek és elvárások
szintjén. Ekképpen lesz ő az én számomra "kapu a belső Paradicsomhoz", amely
saját tökéletességemhez vezet. Úgy szeretem őt, ahogy van, és nem olyannak,
amilyennek véleményem szerint lennie kell.
Lelki társként olyan szeretetben élünk, amely szabadságot ad, és mindkét fél
számára a továbbfejlődés távlatait nyújtja.
Egy ember egész életében az ideális partnert kereste. Gazdag lett és híres, de
egyedül maradt. Amikor megöregedett, megkérdezte őt egy riporter, sikerrel
járt-e a keresésben, mire ő ekképpen válaszolt: "Igen, megtaláltam az igazi
párom. Amikor harmincéves voltam, akkor találkoztam vele. De sajnos ő is az
ideális partnert kereste!"
Mi is úgy járunk, mint ez az ember, keressük az ideális partnert, s közben
megfeledkezünk arról, hogy a rezonancia törvénye értelmében csak akkor tudjuk
magunkhoz vonzani az ideális partnert, ha előbb mi magunk válunk partnerré.
Így tehát az a társ, akivel e pillanatban éppen együtt vagyunk, pontosan az
ideális társunk, minthogy éppen azt a leckét kínálja nekünk, melyet még meg
kell tanulnunk ahhoz, hogy valóban ideális társak legyünk..."
Kurt Tepperwein: A szellemi törvények
--
"Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul egy percig benne éghet." (Weöres Sándor)
Molnár Szilvia
---
SZTE Egyetemi Könyvtár - http://www.bibl.u-szeged.hu
This mail sent through IMP: http://horde.org/imp/
|
