Hollosi Information eXchange /HIX/
HIX PARA 1408
Copyright (C) HIX
2003-12-03
Új cikk beküldése (a cikk tartalma az író felelőssége)
Megrendelés Lemondás
1 re: A hatalom - koncentracio kozeli jovoje (mind)  15 sor     (cikkei)
2 A profil valtasi jogdij (mind)  201 sor     (cikkei)

+ - re: A hatalom - koncentracio kozeli jovoje (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Csa ...
Nemregota  olvasom a Para-t, raadasul tudatlan is vagyok a temaban, de miert
ne tudhatnek tobbet? ...
TOM, az egyipTOM-i,(Szabo TOM-i), levelein kivul mast asszem, meg nem is
lattam a listan, ami
vegul is nem zavar, mert ragodok rajtuk eleget, eleg hosszuak, es nekem
darabonkent elegek 1 hetre , ugyhogy van mit beosztani .... :)
Egyenlore azt szeretnem megtudni, hogy mit takar, ill. ki a Druida, mint
megnevezes? Tehat ki vagy TOM?
Az e-mail cimem nem freemail,a csalad hasznalja, ugyhogy lehetoleg a
listara kernem a felvilagositast, ... raadasul,hatha mast is erdekel a
"dolog"
.. :)
Udv: Jani .. PhD ... ez is csak a Druidaknak jar ki? ...
 vagy csak ugy szajra jon ? :)
+ - A profil valtasi jogdij (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Kedves Lista! 

Ha a Horizonton kiválasztjuk a Kollektív Fennmaradás szűk címkéjét, és 
abba az irányba lendítjük a horgonyos végű hegymászó kötelünket, 
majd a kampó pontos beakadása után feszesre meghúzzuk, akkor 
megkapunk egy időágat, amelyen egy fontos logikai szeletet nem 
leltároztam be. 
Szerintem a technológiai haladásnak köszönhetően előbb-utóbb 
megérkezünk a heti négy napos munkahéthez, méghozzá a napi 4 órás 
munkanappal. Ha visszafelé vezetjük a logikai egyenleteket, akkor 
ez „után” (-az időben tehát hozzánk közelebb-) kijön, hogy kell lennie 
egy érdekes gazdasági jelenségnek, amit én „az elnyújtott türelmi idejű 
profil-váltási jogdíj”-nak neveztem el. Nyilván ez sem tarthat majd 
örökké, csak egy bizonyos, nehezen meghatározható ideig. 
Mindenesetre megint „a pillanatnyilag lehető legkisebb rossz 
megoldással való átmeneti konstruktív megalkuvás” ismerős kliséjéről  
VAN / LESZ  szó. Ez a rész csak erről szól, és onnan visszafelé pedig 
majd az innováció és a szellemi termék tulajdona körüli anomáliák 
következnek a visszafelé futtatott logikai egyenletekben. Ugyanis e 
jelenség rendbetételének hiányán megdőlnének a logikai egyenletek, 
de egyelőre foglalkozzunk a profilváltási jogdíjjal. 

