Gabor!
Amikor egy hirtelen last minute jarattal atugrottunk londonba,
mindossze egy feel estenk volt szallas ugyben korulnezni.
Jartunk pl egy
www.ask.com
oldalon, ahol az ember begepelheti a kerdeset, es a gep megprobal
rajonni, hogy hova iranyitsa tovabb az illetot.
Itt talaltunk mindenfele arfekvesu szallasajanlatokat, minthogy pl
urlapokon lehet kitolteni, hogy milyen arintervallum, komfortfokozat
erdekel, milyen messze legyen a centrumtol, stb.
Nehany mas varos eseteben jobban mukodik, pl New Orleansrol tobb
hasznalhato infot ad.
A baj az volt, hogy jobbara kozvetitoirodakhoz iranyitott az oldal,
leven mar keso este, ezeket nem tudtuk felhivni, ha picit tobb idod
van, akkor ezekkel targyalhatsz, mert konkret cimet, stb csak nagyon
keves ajanlat eseten adott meg a gep.
Vegulis belevagtunk a bizonytalanba, es a Heathrow repter
szallasinformacios pultjanal probalkoztunk, es london legbelso
belvarosaban, a Bedford Place-nel kaptunk 4csillagos szallodaban
ketagyas szobat 50 fontert +5 font eljarasi dijert.
Nagyon keszsegesek, akar fel orat is foglalkoznak veled, mikozben a
mogotted sorban allok teljesen turelmesek. A szamitogeppel akar
szallaskombinaciokat is kiokumlalnak, es ha tetszik, azonnal
telefonalnak es lefoglaljak a szallast/szallasokat, es papirt kapsz
rola, amit a hotel portajan lehet lobogtatni.
Igaz, mi aprilis elsejen voltunk, amikor nem duhongott a turistaipar,
de most is eleg nagy a pangas, legitarsasag szinten mindenkeppen.
Udv:
Norbert.
|
Aprilis 15.
Reggel Andras beramolta a kamerat az autoba es Khaled visszavitt
minket a tegnapi teruletre. Az akacianal kiszalltunk, Khaled az
autoban maradt, mi meg begyalogoltunk a volgybe a sziklaereszhez.
Eloresiettem es mig a tobbiek celhoz ertek, kimasztam a meredek
volgyfalra. A sziklafalon sok helyen tisztan kivehetok voltak a
homokko keresztretegzesei es fentrol jol latszodtak a volgy
feneket borito, nagy gorgetegek. Hat igen, a viz. Mennyi lehetett
belole hajdanan, most meg mindossze harom vizlelohely talalhato
az egesz hegysegben, de ezek is csak apro, termeszetes kutak,
melyek patakot, eret nem taplalnak.
Andrasek lassan odaertek a sziklaereszhez es megcsinaltuk a
felveteleket. Termeszetesen nem tudtam ellenallni a kisertesnek
es keszitettem meg jonehany diat a festmenyekrol. Aztan
visszaindultunk az autohoz. Megint gyorsabb voltam mint a
tobbiek, ezert hamar visszaertem az autohoz. Khaledek az
arnyekban bobiskoltak. Az auto kitart hatso ajtajanak peremen egy
kimerult fecske ult. Valoszinuleg o is az Europa fele atvonulo
fecskek koze tartozott. Ahogy kozelitettem, a madar csak nem
akart elrepulni. Lassan, nyugodtan, hogy meg ne riasszam mentem
fele es 50-60 cm-rol sikerult lefenykepeznem. Mikozben a jobb
kezemben tartottam a gepet, a balt lassan kinyujtottam es egy
ujjal vegigsimogattam a fecske hatat. Csak ekkor riadt fel,
odebbroppent es leult az akaciara. Rajta kivul meg nehany madarat
lattunk, de ezek Khaled szerint allandoan itt elnek, nem
koltozomadarak.
A filmezes utan elmentunk egy kis sziklaudvarba ujabb
sziklakarcokat es festmenyeket nezni. Itt, az egyik kolapon
lattam egyedul ragadozo allatot, kulleme utan itelve egy macskat.
