Sziasztok,

Most találtam, miközben bóklásztam az ismerõseim között.
Éljen Kakaós :)
http://iwiw.hu/pages/community/comdata.jsp?cID=1018292

És, hogy legyen valami más is:
10 dolog, amit jó tudni a szexrõl:

1) Tudományos kísérletek során felfedezték, hogy a nõk szeretkezés
közben olyan hormont (ösztrogén) termelnek, amely a hajukat fényessé,
a bõrüket simává teszi.
2) A gyengéd és nyugodt szex csökkenti a bõrhibák és gyulladások
kialakulásának esélyét, tisztítja a pórusokat.
3) A szex elégeti a romantikus vacsora során felhalmozott
kalóriákat...
4) A szex a legjobb sport! Tested minden izmát feszesebbé és
tónusosabbá teszi. Élvezetesebb, mint az úszás és nincs szükség
különleges edzõcipõkre, mint a futáshoz.
5) A szex azonnal ható, depresszió elleni kúra. Endorfint juttat a
vérbe, eufóriás érzést kelt és jól érzed magad tõle.
6) Minél több szexet kapsz, annál többet kínálsz. A szexuális
tevékenység nagy mennyiségû feromont termel, így megõrjíti a másik
nemet.
7) A szex a világ legjobb nyugtatója, tízszer hatékonyabb, mint a
válium.
8) Napi egy csók távol tartja a fogorvost... a csókolózás olyan
mennyiségû nyáltermeléssel jár, ami kitisztítja az ételmaradékokat,
csökkenti a savképzõdést, ami a fogkõ kialakulását okozza és megelõzi
az afta kialakulását.
9) A szex csökkentheti a migrénes fejfájást. A szeretkezés csökkenti
az agyi ereket összehúzó feszültséget.
10) A sok szex kitisztíthatja az eldugult orrot, a szex természetes
antihisztamin. Segíthet az asztma és a magas láz legyõzésében.

Puszi
anyocza

Meghal a mérnök, az orvos, meg a cigány. szt.Péter kédi tolük, mit
szeretnének a ravatalnál hallani a gyászoloktól.
A mérnök: ---Itt nyugszik a müszaki tudományok pótólhatatlan nagysága.
Az orvos: ---Az emberiség jótevojétöl veszünk most búcsut.
---No és te cigány, mit akarsz hallani?---kérdi Szt.Péter.
Mire a cigány: ---ODANÉZZ, MOZOG!

A cigánynak ötöse van a lottón. Vesz egy Mecit,majd mikor a VIII. kerületben
kocsikázik, defected kap. Kiszáll, hogy kicserélje.Épp nekilát, mikor látja,
hogy egy másik cigány egy téglával betöri a szélvédöt.---Há' de Gazsi! 
Mit
csiná'sz?
---Amig te leszeded a kerekeket, én kiviszem a rádiót!

Mész odébb! Kiáltottam csendesen miközben egy jóízû rúgással odébb küldtem 
a 
szerszámos táskámat. Nem szabad rugdosni a dolgokat! (mondta az ügyfél) 
És 
már kezdett is bele az alábbi történetbe:

