Kedves HANG-gatók,
Aki egy konnyed, finom, elegans Chopin eloadora vagyik
okvetlenul hallgassa meg az itt tobbszor emlitett
Phillips GREAT PIANISTS OF THE 20th CENTURY
sorozat 1 szamu kiadvanyat. Anda Geza Chopin
eloadasaban azt hiszem ratalaltam a nekem leginkabb
tetszo hangvetelre. Az eddig is szivesen hallgatott
Horowitz, Rubinstein, Pollini, Ciffra fele Chopin
interpretaciokat ma mar csak csemegezni teszem fel.
Bizonyara Nektek is sok orometek telik majd Anda Geza
Chopin eloadasaban.
Klaci

Kedves HANGosok!

Meg majus 2.-an voltam egy hangversenyen a Zeneakademian. Mar reg akartam
irni rola, de csak most jutottam el ideag. A Nemzeti Filharmonikusok
jatszottak, Jurij Szimonov vezenyelt. Rachmanyinov darabokat adtak elo: A
szikla, II. zongoraverseny, Szimfonikus tancok. Mikhail Rudy nevu zongorista
jatszott.

A zongoraversenyt ismertem, sot, ez az egyik kedvenc darabom. Talan
Rachmanyinov legnepszerubb muve. A zongoristat nem igazan tudom
megitelni, az elso tetel furcsa volt, de hat en Richter meg Ashkenazy
eloadasaban szoktam itthon hallgatni ezt a muvet. :-)) A masodik tetel mar
kimondottan
tetszett, de hangsulyozom ez nem a zongoristarol alkotott velemeny, csak
szubjektiv erzes. Osszessegeben a zongoraverseny katartikus elmenyt
nyujtott. (Adott egy szolo raadast, egy lassu Chopin darabot.)

Az elso es a harmadik darabot nem ismertem, nem is igazan az esetem az ilyen
stilus, bar lehet, hogy ha itthon kicsit ismerkednek vele, akkor
megszeretnem. Nem azt akarom mondani, hogy nem tetszett, csak azt, hogy a
zongoraverseny _zenei_ elmenyet nem tudtak elerni nalam. A _hangzaselmeny_
viszont hihetetlen volt!

A Nemzetieket igazabol most hallottam eloszor, igaz egyszer mar korusokkal
megcsodalhattam, de mint nagyzenekart csak most. Mar nagyon kivancsi voltam,
de minden varakozasomat felulmulta! Egyreszt szerintem jol jatszanak
(zeneileg erto ismeroseim ezt megerositettek), egyszerre, dinamikusan, nem
hamisak a szolok stb., masreszt tenyleg egesszen maskeppen szolnak, mint a
tobbi zenekar. Ebben gondolom a jo hangszerek is benne vannak. Neztem,
szemre a fuvosok mind ujnak neznek ki. Volt ket harfa is, az is ujnak tunt.
Mas zenekarnal ronda oxidalodott, utott-kopott dolgokat lehet latni. Itt
minden csilivili volt. Hogyan szolt? Nos ehhez fogato elmenyt nagyzenekar a
Kongresszusi Kozpontban nyujtott nekem, a Londoni Filharmonikusok. De
hangzasban - a rosszabb akusztika miatt - ez a mostani verte oket is.

Nehez az akusztikus elmenyt szavakba onteni, egy ket dolgot azert
megprobalok. Ha egy szolo fuvos megszolalt, akkor szinte latni lehetett
amint a hang gombhullamkent szetterjed, mintha egy hatalmas aura emekedne a
levegobe, szinte a plafonig. Mas zenekaroknal ez nincs. A szolokra, az egesz
zenekar hangzasara, jellemzoek a dus felhangok, ezert ezer szinben ragyog az
egesz megszolalas. (En eleg vizualisan latom a zenet.) Mindez valami
hihetetlen szep simasaggal parosulva. Ez nem jelent puha hangot, nagyon is
megfogott volt a megszolalas.
Volt olyan a Szimfonikus tancokban, hogy kurtok, egyeb fuvosok es hangszerek
szolaltak meg hirtelen, nagy hangerovel. Olyan erzesem volt, mintha egy
nagyva'sznu moziban, egy sotet kep utan, hirtelen maximalis fenyerovel
vetitenenek a plafonig ero vaszonra. Dobbenetes volt. Nem hinnem, hogy ezt
barmilyen lanc visszaadhatja. Ugyancsak a Szimfonikus tancokban, a legvegen,
nagy fortissimok voltak, de ezeket igen rovid idokre megszakitva (az egesz
nagyon rovid ideig tartott). Ez az egesz szinte hihetetlen volt, nagyon
precizen csinaltak ezeket a gyors valtasokat. A hirtelen csendek nem voltak
csendek. Ugyan a zenekar "eltunt", de ott maradt a teremhangzas, majd ismet
a zenekar, majd ujra a teremhangzas. Ez a teremhangzas olyan erzest keltett
bennem, mintha kod toltotte volna be a termet. A "szunetek" olyan rovidek
voltak, hogy nem is volt ideje csillapodni a visszhangnak. Na ez az a masik,
amit nem hiszem, hogy barmilyen berendezes visszaadna, legyen az akar egy
Zurich-i shown.

