Bencemiki:
> Memrisztor.
>
> http://itcafe.hu/hir/felfedeztek_a_negyedik_elemet.html
Már korábban is olvastam róla, csak nem tudom, hol.
> Szerintetek ?
> Én ezt nem tartom 4. alkarésznek.
Az indokolja a 4. alkatrésznek tekintést, ami a fenti linken rögtön az
elején lévõ ábrába írt képletekbõl olvasható ki.
Itt ugye 4 alapvetõ elektromos paramétert írnak le, és az azok közti
összefüggést. Ebbõl 3 eléggé evidens (áram, feszültség, töltés), a negyedik
szerintem sok, valamilyen módon elektromos témákkal foglalkozóknak is eléggé
homály. Itt fi-vel jelölik, de a magyarban pszi-vel tanítják pl a BME-n,
és fluxuskapcsolódásnak nevezik, ha jól emléxem.
Képletekkel:
fi=B*A a fluxus, ahol B az indukció, A a felület. (Pontosabban fi=integrál
az adott felületre BdA lenne, de most csak a mértékegységek és az alapfogalom
miatt legyen az egyszerûbb).
Egy N menetszámú tekercsben (L) keletkezett fesz, amiben fi a fluxus:
U=L*di/dt=N*dfi/dt=dpszi/dt, tehát pszi=N*fi.
Ebbõl ugye az L*di=dpszi következik, amit Ldi=dfi-ként írnak be a fenti
négyszögábrába. Szóval így kell valahogy érteni.
Na most, ha elfogadjuk ezeket az alapmennyiségeket, amik ugye áram, fesz,
töltés és fluxuskapcsolódás, akkor az M nélkül, ami itt egy definiált konstans
(dpszi/dq) nem teljes a kép. Ez adhatott okot anno a kiagyalójának, hogy
kell itt még valami passzív elem. Ez pont olyan homályos fogalom, mint ahogy
a fent emlegetett fluxuskapcsolódás is, pedig az már az L miatt használva
van a hétköznapokban is, de nem pl a programozóknak.
Tehát itt is állandó az M, ahogy a többinél az R, a C és az L.
R mértékegysége ugye ohm=V/A,
C mértékegysége F=Coulomb/V=As/V
L mértékegysége Henry H=Vs/A,
M mértékegysége pedig fura módon: pszi/q-ból Vs/As, tehát V/A, azaz ohm.
Tehát jogos a memrisztort ellenállásnak tekinteni, ami állandó, de nem úgy,
mint a klasszikus ellenállás. :)
Én amondó vagyok, hogy akár lesz ebbõl gyakorlati alkatrész, akár nem,
érdemes lenne átírni a tankönyveket legalább hangyányit. Semmit nem kell
elvetni a régi tudásból, csak ezzel ki kell egészíteni. Nagy hordereje talán
akkor lesz, ha tényleg bevezetõdik a technikai életbe, onnantól lehet, hogy
számos új könyvet is kell írni.
Sõt, én azt is bátorkodnék prognosztizálni, hogy a jövõ számítástechnikájához
egész másfajta tudásra lesz szükség. Ismerek jópár programozásban jártas
embert, akiknek egészen alapvetõ analóg témákba beletörik a bicsakjuk. Ha
a jövõ számítógépe erre a memrisztorra alapulna, akkor ez a továbbiakban
tarthatatlan lenne. A memrisztort elsõre valszeg megpróbálják simán a
kétállapotú rendszerekbe beilleszteni, de itt óriási lehetõségek vannak
sokkal több állapot, netán analóg mûködés kicsikarására. Ami ugye lehet,
hogy a biológiában már mûködik, ehhez már marhára nem értek.
Eddig is követtek el analóg számítógépnek nevezhetõ valamiket, ha jól tudom,
de a memrisztor nélkül ezek igen szerény dolgok lehettek csak. A memrisztorral,
hááát én bizon el se tudom képzelni a távlatokat, ha analóg elemként, és
nem kétállapotúként használják majd.
Ez is pont ugyanúgy véges lesz, mint bármelyik alkatrész, tehát nem lehet
majd korlátlan töltést beletolni, hogy ezáltal korlátlan pszi (vagy fi) jöjjön
létre, ahogy egy kapacnak is van max árama, amit kibír, és max fesze, ameddig
lehet tölteni. De a korlátokon belül igen érdekes lehetõségeket rejt. Szerintem
még tanszékek is fognak ezzel kapcsolatban alakulni. (Francba, túl korán
születtem.
:-) )
hidvegi
|
