HIX NYELV #1006, >:
[Alábbi hozzászólásam néhol talán éles hangneme nem neked szól, hanem
Kiss Dénes írásának. Ezen írással kapcsolatban azonban számomra
csak a teljes elhatárolódás az elfogadható álláspont, beleértve, sőt
kiemelve az írásból áradó világszemlétetet is.]
> [A tudomány] Tételei újra és újra módosításra, cáfolatra,hely
> esbítésre szorulnak.
Éppen ez a tudomány legnagyobb erénye: Ptolemaioszt ezért javíthatta
ki Kopernikuszt, Kopernikuszt pedig Kepler s í. t. Sőt a minkenkori
"tudós" felelőssége, hogy olyan rendszerben jusson következtetéseihez
és olyan rendszerben publikálja azokat, hogy biztosítsa a cáfolat
lehetőségét.
> Ha pedig valamit a tudomány még nem tudott 100%-os valószí
> nűséggel és örök érvényűen bizonyítani, akkor van helye más
> konjektúráknak, feltevéseknek, hipotéziseknek.
Ezt hogy értsem? Az axiomatikus tudományokat leszámítva (és ilyen
kevés van), minden tudomány az álláspontját valamilyen 1-nél mindenképp
kisebb szignifikanciaszinten fogalmazza meg (azaz szükségszerűen "100%"
alatt). Sőt, aki nem így tesz, arról tudható, hogy nem is tudományos
álláspontot fejt ki. Az axiomatikus tudományok esetén pedig magukat a
kiinduló axiómákat el kell fogadnod (és ezeket általában más
tudományterület bizonyítja/látja be rendszerint p < 1,0 szinten.)
Következik-e ebből, hogy jöhet bárki, és mondhat, amit akar, és
nekünk vizsgálat nélkül el kellene fogadnunk, csak ezért mert "van
helye más konjektúráknak, feltevéseknek, hipotéziseknek"?
Mit te itt állítottál, az a sarlatánok szokásos érvrendszerének
egyike: ezzel mentik azt, hogy egyáltalán nem is szándékoznak
elsajátítani annak a tárgynak az alapjait, melybe beleártották magukat;
azt, hogy egyáltalában nincsenek tisztában a lege artis eljárásokkal.
És ennek ellenére azonos elbírálást kívánnak, mint a tanult hozzáértők.
Nézzük meg csak az általad hozott cikket, ill. Kiss Dénes többi
írását: ő nem nyelvesztétikai művet írt, a magyar nyelv hangzásvilágát
elemző tanulmányt. Nem, ő etimológiai elmélkedést írt: miközben került
mindent, amiben a nyelvtudomány az elmúlt 200 évben megállapodott,
nyugvópontra jutott. Ennek a körnek, ahová Kiss is csapódott, az a
fixa ideája, hogy a hangoknak (és ezek közül homályos oknál fogva a
magánhangzókat kirekesztik) önmagukban jelentése van. Jóllehet
Saussure óta senki nem kérdőjelezi meg azt, hogy a jelölt (azaz a
jelentés) és a jelölő (azaz a hangtest) közt nincs semmi összefüggés,
nyelven belüli összakapcsolásuk önkényes -- a szavak két markáns körét
leszámítva (ez utóbbiak: a hangutánzó-hangfestő, ill. a dajka- és
gyermeknyelvi szavak). Ráadásul ezen kör mindig a jelen hangtestből
indul ki, tagadva az időt, mintha a nyelv nem változnék. Így nem
csoda, ha Kissnél is együvé kerül a valójában különböző eredetű, korú
|dél|, |él| (ige) és |deli| szavak. Mellesleg még László Gyula, aki
maga sem átallt a vékony jégre lépni, is megütközve idézte az ilyen
jellegű megközelítést az Őstörténetünk c. munkájában.
Vegyük csak a Kis Dénes-i megközelítés egy másik vonulatát az idézted
írásból. Az egyik kezdő megállapítása: "1./ A magyar, ragozó -
aglutináló - nyelv. Ez azt jelenti, hogy a szavakhoz RAG-okat, -
képzőket, jeleket, toldalékokat - RAG-asztgatunk, RAK-osgatunk. (Igy
szó-rak-oz-unk!)."