Ez egy közismert mese, minden egyes gyártelepen megtörtént. Én most egy 
ügyfél által szokatlanul jól elõadott változatot teszek közzé. Hol volt, 
hol 
nem volt egy szép (nek nem nevezhetõ) szocialista gyártelep. Mint minden 
gyártelepnek ennek is volt egy rendésze. Volt olyan rendész, aki 
közszeretetnek örvendett, de az egy másik történet. Szóval ezt az embert 
utálták, mint csótány a mûanyagmorzsát! Mindenhová beette magát, ünnepélyek, 
focicsapat, kirándulás, délutáni (és munkaidõ alatti) sörözések. Minden 
gyártelepen volt egy hülyegyerek, aki rugdosta az udvaron a dobozokat.. 
Ez 
a 
két fent említett személy jelen esetben egy és ugyanaz az ember volt. Ha 
meglátott egy elhagyottan heverõ dobozt, vagy bármi más rúgható kaliberû 
dolgot, akkor elõször megnézte, hátralépett párat, lazító helyben futás, 
nyakropogtatás, nekifutás, majd rúgás következett. Villámhárítót szereltek 
a 
gyártelepen. A lapos tetõn a villámhárító kábele ún. villámhárító tuskókon 
fut. Ez egy csonka gúla, amibõl egy kb. húsz centi hosszú, és egy centi 
vastag vasrúd nyúlik ki. A végén egy a villámhárító acélkötelének 
rögzítésére szolgáló bilincs található. Mint általában mindenhol itt is 
van 
selejt. Az egyik tuskón nem volt bilincs. Ahogy kell, szépen rendesen hogy 
ne legyen útban, ki is rakták a munkások az út közepére. Szerencsétlenségére 
nem a rendész vette észre, hanem az õt nem különösebben szeretõ melósok. 
Darabig nézegették, de nem volt kedvük odébb rakni, hiszen egy ilyen csonka 
gúla 14 kilogramm súlyú. A betontömbtõl fél méterre volt egy lyuk a 
kockakövek között. Egy jómunkásember azonnal össze tudja illeszteni az 
összeillesztendõket mindenféle mûszaki rajz nélkül is! Most is így történt. 
Megfordították a betontömböt, és a kilógó vasrudat betolták a lyukba. 
Körbeálltak, bólogattak, mindenkinek tetszett az alkotás, csakhogy azt 
is 
látták, hogy ez így nem jó semmire. Hogy ne legyen feltûnõ a dolog, 
ráborítottak a mûre egy papírdobozt, majd magára hagyták. Jött a rendész, 
aki NDK turistának volt öltözve. (rövidnadrág, szandál) Itt és most a 
szandálnak jutott a fõszerep. Szóval odament a rendész a papírdobozhoz, 
és 
rutinosan megrugdosta. Mivel alul a vaspálca volt, ezért olybá tûnt, mintha 
csak a doboz volna ott, a betontömb felül volt s nem volt érzékelhetõ. 
A 
rendész hátralépett párat, helyben futás, nyaktekergetés, nekifutás, 
hatalmas rúgás, meglepetés. A meglepetés kétszeres volt. Egyrészt a rendész 
részérõl, aki nem értette mi történt a lábával, másrészt az eseményeket 
lesbõl figyelõ melósok részérõl, akik eddig nem is sejtették, hogy a gondnok 
ilyen magas hangot is képes kiadni magából. Azt értették, hogy miért üvölt 
a 
rendész, de azt már nem, hogy miért ül a földön. Törött lábbal azért el 
lehetne ugrálni segítségért. Persze két törött lábbal ez már nem megy. 
Ugyanis az történt, hogy a rendész kínjában hogy láthatóan eltört a jobb 
lába, elkezdett a bal lábán ugrálni. Lábujjhegyen! Szandálban! Így esett, 
hogy néhány ujj a bal lábán is eltörött. Talán húsz perc telhetett el, 
mikor 
azonnal kihívták a mentõket. Van tovább is, le sem írtam volna, ha csak 
ennyi lenne. A melósok elszégyellték magukat. Készítettek egy amolyan 
békülési ajándékot a rendésznek. Egy kivénhedt bõrfocit megjavíttattak, 
de 
az egyik ötszögû bõrdarabra rávarrattak egy bõrbõl font ostort, ami egy 
csuklóhurokban végzõdött. Nyeles labda mondták, s ünnepélyesen átadták 
a 
több hónapos betegállományból visszatért rendésznek, aki egészen meghatódott 
eme kedvesség láttán. Felhúzta a kezére a hurkot, s egy jóízût belerúgott 
a 
labdába. A labda el is indult, de messzire nem juthatott, hiszen ki volt 
kötve az ostornál fogva a rendész kezéhez. A labda, ahogy kell visszafordult 
és azonmód eltörte a rendész szemüvegét, de az orrával együtt! Ekkor mondta 
a mûhelyben összegyûltek elõtt a mûvezetõ (a helyzet komolyságát feloldandó) 
a késõbb szállóigévé vált mondatot: Nem így gondoltuk Jencikém, de így 
is 
jó! Telt múlt az idõ, s történt hogy hatalmas felújítási munkálatok 
kezdõdtek. Ez annyiból állt, hogy mindent szépen átfestettek. Minden tele 
volt elhagyott üres festékesdobozokkal. Ezek nagy, hosszúkás ötliteres 
dobozok voltak. Szép fényesek kívül és belül. A rendész odament, belenézett, 
s ha belül is fénylett a doboz, akkor az üres, lehet belerúgni. Szóval 
van, 
aki semmibõl sem tanul! A melósok fogtak egy régi lábast, abban ólmot 
olvasztottak, majd beleöntötték a festékes dobozba. A doboz alja pont 
ugyanúgy csillogott mintha kifogyott volna belõle a festék, csak kicsit 
nehezebb volt a három centi ólomtól. Miután kihûlt az ólom megnézték a 
doboz 
súlyát, de könnyûnek találták, ezért a dobozt oldalára fordították, s több 
lépcsõben kiöntötték az oldalfalát is ólommal kb. egy centi vastagon. Így 
sem lett túl nehéz, hárman simán ki tudták vinni a mûhelybõl! Letették 
az 
udvar közepére, még egy kavicsot is odatettek a széle alá, hogy billegõsnek 
nézzen ki. Pár perc telt el, s megérkezett a menetrendszerinti rendész. 
Belenézett a dobozba, látta hogy belül csillogóan üres. Párat hátralépett, 
helyben futás, nyaktekergetés, nekifutás, nagyot rúgás, majd a már megismert 
velõtrázó sikoly következett. Mindenki, aki látta az esetet, a maga módján 
mesélte. Talán a kicsit szellemileg sérült mûhelyt takarító srác elõadása 
volt a legpontosabb. Õ lükén kuncogva mindenkinek azt mesélte: Ezzel a 
két 
szememmel láttam, hogy egyszerûen letörött a Jenci bácsi lába!