A filmezes es fotozas utan osszeramoltuk a holmikat, beultunk az
autokba es bucsut intve az Uveinatnak deltajban elindultunk eszak
fele, a Gilf Kebirhez. Az Uveinat es a Gilf Kebir kozotti
teruletet nyugatrol egy atjarhatatlan dunesor hatarolja, ezert a
dunesor keleti oldalan kell haladni, at a Clayton-kraterek
videken. Nemi unszolasomra megkozelitettunk egy ilyen kratert, a
tovenel a siksagon megalltunk, majd egyedul felkapaszkodtam
meredek oldalan a belsejebe. A leirasok szerint ezek vulkanikus
eredetu kepzodmenyek, bar sem az oldalan, sem a krater belsejeben
nem bukkantam masra, mint a mar jol ismert homokkore. Mindez
persze onmagaban meg nem zarja ki a vulkanikus eredetet. P. A.
Clayton 1931-ben a kraterek kozul kettot reszletesebben is
megvizsgalt es kraterperemen belul dioritot es bazalt
kurtokitoltes-maradvanyokat talalt. A kratervidek
legjellegzetesebb ikerhegye, a Peter and Paul-nak hivott kettos
csucs pedig ketseg nelkul hajdani kurtokitoltesek maradvanya.
A kraterek videket elhagyva kovetkezo celunknak az Almasy Laszlo
altal 1933-ban Kemal ed-Din herceg emlekere letesitett emlekmu
megtalalasat tuztuk ki. Kemal ed-Din a Nyugati Sivatag hercegi
rangu kutatoja volt, akinek Almasy rendkivul sok tamogatast,
biztatast koszonhetett. Az emlekmu tulajdonkeppen egy kb. 2 m
magas mesterseges kohalom, melynek tovebe Almasy egy arab
feliratos marvanytablat fektetett a homokba. A hely szinte
kotelezo program minden erre jaro expedicionak, ha meg az
expedicio magyar, akkor termeszetes, hogy illik ide eljonni. A
kohalmot nem konnyu megtalalni meg akkor sem, ha koordinatait
ismerjuk, mert a Gilf Kebir deli csucsanak kaotikus
sziklarengetegeben, kisebb-nagyobb dombok kozott rejtozik. Mi is
keresgeltuk egy darabig, de Andras, aki jart mar itt korabban,
szerencsere hamar felismerte.
A kohalom elott ott fekudt a homokban a mar tobb darabra hasadt
marvanytabla (talan lesz egyszer valaki, aki felujitja), rajta az
arab felirattal a herceg emlekere. S egy kis badogdobozban az
elottunk itt jart expediciok uzenetei, nevjegykartyak, kis
cedulak tomege. Erdekes volt olvasgatni, betuzgetni ki mindenki
jart mar itt, ki mindenki erezte fontosnak, hogy eljojjon ide, a
lakott vilagon kivulre. A sivatagban minden emberi nyom,
tabormaradvany, hulladek, iras kulonos jelentosegre tesz szert,
minden mesel valamirol, valakirol. Mint a palackba zart uzenet,
olyan volt ez a kis badogdoboz. Fotoallvany es onkioldo
segitsegevel csoportkepeket keszitettunk kis csapatunkrol, aztan
kerestunk egy alkalmas helyet nem messze az emlekmutol es
ejszakara tabort vertunk.
Aprilis 16.
Het ora tajban felcihelodtunk es visszamentunk az emlekmuhoz.
Angol es magyar nyelven en is irtam egy uzenetet az utanunk
jovoknek, beletettuk a dobozba, letisztitottuk a marvanytablarol
a rafujt homokot es a Gilf Kebir siksagbol hirtelen kiemelkedo,
nyugati oldalat kovetve elindultunk Almasy egyik leghiresebb
felfedezesenek szinhelye fele, a Vadi Szuraba. Tobb oras,
faraszto ut utan deltajban, a legnagyobb melegben a Vadi Szurat
jelzo nagy volgy bejaratahoz ertunk. Ez a hely volt a legszebb
taborhelyunk az egesz uton. Koros-korul, mint egy arenaban a Gilf
magas, szinte fuggoleges, legombolyitett sziklafalai vettek korul
minket. Nagyon faradtak voltunk, azonnal az egyetlen arnyekot ado
sziklaeresz ala bujtunk es mindenki atadta magat a pihenes
gyonyoreinek. Ittunk, ettunk valamit es szundikaltunk. Bennem
azonban hamar feleledt a kivancsisag es ugy gondoltam, hogy meleg
ide vagy oda, vegulis ki lehet birni, tehat csak rajta fel,
gyerunk korbenezni ! Magamhoz vettem a fenykepezogepet, a
kalapacsot es elindultam a Vadi Szura fele, megkeresni az Almasy
altal felfedezett festmenyeket.