Leírok egy fejleményi kényszert, amelynek az egyre nyilvánvalóbb 
megnyilatkozása prognosztizálható a továbbiakban. A közösségi és 
társadalmi problémák nagy számú elemzésével indikálható és 
kijelenthető az az átfogó törvényszerűség, hogy a problémák 
változásban maradnak: ergo vagy növekednek, vagy csökkennek, de 
csak ritkán stagnálnak. Ráadásul régi a tapasztalat, hogy az érintettek 
a problémák stagnálását lélektanilag vészterhesebbnek élik meg, mint a 
bármilyen irányú változásban maradásukat. 
A közösségi és társadalmi problémák túlnyomó többségéről 
kijelenthető, hogy a velük elmélyülten és elkötelezetten foglalkozó 
emberek rendre rájönnek hatékony probléma-megoldásokra, amelyek 
alkalmazásával a probléma akár teljes egészében fel is számolható, és 
ekkor az ún. „gazdaságos önfenntartás” klasszikus kapitalista elve 
teljesen értelmét veszti; - legalábbis a mai gazdasági reflexek tipikus 
környezetében. Ám a mélyebb betekintés lehetősége és az elemzések 
azt mutatják, hogy rendre vissza is tartják ezeket az értékes fogásokat, 
kulcsokat. Ez az a logikai pont, amely környékén a jelenség összeforr az 
innováció és a szellemi termékek finanszírozási kérdéskörével. 
Az említett elkötelezett emberek között ráadásul elterjedt az a trend, 
hogy rendre nem az eredeti szakmai végzettségük profiljában szerzik 
meg és mutatják fel az említett szakmai fegyvertényeket. Például a 
legcsodálatosabb optikai találmányokat egy fogorvos teszi le az 
asztalra; - illetve jómagam az internetes levelezőlistákon a 
mélylélektani logikai egyenlet-rendszerek talán egyik leginkább 
szakavatott személyiségeként szereztem hírnevet, noha hivatalos 
képzettségem nincs ebből a témából: eredetileg légijármű üzemmérnök 
és pilóta voltam. 
De térjünk vissza a problémák végleges megoldási lehetőségeit 
birtokoló emberek kiszámítható motivációs struktúrájához: Ha valaki 
megoldja a problémát, akkor az megszűnik, és megszűnik annak 
önfenntartó, jövedelem-megújító gyakorlati jelentősége is. Éppen ezért 
az emberek többsége hiába birtokolja a Megoldások Megoldásainak 
Kulcsait, ellentmondásosan fog érvelni azok birtokában. Továbbá 
természetesen ellentmondásosan fogja azokat alkalmazni a jelenlegi 
finanszírozási szokásjog, illetve finanszírozási feltétlen és feltételes 
reflexek környezetében. Két ellenkező példát is említenék. Az egyik 
arról szól, hogy az illető „lesz ami lesz” alapon megoldja a problémákat 
az életművében felismert kulcsokkal, és szépen ki is fogyasztja önmaga 
alól a piacot….. A másikban pedig meghasonlásokba csuklik vissza, mert 
felismeri, hogy a piacot jobb lesz megtartania. A jelenség ráadásul 
logikailag kétfelé ágazik:
-	Az egyik elágazás szerint előbb elkezd pénzt kapni a 
probléma-megoldásért, majd tisztességesen kifogyasztja önmaga alól a 
piacot; 
-	A másik elágazás szerint ráadásul ebben az átmeneti 
szakaszban sem kap semmi pénzt, hanem csak el-elhinteget néhány 
kulcsot, amelyért ráadásul fordított jutalmat kap azoktól, akik legalább 
abban a bizonytalan szakaszban kapogatnak valamennyi pénzecskét. 
Évekkel ezelőtt Gyurcsók József természetgyógyász kiváló érzékkel 
felismerte, hogy a placebo-effektust konstruktív módon és offenzív 
szemlélettel kiaknázva meg lehet gyógyítani olyan tünet-együtteseket, 
amelyekkel az orvosok azért nem tudnak mit kezdeni, mert egymásnak 
ellentmondó diagnózisok mögül nyilván nem lehet velük mit kezdeni. 
Nem véletlenül említem ezt a kifejezést, hogy „a placebo-effektust 
konstruktív módon és offenzív szemlélettel kiaknázó” 
felismeréseket „lesz ami lesz alapon” felhasználva kifogyasztották 
önmaguk alól a piacot. Ugyanis ez egy hitelesen tudományos 
megközelítés, amely mögül akár még a tudományos konferenciák 
világába is be lehetne törni. Azok a gyógyítások akkoriban az ezoterikus 
és vallásos közvélemény figyelmének kereszt-tüzében zajlottak, ám egy 
bizonyos közegben és egy bizonyos időszakban vitathatatlanul 
kimagaslóan sikeresnek bizonyultak. Egy repülős kollégám évek multán 
is esküdött rá, hogy ő egy hosszú évek óta tartó nyavalyájától ott 
szabadult meg végleg. Később az USÁ-ba költözött, majd végül 
hazatérvén ma is sikeres vállalkozó, és áldja Gyurcsokot. Ám akárhogy 
is vesszük, Gyurcsok kifogyasztotta önmaga alól a piacot, és a 
fenntarthatóság elve törvényszerűen jutott ebek harmincadjára. A 
megfigyeléseim szerint ez történt, és nem „az Isten büntette meg a 
