Szervusztok!
Úgy gondolom, hitről, Bibliáról (és másról is) vitatkozni csak akkor érdemes,
ha nem a másik mindenáron való "megtérítése" a cél, hanem, hogy saját
gondolkodásunkat pallérozzuk azáltal, hogy legjobb képességeink szerint
megfogalmazzuk, néha átértékeljük gondolatainkat, eszméinket.
Tréfásan ezt úgy mondtam jehovista ismerősömnek, hogy ne bánkódj, ha engem nem
tudsz megtéríteni, legalább érveink párbaja téged is jobb térítővé tesz, és
lehet, hogy majd valaki olyanon fogsz vele segíteni, akinek a közétek való
tartozás tényleges előrelépés lesz addigi életéhez képest.
SZVSZ megkérdőjelezhető, hogy volt-e értelme annak idején az Ószövetséget is
kanonizálni. Az Újszövetség, különösen az Evangéliumok önmagukban is
megállnak, a zsidó kulturális-vallási háttérre (és annak szent könyveire)
pedig, mint forrásra, háttéranyagra elegendő lett volna hivatkozni.
Nem tagadom az Ószövetség jelentőségét, de SZVSZ Jézus tevékenysége és
tanítása több, mint szakrális jogfolytonosság.
Ugyan a zsidó hagyomány talaján tört fel, de túlmutat a (kiválasztott nép)
hagyományához való tartozáson, az egyetemesség (katolikosz) irányába mutat.
Ha mégis elfogadjuk, hogy a régi- és az új Írás is Istentől eredeztethető,
akkor aligha lehetne figyelmen kívül hagyni a zsidó hagyomány más, hitelesnek
elfogadott írásait, beleértve a Kabbalát, a misztikus irányzatot is, amelyet -
mint Titkos Szent Tanítást - csak a rabbik legjobbjai tanulmányozhattak.
Márpedig a Kabbala tud a reinkarnációról (akárcsak a világ más kultúráiban
fellelhető Hagyományok is). Az más kérdés, hogy ezeket a tanításokat a rabbik
nem kötötték az egyszerű nép orrára:
Mát. 23.13 De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek
országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be
akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.
Direkt bizonyítékot a mi fogalmaink szerinti reinkarnáció elvére nehéz a
Bibliában találni, de azért vagy egy-két erre utaló rész
(Gál István-varázsló jócskán segített ezek felfedezésében):
Lukács 1. 11- 17.
11. Megjelent pedig neki az Úr angyala, és megállt a füstölő áldozati oltár
jobb oldalán,
12. és Zakariás, amikor meglátta, zavarba jött, és félelem szállta meg őt,
13. és így szólt hozzá az angyal: nehogy félj Zakariás, mert kérő imád
meghallgatásra talált, és feleséged, Erzsébet szülni fog neked egy fiút, és
hívod majd Jánosnak,
14. ő örömödre és ujjongásodra lesz neked, és sokan fognak örülni a világra
jövetelének (születésének),
15. mert nagy lesz az Úr előtt, bort és más részegítő (bódító) italt nem
iszik, és Szent Szellemmel lesz betelve (megtelve) már anyja méhétől,
16. és Izráel fiai közül sokat visszafordít az Úrhoz, Istenükhöz,
17. és ő maga Illés szellemével és erejével (hatalmával) előtte fog járni
(az Úrnak), hogy az apák szívét (a) gyermekekhez fordítsa, és az
engedetleneket az igazak megfontoltságára, hogy az Úr számára felkészült
népet készítsen (elő).
(...)
Mát. 17.11-13.
11. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljo elobb, és mindent
helyreállít;
12. De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg ot, hanem
azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell
majd o tolük.
13. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelo Jánosról szóla nékik.
A következő rész is elég érdekes, bár inkább a spirituális újjászületést (a
megkeresztelés beavatottságát) hangsúlyozza:
Jn 3.1-8.
1. Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevu ember, egy zsidó tanácsos.
2. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: "Rabbi, tudjuk, hogy
Istentol jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket,
amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten."
3. Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik
újjá, az nem láthatja meg az Isten országát."
4. Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem
térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?"
5. Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízbol és
(Szent)lélekbol születik, az nem megy be az Isten országába.
6. Ami a testbol születik, az test, ami a Lélekbol születik, az lélek.
7. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.
8. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és
hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekbol született."
Major István írta:
> Vagy (vendegeim szerint) az eredeti Bibliakban tobb ezerszer fordul elo a
Jehova Isten (es kulon is: Jehova) nev.