A Vadi Szura ennek a nagyobb volgynek az egyik mellekvolgye. A
bejaratanal a homokkoretegekben harom ureg, alakja utan itelve
forrasbarlang alakult ki. A harombol kettonek a falait a Karkur
Talh-ban talaltakhoz hasonlo festmenyek boritjak, koztuk olyan
embereket abrazolo rajzok, melyeket uszo emberekkent
ertelmezhetunk. A kornyeken ma is szamos jele lathato a hajdani
vizfolyasoknak. Az uszo embereken kivul haziallatokat, sot a
masik, kisebb barlangban darazsdereku, magas, karcsu noket is
falra festett az ismeretlen, tortenelem elotti muvesz. A harmadik
barlangban nincs rajz, bar velemenyem szerint valaha volt, csak a
konnyen pusztulo falfelulet itt mar teljesen lehamlott. A masik
ket barlang festett feluletei is nagyon rossz allapotban vannak,
a vekony reteg sok helyen erintesre lehullik, az ureg tagas
bejarata miatt a szel is elvegzi a maga pusztito munkajat es nem
vagyok meggyozodve az elottunk jart expediciok artatlansagarol
sem. De az uszo emberek latvanya abban a vilagban, ahol en is
mertem mindossze 11 szazalek relativ paratartalmat es evezredek
ota nincs mar szabad vizfelulet, azert tobb, mint szokatlan es
meglepo.
Az aprilisi, kora delutani nap rettenetesen tuzott, a sziklafalak
ontottak magukbol a meleget. Nagyon nehez volt a mozdulatlan
forrosagban a napon tartozkodni es neha szabalyosan bemenekultem
az uregekbe, hogy az arnyekban kicsit magamhoz terjek. Kimentem a
fennsik falai ele a siksagra a volgy bejaratat jelzo ket
szigethegy koze, hogy fenykepeket csinaljak roluk meg a volgy
bejaratarol, aztan visszamentem a volgybe es ahogy a koveket
nezegettem, egyszer csak pattintott koeszkozokre talaltam. Kozben
tarsaim is magukhoz tertek es kijottek ok is festmenynezobe.
Khaled kihozta a vezerautot es atvitt minket egy par kilometerre
levo masik, kisebb volgybe (Vadi Makramnak neveztuk el, Khaled
csaladneverol), ahol egy korabbi utjan o is felfedezett
festmenyeket. Az autot leallitottuk a volgy aljan es
felkapaszkodtunk a volgyfalban levo uregbe. Az ureg kozepen egy
asztalnyi sziklatombon szamos, dombormuszeruen a sziklaba vesett
allatabrazolast lattunk, a falon szepen festett allatfigurak
voltak, de a legerdekesebbnek egy apro mellekureg mennyezeten
talalt, ket szembeforditott tenyert abrazolo rajzot talaltunk.
Hasonlo volt a Vadi Szura legnagyobb uregeben is, de csak
elmosodva, alig eszrevehetoen. Itt viszont a kis ureg vedelmeben
kivalo allapotban megmaradtak. Kozben Salama, az orok kivancsi
egy szal strandpapucsban megmaszta a volgy masik oldalan emelkedo
meredek sziklafalat. Olyan helyekre kuszott fol, ahova en
szazszor is meggondoltam volna, de Salamat ez a legkevesbe sem
zavarta. Mikor atkiabaltunk neki, hogy indulnank, sokaig
keresgelte a lefele vezeto utat. Lattuk, hogy egy hajmereszto
hasadekkal probalkozik, aztan eltunt a szemunk elol, de egyszer
csak meglattuk gyoztesen vigyorogva a sziklafal labanal.
Visszaerkezve a volgy bejaratanal fekvo taborhelyunkre
felallitottuk a satrakat, megvacsoraztunk, jott a szokasos esti
beszelgetes, whiskyivassal egybekotve. Tudtam, hogy masnap kemeny
utunk lesz, fel a nehez Aqaba-hagon a fennsikra. Megkerdeztem
Khaledet, hogy mi a velemenye, hogy fog menni? Bizom a
tapasztalatomban es az autokban - volt a valasza.
Lefekves elott meg kimentem a volgy bejaratahoz. A tuz mar nem
egett, a tabor is elcsendesedett. Tavol mindentol es mindenkitol
megint megragadott az ejszakai Szahara varazsa, a szikrazo
csillagokkal hintett egbolt, a csend es a vegtelenseg, eppen ugy,
ahogy 1986-ban mar ateltem par ezer kilometerrel nyugatabbra,
Ghadames elott, a Szahara libiai reszen.
(folyt. kov.)
|