A vegen koszontottek Szimonovot, hatvan eves szuletesnapja alkalmabol. (Volt
nemreg egy unnepi koncert is, de gondolom a pontos datum mostanra esett.)
Meltattak, majd O beszelt egy szinkrontolmaccsal. Azt mondta, hogy ez a
terem olyan egy zenekarnak, mint egy hegedusnek egy Stradivari.
Megjegyezte, hogy Moszkvaban, Becsben, Varsoban is van egy-egy ilyen
kvalitasu koncertterem, oruljon mindenki aki ide jarhat stb. Majd a vege
fele mondta (kicsit kozhelyes): "A zene a legmagasabb rendu muveszet, amely
a kozmoszon at vezet Istenhez."

Udv, Gruiz Marton.

>Felado :  [Hungary]
>Temakor: Peternek ( 70 sor )
>Kedves Hangosok, Kedves Peter!

>Bocs, de csak most tudok valaszolni.

Meg van bocsatva, de MUSZAJ MINDIG VALASZOLNI???:-))))
Üdv: as

hali.ho.HANG & Keo!

>Felado :  [Hungary] irta:
>...amikor az MTV tenyleg uj volt, bator, szokatlan, es kulonleges ...
>Es hat ne felejtkezzunk el arrol, hogy neha tenyleg osszejott egy-egy
>zenekarnak/kliprendezonek es alkottak valamit a zenebol es a kepekbol,
>ami akar onallo mualkotaskent is ertekelheto volt.

De me'g mennyire! A mai ertelemben vett zenei klipek megszületeset az
elektronikus (magneses) keprogzites technologiaja tette lehetove. A 80-as
evek a videotechnika ujdonsagainak fenykora volt, elementaris erovel
nyomult be a TV studiotechnikaba, de a reklamba is. Müveszeti uj
mediumkent viszont a video art mar a 60-as, 70-es evekben megjelent.
A video art atyja: Nam June Paik (aki az 50-es evekben Stockhausen
mellett folytatott elektronikus zeneszerzoi tanulmanyokat Kolnben,
de kesobb nagy hatassal volt ra John Cage is) ös-klipjei: TV-Cello,
TV-Bra, TV-Bed cimü munkai 1969-1972 kozott, Charlotte Moorman
csellistaval. Az egyik elso igazi kortars komolyzenei klipet James
Seawright keszitette 1970-ben, Two Shonberg Pieces cimmel,
amely a zene "videoa'talakita'sa" volt. Az elso igazi konnyüzenei
video-film pedig Frank Zappa filmje a "200 motel" volt 1970-ben.
A nagykozonseg azonban a 80-as evekben, az elso 24 oran at sugarzo
TV-adasbol, az MTV-bol ismerhette meg a klip-mufajt, amely akkorra
"kitermelte" a maga müveszeit is. Az elso evtizedben igy nem veletlenul
szamos muveszileg is ertekes vizualis mü szuletett, ahol nem
egyszerüen alafestese, vagy ritmusra vagott kepsora volt a zenenek a
klip, hanem kolcsonos gondolati-erzelmi kiteljesitese a kep a hangnak.
Nehany pelda: az amerikai fekete-feher dokumentarista fenykepezes
legjobb hagyomanyait idezoen megfenykepezett klip volt Black,
Wonderful Life cimü "lassu" notajara keszult latvany, vagy egy masik
pelda: az animacios technika hihetetlenul tempos es tulburjanzo
keveredese a valosaggal Peter Gabriel Sledgehammer klipje'ben.
A mai zenei klipek legjobbjai azonban mar egy masfajta vizualitas
szerint mukodnek. De ez meg mar egy abszolut masik tortenet...

hali.as

Hali.ho.HANG & Gyuri!

>Felado :  [Denmark]
>Ha meg akarsz ismerkedni a dramai Chopinnel, feltetlenul hallgasd meg
>balladait, scherzoit, es szonatait...

Kösz az infokat! Azt nem allitottam, hogy mas Chopin felvetelt nem tartok,
Rubinsteintol azonban csak a keringoket ismerem.

>Igen, amikor Rubinsteint hallgatom - szinte teljesen mindegy, milyen
>repertoarban -, mintha a lelkemet balzsamozna a zene...
>Vigyazz, a tulzott Rubinstein-fogyasztas kronikus fuggosegi viszonyhoz
>vezethet! :-))  En mar csak tudom, tizenot eve vagyok rabja...

Nem csodalom. Rubinstein igazi "soul zenesz", akinek ra'adasul harom
keze van: kettovel jatszik, eggyel pedig allandoan fogja a hallgatoja
keze't, vagy eppen a buksiját simogatja:-)) Hozza kepest Ranki Chopin
felvetelei teljesen intellektualis fogantatasuak, bar igy sem elidegenitöek.
Pollini viszont nem teremt ilyen bensoseges viszonyt sem lelki, sem
gondolati sikon, (szamomra) ugy tünik, tulsagosan a technikai megoldasok
kotik le, mert egy adott darabon belül is azt erzem neha, hogy a müvesz ur
a'töltözött, vagy a masik arcat mutatja, neha meg egyenesen azt, hogy
dublorrel dolgozik es helyet cserelt valakivel:-))
Horowitz jateka ugyanakkor: jön, a'rad es maga ala' temet...

Rubinstein pedig egyszerüen ugy teremti meg Chopin-t, hogy ezzel
szinkronban a hallgatojaval is eggyé tud valni. Nagy lélek!  /AS/