és...bocsi a repcsiért, csak éppen eszembe jutott
ami velem történt katona koromban, lõtéren
voltunk õrségen, mikor vége volt a lövészetnek
vittek minket vissza csepel tipusu platós 
teherautón, én a legvégén ültem anyós oldalon,
ismeritek a teherautókat, van rajtuk vmi szélterelõ
lemez, a vezetõfülke felett, no egyszercsak....
hipppp hopppp levágódik és huzat persze hova
hozza ?...felém, is...és alig öt centire a fejem
felett vágódott az útra kb 90 km-sebességnél...
huhhh még félni sem volt idõnk

Kedves Lista!

"Tizenhárom-tizennégy éves koromban volt az elsõ pánikrohamom: egy
elég nagy trauma, egy haláleset volt a közvetlen közelemben, amit nem
tudtam feldolgozni. Nem sokkal ezután nyugodtan kávézgattam, amikor
hirtelen azt éreztem, hogy meg fogok halni" - így kezdi betegségének
történetét Tóth Gabi.
Az énekesnõnek zsibbadt a karja, nem kapott levegõt, azonnal hívta az
anyukáját. "Elmentem orvoshoz, ahol elmondták: semmi fizikai bajom
nincs, viszont pánikbeteg vagyok."

 "A Napidoktor cikkébõl kiderül, hogy a pánikbetegségbõl sohasem lehet
kigyógyulni, de kezelhetõ, így nem jönnek elõ a rohamok. Gabi például
2010 óta nem érzett pánikrohamot."

"A pánikrohamok nem feltétlenül azért jönnek elõ, mert pánikbeteg az
ember, hanem mert pontosan attól retteg, hogy mikor jöhet elõ újra.
Ezért én elvégeztem egy kétéves agykontroll tanfolyamot, és egy
természetgyógyász segítségét is kértem, hogy legyõzzem a rohamokat" -
meséli Gabi.

"Trendi nyavalya vagy tényleg probléma?"

"Még ma is negatív megjegyzések kísérik a pánikbeteg emberek tüneteit.
A környezet sokszor elítéli, hisztinek véli és e szerint is reagál a
pánikrohamtól szenvedõ beteg megnyilvánulásaira, pedig a pánik valódi
és a betegeknek a szaksegítség mellett a környezet elfogadására és
megértésére lenne szükségük a gyógyuláshoz."
>

- Kicsit hosszúnak tartom a két éves agykontroll tanfolyamot. Talán
Gabi elvégezte az AK.-t és két éve csinálja. Így jobban hangzik.

- Sokszor írtam már, hogy "amihez a nevemet adom" azt én
megtapasztaltam. Közvetlenül, vagy közvetve. Azt mondja a cikk, hogy a
"pánikbetegségbõl sohasem lehet kigyógyulni, de kezelhetõ, így nem
jönnek elõ a rohamok." Ez nem igaz, én láttam "kigyógyult" embert.
Egyébként azt gondolom, hogy nagyon komoly pszichés betegség
mindenféle pánikbetegség, aminek megkereshetõ a kiváltó oka, ami
tudatosítása során, meg is gyógyulhat végleg az illetõ.

Nemrég meglátogatott egy nagyon kedves ismerõs, akivel leveleztem és
skypeon szoktunk beszélgetni. 30 éves "kislány". :-) Azért írtam így,
mert a fiam már 41 éves, tehát nekem õ kislány.
Beengedtem a kapun, várom a liftnél, de csak nem jött. Aztán egyszer
csak lihegést hallok és kiderült, hogy gyalog jött fel a tizedikre.
Nincs az a pénz, amiért beszállna a liftbe, retteg a szûk helyektõl,
ahonnan nem lehet elmenekülni, ha baj van. Még úgy sem volt hajlandó
beszállni, hogy felajánlottam, lekísérem, mikor megy el.

Egy hét múlva ismét eljött és akkor elõvettük a csodafegyvert, az
AK-t. Beszélgettem vele egy alfaszerû állapotban és a következõ derült
ki róla:
Magzat korában, a születése elõtt az édesanyjánál terhességi toxémia
lépett fel és úgy nézett ki, hogyha nem megy idõben kórházba, meghal õ
is és a magzat is. A méh szûk hely, nem lehet csak úgy kimenekülni
belõle. A halálfélelem. Ez okozta a pánikbetegséget nála, a szûk
helyektõl való félelem, mint például a lift.
Miután kitárgyaltuk témát elment. Mit látok? Lifttel ment le minden
biztatás nélkül. Legközelebb lifttel jött fel és azóta is, ha jön,
használja a liftet, mint aki sosem volt lift fóbiás pánikbeteg.

Szeretettel, István. (Bp.)