sátánista ál-gyógyítót”, ahogy az irigyei pusmogták. Egyszerűen csak 
az történt, hogy mivel a piaca elfogyott, így a segítőinek csapata is 
felbomlott. Az a természetgyógyász hölgy (-a repülős kolléga jóvoltából 
immár szintén a személyes ismerősöm-) aki Gyurcsok jobb-kezeként 
nemegyszer még a „mestert” is túlszárnyalta a gyógyító referenciákban, 
ma nyomorog. Az ingóságaitól áron alul válik meg, és legutóbb hó 
végén én adtam neki 5000 Ft-ot, mert szakmailag hatalmas élmény a 
barátságát birtokolni. Ez tehát az az eset, amikoris lesz ami lesz alapon 
elfogy a piac, a „gazdaságos fenntarthatóság” kifejezés fölötti nevetés 
pedig lassan sírásba fordul…..
A másik történet még személyesebb. Egy pszichiátriailag halmozottan 
sérült hiperaktív kissrác gyámja voltam tíz hónapig. Gyakran 24-óráztam 
vele a veszélyesebb időszakaiban, hogy ne kelljen intézetbe adni. Így 
rájöttem néhány hatékony trükkre, amellyel ezt az egész jelenséget fel 
lehetne számolni. A kissrác példátlan gyógyulása okán komoly szakmai 
hírnévre tettem szert a fejlesztő pedagógusok illetve a pszichológusok 
és pszichiáterek szűk társadalmában. De egyszer még egy közgazdász 
professzor-asszony is jelezte, hogy hallotta hírét a csodás 
közreműködésemnek….. A hiperaktív gyermekek szülői szövetségét egy 
TV szerkesztő-asszony hozta létre és elnököli. Én egy TV-személyiséggé 
is kinőtt fejlesztő pedagógusnál, valamint az említett szerkesztő-
asszonynál is, és rajtuk kívül is több helyen megpróbáltam a kivételes 
fogásaimat társadalmilag hasznossá tenni. Tettem mindezt ráadásul 
egy pedagógus diplomával a tarsolyomban, amit a pilóta-iskola mellé 
levelezőn szereztem meg anno. Ám kerek-perec megtagadták az 
együttműködést, méghozzá éppen azért, mert belátták, hogy én azzal 
a néhány igazán hatékony fogással valóban meg tudnám szüntetni az 
egész piacukat.  Amíg Gyurcsok hajdani szakmai jobb-keze nyomorog, 
és Gyurcsok speciális felkészültsége iránt is már csak alig-alig pislákol 
némi közönség-igény, addig ezek az említett (-engem visszautasító-) 
szakemberek változatlanul kocsival járnak dolgozni. Én pedig nem 
haragudhatok rájuk, mert magában a finanszírozási rendszerben van a 
hiba. E részletekbe való betekintésem okán erre a problémára 
vonatkozóan alternatív gazdasági modelleket kezdtem el kidolgozni 
autodidakta alapon. 
-                     Ezek kiteljesítésére 
-                     és kicsiben való tesztelésükre, 
-                     illetve a nagyban való alkalmazásuk előkészítésére 
minden lehetséges szakmai előkészületet megtettem, de pénz híján 
természetesen elakadtam, mint Napóleon Moszkva felé a hóban. 
Tudjatok hát arról a prognózisomról, hogy várhatóan egyre többen 
vállalják az elnyomorodás kockázatát. Ugyanis a problémák növekedése 
nem tudja megkerülni a stressz pszichofiziológiai érvényesülési hídját, 
így erről a 22-es csapdája típusú (-egyszerre gazdasági és 
mélylélektani-) alap-mechanizmusról a gazdasági tervezőknek is tudniuk 
kell. 
Tegyünk pontot a polémia végére, és elmondom a konkrét 
kezdeményezéseimet. Az ilyen problémát csak az említett és 
kielemzett „piac-önkifogyasztási holtpont utáni elnyújtott türelmi idejű 
méltányos jogdíj intézményrendszerével” lehet kezelni a társadalom 
iránt is korrekten. Illetve ez a módszer is egyszer majdan így 
harmonizálhat a leginkább magával a lelkiismereti tendenciáinkkal is. Ez 
az alternatív gazdasági módszer az egész közgondolkodást eltolná a 
kínai császári udvar orvosainak híres finanszírozási modellje felé; - arról 
már nem is beszélve, hogy a Nyugat felé bizonyára rehabilitálhatná a 
marxizmusnak* egyes moduljait is, mint értelemszerű kiinduló 
összehasonlítási alapot. (-*Mellesleg a gyakorlatban valójában soha ki 
sem próbált moduljait modulokról van szó.-)
Ennek a komplex lélektani gyökerű gazdaság-determináló erejű alap-
mechanizmusnak a határai ugyan behatárolhatók: ám ezek az 
ominózus érintett probléma-körök rendre a politikai ígéretek 
fókuszában, illetve a társadalmi közérzet egészének epicentrumában 
gyülekeznek; - így nem egy elhanyagolható, vagy halogatható 
problémáról van bennük szó. 
Ez mellesleg nem magyar probléma, nem is EU-probléma!!! Hanem az 
egész euro-atlanti közeg és sápadt-arcú zsidó-keresztény kultúra 
egészének stressz-struktúrája, illetve társadalmi közérzetének látens, 
ámde kontrollra érett mechanizmusai állnak vagy buknak rajta. 

