Én is elvesztettem a pénztárcámat. Én egy Shell benzinkút WC-jében
felejtettem. És mivel taxis vagyok, benne van az életem. Személyi, jogsi,
forgalmi, bankkártya, TB kártya, lakcím kártya, adókártya, névjegyek,
befizetett csekkek igazoló szelvényei, meg egy csomó apró cetli.....
....és három napi bevételem.
Letettem a mosdó mellé, elvégeztem a dolgom, kezet mostam, és kifordultam
onnan. Visszaültem a kocsiba, és nem sokkal késõbb felvettem egy címet.
Nem mentünk messzire, és amikor az utas tízezressel akart fizetni, akkor
kérdezte, hogy: "Nagy lesz?" Nyúlok magam mellé, és a levegõt markolom.
Mondnom neki: "Most nagy... Sajnálom, de úgy tûnik elvesztettem a
pénztárcámat. Ha nem haragszik, akkor felírnám a telefonszámát, és majd
késõbb rendezzük a számlát, de most rohannék vissza."
Ezerrel robogtam vissza a kútra. Kb. 15-20 perce lehettem ott, de ez egy
kis forgalmú mellékhelység, talán még szerencsém lesz. Amikor 2 percnyire
voltam, akkor futott át az agyamon, hogy a pénztárcámban volt a lottó
szelvényem is, amit még nem néztem meg. Hat hasáb ötös lottó... És a héten
vitték el a milliárd feletti fõnyereményt... Levert a víz!
Megérkeztem a kúthoz, robogok a WC felé, amikor egy lány elém áll, és
kérdezi, hogy én hagytam itt a pénztárcámat? Döbbenek. Pár szóban elmesélte,
hogy mekkora szerencsém van, hogy nem egy csöves találta meg, mert a párja,
aki rendõr, talált rá pár perce, és leadta a kúton.
Megyek a shopba, és mondom, hogy én vagyok az a feledékeny. A két shopos
lány ekkor elõ vett egy légmentesen, lezárt pénzszállításhoz használt
mûanyag zacskó, és azt mondták, hogy elõttük bontsam ki, és nézzem meg,
minden meg van-e benne. Persze, egy forint sem hiányzott. Kérdeztem is
tõlük, hogy mivel hálálhatom meg a kedvességüket, amit azzal hárítottak
el, hogy az egyikük párja is taxis, és hogy ne hülyéskedjek, csak
természetes,
hogy visszaadják.
Idõ közben elõ került a rendõr is. Egy fiatal nyomozó srác volt. Tõle is
kérdeztem, hogy mivel hálálhatom meg? Elõször nem akart elfogadni semmit,
aztán csak annyit kérdezett: "A Füredire el tudnám dobni?" (Ez egy
lakótelep, kb. 3-4 kilométerre a kúttól.) Naná, hogy igent mondtam!
Na, mondom, akkor innék egyet erre az ijedtségre, és vettem egy üveg vizet.
Persze, az ezresbõl nem kértem vissza - ami miatt nagyon tiltakoztak, de
én gyorsabb voltam, és eljöttem. :)
Miközben haza vittem, jót beszélgettünk a nyomozó sráccal, aki a XIV.
kerületi kapitányságon dolgozik. Ezúton is szeretném neki megköszönni a
becsületességét. Sajnos a rendõrökrõl mostanában nem ez az általános
vélemény, de amint látható, igen is vannak még jó emberek közöttük is.
Ahogy szeretném a Stefánia úti Shell kút dolgozóinak is megköszönni a
korrektségüket. A kutasokról sem ez a hír járja, de õk is rácáfoltak a
sztereotípiákra.
(Tudom, a taxisoknak is rossz híre van, de ez a sztori most nem rólam szól,
ezért nem fényezem magam. Remélem, majd egy utasom egyszer megteszi
helyettem.)
Miután kifújtam magam, visszamentem az utasomhoz, és felváltottam a
tízezresét. Aztán elmeséltem neki röviden a sztorit, majd megmutattam neki
a kabalámat, egy ötlevelû lóherét, amit szintén a pénztárcámban tartok.
És
ez már a második ilyen lóherém, az elsõt úgy húsz éve találtam, de pár
hónapja annyira elszáradt, hogy szétesett. Két hónapja lehet, hogy
megtaláltam az utódját. Az elõzõ is visszahozta egy tárcámat. Akkor egy
iskolában felejtettem, ahol egy diák vitte be a tanáriba, ahol a matek
tanár
nyomozott utánam. Elõbb jutott el a hír hozzám, hogy megtalálták, mint
ahogy
észrevettem. Akkor csak a kp. volt benne 60 000,- forint. Persze, akkor
is hiánytalanul kaptam vissza, és a tanár bácsi sem akart elfogadni semmit.
Az azóta megszûnt Lengyel Gyula Szakközépiskola tanáráról van szó. Sajnos
már a nevét elfelejtettem, de máig hálás vagyok neki is.
Ja, és a lottó szelvény? Azóta megnéztem. :) Egyetlen számot találtam el.
Talán majd máskor többet sikerül...
|
