Kedves Lista!
A Popper Péterrel kapcsolatos megnyilatkozásaimat
nyugvópontra kell segítenem. Ismerek olyan illetőket,
akiknek oda kellett járulniuk a színe elé az indexükkel, és
azok mesélték róla a következőt: Régebben közismerten sokat
foglalkozott Luciferrel, és amikor egy apróbb infarktust
kapott, akkor rájött, hogy neki nem szabad Lucókával
foglalkoznia. Ismerem ezt az érzést, ugyanis velem is
előfordult, hogy elindultam egy irányba és rögtön
besűrűsödtek a Jelek, amelyeket úgy lehetne összefoglalni,
hogy Öcsi Ne!!! Háromszor is megtörtént velem, hogy
bedöglött a számítógépem, amikor kényes kérdésekben
kiegyensúlyozatlanul akartam írni. Az első eset után fél
évig fel is függesztettem a témát, és vissza is tért a
delej a gépembe. (-Az azóta elkészült Igazságarányosság
segédtudományról van szó: www.extra.hu/igazarany -) A
második esetnél a doktrínámon napokig finomítgattam a
fejemben, de végül megint magától megjavult a gépem.
Apropó, aki Uri Geller módjára elrontott ketyeréket akar
feltámasztani, annak gondolatban abból kell kiindulnia,
hogy csak az tud megtörténni, aminek az ellenkezője is meg
tud történni. Ugyanis aminek az ellenkezője nem tud
megtörténni, annak az ellenkezőjének az ellenkezője sem,
azaz maga az eredeti folyamat sem tud végbemenni. Márpedig
ha egy ketyere magától el tud romlani, akkor magától meg is
tud javulni. Körülöttem állandóan romlanak és javulnak a
készülékek, már egész megszoktam, de szervizre nem sokat
költök…
Nos, a számítógép harmadik elromlásakor elmentem egyet
sétálni, kiszellőztettem a fejemet, és jé….., megint jó
volt a számítógépem. Ma már tudok és merek
kiegyensúlyozottan nyilatkozni kényes kérdésekben. Tehát
vannak olyan csapásirányok, ahol Popper Péter Lucókás
témájához hasonlóan átmenetileg vagy végleg visszavonulok,
mert túl sok az ellenkező jel, és megadom magam nekik.
Amúgy Popper Pétertől őrzök olyan cikkeket, amelyeket
őszintén dédelgetek, és nagyon pipa volnék, ha valaki
kidobná őket. De!!!! De az a nagyon határozott véleményem,
hogy az öreg Petyusnak a saját érdekében paripahalálban
vissza kell vonulnia a találmányok körüli nyilatkozatok
felségterületéről. Akár ideiglenesen, akár végleg, de
pihennie kellene. Fogja fel úgy a részleges
visszavonulását, hogy „sem absztrakt sem biológiai
értelemben nincs immunitás egy megelőző beteg szakasz
nélkül”, tehát pl. hozzám és sokan másokhoz hasonlóan
felvállalt egy absztrakt „beteg” szakaszt, amelyre az
emberi nem valamelyik ponton végülis kiforrta az absztrakt
immunitást. Neki is nagyon sok ilyen pozitív teljesítménye
van, tehát ha visszavonul a találmányok világának
befolyásolásától, attól még a teljesítménybeli összképe és
mérlege vastagon pozitív marad. Olyan ez, mint amikor nekem
és a velem együtt lelkesen kísérletező barátaimnak
csodálatos sikereink voltak férfi-nő egyetértési káosz-
statisztikából, amelyek hatására megpróbáltam a Szövetség
Ládáját (-ahogy én hívom a Stafírung-Kelengye Ládát-)
Törökbálintra teleportálni egy adott időpontra.