De ezt maga sem veszi komolyan: a |szórakozik| igét már összetételnek
veszi: |szór| + |rak| (jóllehet nem kell ahhoz különösebb informáltság,
hogy észbe vehesse, nyelvújításkori alkotásról van szó, ott is a |sich
zerstreuen| 'szórakozik; (szó szerint) szétszórja magát'
tükörfordításáról). A magyar nyelv a későbbiekben sem agglutináló
nála, hanem izoláló-szintetikus: nem rag- és képzőláncokat keres a
szavakban, hanem egy szótagos szavak összetételét: "Másfajta játék és
törvény: DÚS+KÁL KOL+DÚS A magyar nyelvben ilyen szó >>dusk<< nincs,
nyilvánvaló, hogy a létező >>dús<< szóhoz kapcsolódik a >>kál<<
szórész. S ennek van is saját jelentéstartalma, ami kifejti hatását a
szóban, ha előre kerül! A >>káló<< maradékot jelent, de ebből
származhat pl. a kallódik kifejezés."
Lám-lám, neki már a |dúskál|, végén nem is az |-ál| igeképző van, az
már nem is képző, de önálló szó. És milyen csavarral hozza össze a
csak a kereskedelmi szaknyelvben létező olasz |káló| szót, a |kallódik|
igével, melynek jelentése képletes, minthogy a |kall| 'ványol,
(gyapjúszövetet) tömörít' ige visszaható alakja. Ez utóbbiról persze
sem a "játék", sem a "törvény"(?) nem vesz tudomást... Na meg az, hogy
a második összetételi tagnak nincs jelentése, de azért mégis ott kell
lennie; és az összetett szavak értelme megfodul, ha a tagjait
felcseréljük... (És azt feledjuk el, hogy a |koldus| szóhoz a |koldul|
ige tartozik, így egyáltalán nincs benne |dús|.)
Miért ne menjünk tovább, hiszen "van helye más konjektúráknak,
feltevéseknek, hipotéziseknek". Az előbb beláttuk*, hogy van |kol|
előtag, akkor bízvást a |kolbász| szóban is ez van, elvégre a "több
nap, mint kolbász" arra utal, hogy nincs elég, nem marad minden napra.
Akkor |bász| szavunknak is lenni kell, és meg is találjuk, ráadásul a
|dúskál| ~ |koldus|-hoz hasonló párban: |bász+li| és |li+bász|;
nyilvánvaló, hogy a |bászli| 'ügyetlen' olyan személy, aki még |libász|-
nak 'libapásztor'-nak se alkalmas. Ez a most felfedezett |li| szavunk
is igazolható a |li+kas| és a |li+kőr| szavakból, jelentését
konfabulálja az, aki akarja. (De a |libász| semmi esetre sem a |liba|
szó |-ász| képzős származéka, hiszen világosan látszik, hogy a |bászli|
tükörképe.)
Ide vonatkozó irodalomként ajánlom Babits Káp istenről szóló írását
<http://tinyurl.com/87yjn>.
(* Természetesen nem láttunk be semmit ilyesmit, itt csak bemutatom,
hogy milyen könnyű helyt csinálni "más konjektúráknak, feltevéseknek,
hipotéziseknek", ha elvetjük a minket korlátozó elveket és
gyakorlatot.)
Végezetül, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Kiss Dénes-i
eszmefuttatásoknak célja van. Valójában ez a nemzeti fallációt
kiszolgálni hivatott politikai mű, amint az utolsó bekezdésből kiderül.
A dolog arra megy ki, hogy a magyar "ősnyelv" voltának étoszát
támogassák meg valamivel. Mindeközben persze megfeledkeznek arról,
hogy mindeme "játék[ot] és törvény[t]" más nyelvekkel is el lehet
játszani; és ez az amnézia nem véletlen, hanem a többi nyelv "ősnyelv"
státusának megtagadása vezérli (pl. bizonyos Varga Csaba, amúgy
kvalitásos rajzfilmes, éppen a latint vezetné le a magyarból). Ez
pedig szimpla übermenschkedés, amiből pedig elegünk lehetett volna a
XX. második negyedében.
> A szerelmem testét nem tudományos szemmel nézem.
Pedig nem árt úgy *is* nézni. Ha ez ember kedvesének teste beteg,
akkor a szerelem *mellett* szükség van arra, hogy az orvostudomány
téziset alkalmazzuk rá. Vagy sarlatánhoz viszed? Ukrán
távgyógyítóhoz, manilai csodasebészhez, magyar neotáltoshoz?
