A nagyi a fiatalkoráról mesél az unokájának:
- Tudod, amikor húszéves voltam, a szerelmem elment a háborúba. Minden 
héten írtunk egymásnak levelet. Akkoriban jöttem rá, milyen nagyszerû 
ember is a nagyapád.
- És akkor mentél hozzá a nagypapához, amikor hazajött a háborúból?
- Nem, nagyapád nem is volt a fronton, õ volt a postás, aki hozta a 
leveleket.

Az ír Malcolm O'Reilly egyik este a kocsmában felemelte korsóját és a 
következõ tósztot mondta fennhangon:
- Bár lenne az életem örök és tölteném azt az asszony lábai között!
Ezzel O'Reilly megnyerte az este legjobb tósztjának fõdíját. Boldogan 
ment haza és otthon elmesélte a feleségének, Marynek:
- Képzeld, ma én nyertem a legjobb pohárköszöntõért járó díjat a kocsmában!
- És mit mondtál? - kérdezte a feleség kíváncsian.
- Azt, hogy: Bár lenne az életem örök és tölteném azt az asszony 
mellett, a templom falai között.
- Nahát, ez tényleg milyen jól hangzik, drágám!
Másnap Mary összefutott az egyik ivócimborával az utcán. A haver már 
messzirõl integetett vidáman:
- Tegnap Malcolm jó kis köszöntõt mondott a kocsmában, ami rólad szólt!
- Tudom, mesélte. - felelte Mary. - Csak azon csodálkozom, hogy a múlt 
évben összesen kétszer járt ott, egyszer erõszakkal kellett 
odavonszolnom, másodjára meg elaludt közben.