Természetesen tudomásul kellett vennem, hogy hiába
akármilyen magasak a statisztikáim, ezt a szintet egyelőre
nem ütik meg, ez alá kell hát céloznom, ha élesben
dolgozom. Az adott határidő előtt kb. 1 héttel el is
kezdtem írni a velem együtt kísérletezőknek, hogy ha nem
lesz Láda, akkor is magasan marad a statisztikánk,
legfeljebb nem lesz 100%-os; - tudniillik a sikerek nyomán
csupa velem szívesen kísérletező emberrel szuggeráltuk a
Ládát Törökbálint felé… De sebaj, most éppen a Szentföld
csapadék kvótájának az arabok felé való áttolását
kísérletezzük gondolati úton, hogy ha az ottani lakók hutuk
és tuszik vagy éppen albánok és szerbek módjára
gyilkolásszák egymást, akkor ne legyen hűsítő csapadékjuk,
mert mások jobban megérdemlik azt, akik hiányt szenvednek.
Ha ebbe a bármelyik jött-ment indián által sikeresen
folytatott kísérletbe is belesülnénk, még akkor is
irgalmatlanul jók az összesített statisztikáink.
Az „Öreg” Poppernek pedig „Pupák Petyus” legyen a neve a
továbbiakban, ha nem venné észre, hogy elszaladtak mellette
az összehasonlítási szempontok találmány-ügyekben. Ő is
becsülettel megpróbált kísérletezni a találmányok
elsumákolásában, de megdőlt, csakúgy mint én a Ládával….,
vagy ahogy Edison is a saját bevallása szerint minden egyes
sikeresnek bizonyuló hipotézisére 1000 sikertelennek
bizonyuló gyakorlati próba jutott. Nincs mit szégyenkezni,
de a konzekvenciák levonását nem lehet megspórolni.
Mellesleg mind a sikeres, mind a sikertelen gondolat-
kísérleteimből rengeteget merítettem.
Mára elérkeztünk oda, hogy Egely Györgynek szabadkezet
és „szabad szájat” kell adni minden kütyü témában, és be
kell fejezni ennek a „piacnak” a szánalmas ellen-
manipulációit. Ez mára már egy letisztult szükségszerűség,
aminek új arculatot kell adni.
Nos, már uszkve a negyedik listás írásomban foglalkoztam a
találmány-dömpinggel kapcsolatos háttér-folyamatok
egyensúlyának specifikus igazságossági kérdéseivel. Ez
a „találmány-jegelő háttér-ipar”, és a Közös Jövőnk egy
közös gyenge ponttal bír. Nevezetesen arról van szó, hogy
ha megadom a „jegelő bajnokoknak” azt a gesztust, hogy egy
bizonyos időpontig bezárólag valóban jobb volt
visszatartani a találmányokat, akkor azt hiszik, hogy
visszakényelmesedhetnek a régi, szélsőségesen destruktív
magatartásmintáikba, és spongyát rá….. Ha meg egyből azt
emlegetem, hogy vagy a „Főnöktől” vagy a Sorstól, vagy a
tudatosodásban kitartóan előre mozgó egyénektől és
közösségektől kapnak a pofájukra a sumákságukért, akkor
pedig csakazértis megátalkodottan fogják tagadni az
egészet, és strucc módjára fogják a fejüket a pénzes-zsákba
dugni. Azt hiszik, ha pl. a magam fajtát úgysem engednék be
a TV-stúdióba, míg a Popper Papa azt és akkor mond, amit és
ahol akar, akkor amit én mondok (-mi mondunk-) az nem is
létezik. Azt hiszik, hogy egyenlőségjel van aközött, hogy
valamit szerintük sikeresen kisikkasztottak a nyilvánosság
elől, és aközött, hogy az a dolog valójában nem is létezik.