Amúgy meg miért zárná ki egymást a két megközelítés? Miért ne
közeledhetnénk valamihez egyszer érzelmi, egyszer racionális alapon?
Ez a kérdés költői volt, a választ is megadom: ennek így is kell lenni,
és a körülményeknek kell meghatározniuk, hogy melyiket kell
alkalmazni.
Az inadekvát megközelítés hiba; és ha nem tudunk ennek megfelelni,
akkor mindig rendelkezésünkre áll az az opció, hogy ne nyilvánítsunk
véleményt.
> Hozzászólásaim nem tudományos igényűek, hanem csak egyszerű
> véleménynyilvánítások.
Ezt természetesen megértem, még azt is megértem, hogy egyes
vélemények vonzóak lehetnek a számodra, ahogy az éji bogarakat vonzza a
fény. Csakhogy a fény meglehet egy entomológus lámpása, és ha
odaröpülsz, egy rovartűn végzed.
Ugyanakkor te *ajánlottad* az adott oldalt. Neked személyesen jogod
van Kiss Dénes rovartűjén végezni, de mivel másoknak is ezt ajánlottad,
ez már közösségi aktus volt, így nem hagyhattam értékeletlenül az
irományt.
> Engem megragadott írójának elképzelése és mindaddig, amíg nem találok azt
> megcáfolni képes bizonyítékot, egyelőre éppúgy elfogadom, mint ahogy pl. a
> newtoni fizika általános érvényessé gét is elfogadta a tudomány, mielőtt
> Einstein átfogóbb érvényű fizikájának téte leit kísérletekkel bizonyítani
> sikerült.
Cáfolni megcáfoltam az 1001. számban, így már múlt időben kellett
volna fogalmaznod. Azt azért javasolnám, hogy a józan paraszti észt ne
tegyük félre még olyan tárgyak esetén sem, amelyekhez nem értünk. Az
érvelésben önmagában látszik, hogy érvelés-e, avagy csak arra alapoz,
hogy a hozzá nem értőket elkápráztassa.
Neked se Newtonnal és Eisteinnel kellett volna jönnöd, hanem mondjuk
Egely Györggyel. Paranyelvészethez párosodjon a parafizika. Megragadó
persze a parafizika, így Egely vitalitásmérője, vízforgatása stb. is.
Éppen ezért dobjuk ki Einsteint, mert az nem magyarázza meg az Egely
által felvetett, egyébként nem létező dolgokat? (Egely helyett is
tetszőleges parafizikus neve behelyettesíthető, pl. a nullponti
energiásoké stb.)
A fent már említettem Ferdinand de Saussure valami olyasmi volt a
nyelvészetben, mint Newton vagy Einstein a fizikában
<http://en.wikipedia.org/wiki/Ferdinand_de_Saussure>. A nyelvi jelek
önkényességéről szóló tételét (vö.
http://en.wikipedia.org/wiki/Cours_de_linguistique_générale) ma már nem
szükséges újra és újra bizonyítani, mint ahogy Newton és Einstein
megállapításait sem.
Amúgy meg a |kece|-ről nem is volt elképzelése a szerzőnek, azon
kívül, hogy van benne |c| hang. De az biztos, nem tudja mit jelent a
|kece-bece|, és csak a szövegkörnyezetből következtet arra, hogy mi
lehet az a másik |kece| a "kis kece lányom"-ban.
A józan paraszti ész alapján csak egy kicsit kellett volna
belegondolni abba, hogy a |c| hang léte egy szóban jelent-e bármit is.
Ha elég a |c| hang léte a gyermeki "cuki-buki"-zásból való
levezetéshez, akkor mit keres a |c| az olyan szavakban, mint a |cafat|,
|cafka|, |céda|, |cefre|, |cenk|, |cibál|, |cingár|, |civakodik| ~
|civódik|, |coki|, |cubák|, |cudar|? Milyen cuki-bukizást fejeznek is
ki ezek..? (Ha pedig ezek nem fejeznek ki, miért fejezne ki a |kece|
külön -- jelentéstani, hangtani, nyelvhasználati stb. -- bizonyítás
nélkül?)
> Azért is hálás vagyok, Tamás , hogy cikkeidet már nem fűszerezik az
> "olyan" :) szavak.
A szavaim olyanok, amilyneket jónak látok, vagy képes vagyok leírni
az
adott helyzetben.
|