Zen tanítómese az átkozódásról - Kire hat az átok?
Élt egyszer egy idõs zen mester, aki nemcsak a meditációban, hanem a
harcokban is jeleskedett. Már öreg volt, de mégis le tudta gyõzni a
kihívóit. Híre elterjedt messzi földön és sok tanítvány jött hozzá.
Egy nap egy kételyes hírû, dölyfös, fiatal, erõs harcos érkezett a
mester falujába és azzal kérkedett, hogy Õ majd legyõzi az idõs zen
mestert. A fiatal harcos általában megvárta, hogy az ellenfele tegye
meg az elsõ lépést és megfigyelte támadója harcmodorát, gyengeségeit
és aztán kegyetlenül kihasználva ellenfele gyengepontját villámgyorsan
lecsapott. Eddig minden párviadalból gyõztesen került ki.
Az idõs mester elfogadta a kihívást a harcra. Ott álltak egymással
szemben és a fiatal harcos sértéseket és gúnyolódásokat vágott az idõs
mester fejéhez. A zen mester csak állt csendesen és tekintetét a gõgös
harcosra szegezte szelíden. Amikor a fiatal látta, hogy sértegetéssel
nem ér el semmit köpködni kezdett, majd pedig átkozódni. Az idõs bölcs
meg sem moccant csak állt türelmesen. Órák teltek el így. Végül a
harcos semmi újat nem tudott kitalálni és megsemmisülten állt a zen
mester elõtt. Érezte, hogy alul maradt és elismerte a vereséget.
A "harc" végezetével a tanítványai körbevették az idõs mestert és így
kérdezték? - Mester, hogy tudtat elviselni ezt a sok gúnyt,
sértegetést és átkozódást? Erre a Mester így felelt:
- Ha valaki ajándékot hoz, amit nem fogadok el, vajon kié marad az
ajándék?
|