Hát egy nagy frászt. Az ő buci fejük belsején kívül sehol
sincs ilyen egyenlőségjel. Tehát a részlegesen helyeslő
vigasz-gesztus és az átmeneti szerény pedzegetési
szükségszerűséget átugró követelőző fellépés közötti
egyensúlyt az Igazságarányosságban frappánsan feldolgoztam,
és készséggel kijelentem, hogy van egy csomó terület, ahol
nekem (-akár egyelőre, akár végleg, de-) nincs
keresnivalóm. De ezzel együtt is az én szememben
mindenki „Pupák” aki nem fejezi be időben a magyar
találmányi dömping elleni saját bizonytalankodásainak a
propagálását, és érvényes „alapmérceként” való
oktrojálását. Én ugyanúgy nyilvánvalóan bizonyítva akarom
látni az egészet, és ez szerintem nem azért késik, mert
hogy "nem is valóság a létük", hanem mert erős a
manipulációs ellenszél. Sajnálom! Ama bizonyos „2,49-es”
kvázi érték fölött lövök, az alatt kell hát közlekedni, és
akkor a zárótűz a fejünk fölött süvít el.
Na jó, üsse kő, kemény voltam, mint a Rolling Stones, de a
következő írásommal még egy utolsó utáni gesztussal a
találmány-jegelők segítségére sietek. Utána viszont
reszkessenek, ha nem lépnek!!
Uff!
(-Most már „uffjatok” ti is, én már „ufftam” eleget…..-)
Tamás
|
Kedves Lista!
A spirállal kapcsolatos hozzászólásokra kívánok reagálni.
Nos, meggyőződésem, hogy a „kizsigerlés” kockázata
könnyűszerrel felderíthető. A kísérleti alanyoknak állandó
napirend szerint kell élniük, és rendelkezniük kell némi
önmegfigyelésbeli többlet-érzékkel. Így kell hasznos munkát
végezniük. De az erre vonatkozó „kizsigerlési határérték”
gyakorlati kitapogatásának nem sok értelmét látom.
Egyszerűen annyi bekalkulálandó többlet-ismeretet sejtek az
eddig felszínre hozott ismeretekhez képest, hogy aki
hosszabb ideig alkalmazza culágerként, vagy akármi miatt,
és nem csak csínján bánik vele, az a visszaszoktatás ideje
alatt nagyon figyeljen magára. Ugyanis ha megszokta a
szervezete a mindig adott energia-többletet, mint a
heroinos a narkót, akkor a leszoktatási periódus alatt
készenlétben kell tartania a spirált, hogy ha érez valami
szokatlant, akkor átmenetileg visszatehesse. De most nem
olyan extrém időket élünk, amikor annak a kényszere nagy
volna, hogy állandóan a „szívünkön viseljük” azt a fránya
spirált. Július Ceasar korában a Gall Háborúban lehetett az
ilyesminek tartós és erős a kényszere.
Én főleg bizonyos rosszullét-típusok elsősegély-szerű
ellensúlyozásában látom a dolog igazi értelmét, kiemelt
helyen az infarktus elsősegélyét. Én a légiutaskísérő
korszakom nyitányaként egy rendkívül színvonalas elsősegély
tanfolyamon vettem részt. Természetesen a spirál feltételt
valahogy „harmonizáltatni” kell a hagyományos elsősegély
fogásaival és „menetrendjével”.
A „látóknak” a következő módszert javaslom: Az erősítő
spirálról gondolkodjunk úgy, mint a kívülről befelé „balos”
csavarra, és ne mint egy belülről kifelé „jobbosra”, ahogy
eredetileg írtam. Ezt a csakra-energia valóságos beáramlási
pályája miatt célszerű így gondolni. Ha önmagunkkal, vagy
valaki mással kapcsolatban valamiféle rosszulléttel
szembesülünk, akkor az erősítő spirált vizionáljuk rá a
saját csakránkra, vagy az illető rosszullétes személy
csakrájára. Ezzel a módszerrel is lehetne célirányos EKG és
EEG kísérleteket végezni. Mármint először spirállal az
összehasonlítás végett, utána pedig a látó által vizionált
erősítő spirál esetleges kiegészítő hatása szerint.
A legjobbakat!
Tamás
|