Arról is meg kell emlékezni, hogy mivel általános jelenségről van szó, így 
annak megoldása politikailag is hihetetlen feszültség-ereszték jelleget 
képviselhet, ha valaki végre kiaknázza. Ugyanis logikai egyenletekkel 
bebizonyítható a baloldal számára, hogy nem a jobboldal a hülye, és 
viszont, hanem mindenki egyformán ugyanezt az alap-problémát 
kerülgeti: sőt, még egy nagykoalíció (-amelynek ötletét mindkét oldalról 
körberöhögik-) sem tudna mást tenni, mint ennek problémának a 
komponenseit enni egymás tenyeréből az érdemi gazdasági szektorral. 
Ez az alap-probléma nem csak a pedagógiát és az egészségügyet lengi 
körül, hanem a cipőkbe, a háztartási elektronikába (-audiovizuális, hifi, 
hűtő-, mosó-, mosogató-, stb. gépekbe-) is ugyanezen okból 
szándékosan tervezik bele, hogy némi türelmi idő után lepukkanjon. Az 
ókori és középkori vargák egy életen át kitartó lábbeliket varrtak. A 
gépjármű-gyártás már az 50-es években azon a szinten állt, hogy 
tudott 30-40 évig jó kocsikat gyártani, és ma a Mercédesz a 10-15 évre 
szóló gyártási kultúrájával renitensnek számít a 6-8 év után kidobásra 
tervezett japán autók között. 
Tudtommal sem Síklaky, sem Drábik, sem László Ervin prof., sem 
semelyik "Liskás" közgazdász nem tudott ebből a kihívásból tisztán 
közgazdasági szakmai kérdést csinálni; - csak a politikai huzavonákat 
színesítik tovább a "felismeréseikkel", azaz  végső soron táplálják őket. 
A végső konklúzió: A világ sok kérdésben egy merőben új-generációs 
gondolkodás-módot megvalósító közmegegyezés iránti növekvő 
légszomjban él, és éppen ez az ideológia-semleges, rassz-semleges, 
régió-semleges illetve religio-semleges kérdés tűnik a lehető 
legalkalmasabbnak arra, hogy  ELSŐNEK  nyissa meg a sort a többi 
hasonló légszomj mihamarabbi felszámolása felé. 
Ne feledjük, hogy most csak azt a szűk nézőpontot (-annak 
mélylélektani fékjeit-) veséztem ki, amikoris kevesen ugyan, de 
megélnek egy-egy probléma gondozása okán. Az csak ez után 
következik majd, hogy ráadásul a többséget éppen 
fordítva „jutalmazza” a jelenlegi rendszer, hiába van jelen fizikailag is a 
soraink között a Megoldás Kulcsa. 

Mindenkinek a lehető legeslegjobbakat kívánom! 
 
Szabó Tamás
Az alternatív gazdasági modellek kutatója
www.extra.hu/absztimm 
06-20/230-3200
06-30/440-0550
06-70/500-0670

AGYKONTROLL ALLAT AUTO AZSIA BUDAPEST CODER DOSZ FELVIDEK FILM FILOZOFIA FORUM GURU HANG HIPHOP HIRDETES HIRMONDO HIXDVD HUDOM HUNGARY JATEK KEP KONYHA KONYV KORNYESZ KUKKER KULTURA LINUX MAGELLAN MAHAL MOBIL MOKA MOZAIK NARANCS NARANCS1 NY NYELV OTTHON OTTHONKA PARA RANDI REJTVENY SCM SPORT SZABAD SZALON TANC TIPP TUDOMANY UK UTAZAS UTLEVEL VITA WEBMESTER WINDOWS