Ezt ők vajon honnan tudják, hogy melyik az "eredeti"?
Ez elég érdekes, mert pl. (az "eredetihez" nyelvileg közel álló) latin inkább
a Dominus, esetleg az Adonai neveket használja.
A zsidók által egyébként is kimondani tiltott névhez való ragaszkodás kissé
bálványimádási- (ami ellen a Tanúk mindig is tiltakoztak, olyannyira, hogy
szerintük már a kereszt is bálvány!), esetleg démonológiai szinezetű.
A név egyébként is valamilyen megkülönböztetésre szolgál.
A Mindenütt-Mindenben Jelenlevőt (ha ők is erre gondolnak) ugyan mi értelme
bármitől is mindenáron egy határozott formához ragaszkodva megkülönböztetni?
Annyiban megértem a Jehova Tanúit, hogy bennük is az az emberi igény működik,
hogy (egyszer, s mindenkorra, abszolút mértékben) szeretnének védelmet,
"protekciót", biztosítást szerezni, üdvösséget vásárolni.
Eszembe jutott már az az analógia is, hogy a Bibliát Isten diktálta, de a
(gyarló) emberek jegyezték le es ez a gyarlóság szerkesztette, ferditette az
írást (a modern nyelvekre való átültetés problémáiról nem is beszélve). Ezért
gondolom, hogy a betű, az írás (önmagában) olyan, mint a sírhelyek a
temetőben, amelyek ugyan régen élt emberekre utalnak, de mégiscsak halott
csontokat tartalmaznak, a halottakat pedig hiába kérdezzük az Életről, mert az
a miénk, nekünk kell róla döntenünk.
De erről a Biblia is ír, talán érdemes volna rajta a "valódi
Biblia-kutatóknak" is elgondolkodniuk (egyúttal arról is, hogy a pozitív
hozzáállás többet ér a tiltó parancsolatoknál):
Róm. 7.6-8.
6. Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve,
a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem
a betű óságában.
7. Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem
ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha
a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden
kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
(...)
2 Kor. 3.6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái
legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig
megelevenít.
Szeretettel egyre jobban:
Lovass László
Email: 
http://www.nexus.hu/lovass/
Pszichotron email-lista:
http://groups.yahoo.com/group/pszichotron
|
Sziasztok!
Bar nem allithatom, hogy nagyon jol ismerem a Bibliat, de van nehany
gondolat, amit megosztanek a temaval kapcsolatban. A Biblia hatalmas
kincsesbanya, tele nagyszeru tanitasokkal, megsincs egyszeru dolga
annak, aki ki akarja banyaszni a kincset... Miert is? Ennek tobb oka is
van. Bar isteni ihletettsegunek tartjak ( ezzel egyet is ertek), de
emberek irtak, emberek kanonizaltak (valogattak), cenzuraztak,
ujraertelmeztek, forditottak, ujraforditottak. Kulonbozo korok, eltero
gondolkodasu emberei. Es tudjuk, tevedni emberi dolog...Ha tudnek
heberul es aramiul, es a leghitelesebb forrasokat olvashatnam, akkor
sem biztos, hogy megertenem valodi jelentesuket. Es ez a masik fontos
tanulsag: az ember annyit szur le ezekbol a tanitasokbol, amilyen
szinten van. A tanitasok es peldazatok sokszor tobb szinten is
ertelmezhetok, es sajnos a katolikus egyhaz dogmai sokszor nagyon
materialistak. A legtisztabb formaban szerintem az evangeliumok
tanitasai maradtak meg (legalabbis ugy gondolom, Jezus szavait azert
megsem masitottak meg), es kulonosen tudom ajanlani Szt. Tamas
evangeliumat (errol szol a Stigmata cimu film, es egyebkent az
internetrol konnyen letolteheto). A tobbi apokrif irast, a Hang
konyveket, es az esszenus Beke evangeliumot nem igazan ismerem,
nem tudom mennyire hitelesek.
Vegezetul itt egy reszlet, ami kapcsolatos a reinkarnacioval, es azt
Jezus nem cafolja egyertelmuen (nem is ertem, hogy maradt benn:)))
Janos 9.1-3
1. És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől kezdve vak
vala.
2. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é
vagy ennek szülei, hogy vakon született?
3. Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy
nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
Remelem senkit nem zavar a kisse off-topic tema, de en az
agykontrollosokat (magamat is belertve) spiritualisan igenyes
embereknek tartom, ezert irtam le ezeket. Udv:Andris
|
