"Több dolgok vannak földön és egen..."
Nagy Csaba írta a jan 22-i Tudományban:
> 2007 januar 20, reggel 5 ora 47 perc (nagyjabol, magyar ido szerint)
>
> Kilepek az udvarra, a tiszta egbolt, a gyonyoruen fenylo csillagik mint
> mindeg, elvarazsolnak. A szemem a nagy Jupiter holdjain akadnak, most,
> hajnalfele latszanak szepen, Egyszer az egyik kis csillogo pont no es
> kifenzesedik, mint egy volfram ego mely elob kisfeszultseget kapott.
> A kis pont tehat kifenyesedett, nagysagra is elerte a Jupiter meretet,
> valami kulonos latvany, alig ket masodpercig, utana halvanyulni kezdett,
> mig vegleg kialudt, hogy szabadszemmel sem latszott tovabb.
>
> Ha valamilyen meteorit vagy egyeb becsapodas lett volna, a jelenseg nem
> egy allo helyben tortent volna.
> 6 ora 47 perc, mar tiszta feher minden, egyedul a jupiter latszik meg
> pici pontkent.
> Kerdes v vajon a szabadszemmel ritkan lathato supernova robbanas milyen
> tavolsagban tortenhetett?
> udv. Csaba
Nyilván nem szupernova volt (az hónapokig látszik az égen). Viszont az
sem igaz, amit a következõ levélben válaszoltak:
janibacsi írta:
> Csaba kerdesere;
> Az u.n. McNaught Comet-et lattad,olvasd;
> <ScienceDaily.com/releases/2007/01/070119144255.htm>
Természetesen az üstökös sem egy pillanatra felvillanó jelenség. Az elmúlt
hetekben a McNaught üstököst Magyarországról is jól meg lehetett figyelni
közvetlenül a naplemente után, kb egy óráig. Aki lemaradt róla, igencsak
sajnálhatja, az utóbbi évek legszebb és legfényesebb üstököse volt. Amikor
a legközelebb járt a Naphoz (jan 12.), olyan fényes volt, hogy a nappali
égen is meg lehetett találni, szabad szemmel is, ha valaki tudta, hol
keresse. Gyönyörû fényképek is készültek róla, itt egy galériára való a
Magyar Csillagászati Egyesület weblapján:
http://hirek.csillagaszat.hu/aktualis_egi_esemenyek/20070108_mcnaught.html
Azóta az üstökös átment a déli féltekére, és csak ott bontakozott ki teljes
szépségében, a fél eget átívelõ, csodálatos csóvájával. Itt egy kép errõl:
http://hirek.csillagaszat.hu/index.php?option=com_apw&task=showApwDetails&
Itemid=295&id=69
(hosszú a link, de folyamatosan kell írni)
Sajnos mi ezt már nem láthatjuk, bár derült estéken a csóva vége ma is
átlóg a mi égboltunkra - errõl is láthato egy szép kép a fenti galériában.
Lényeg az, hogy az üstökös nem egy röpke pillanatra felvillanó, hanem tartós
égi jelenség. Súlyos tévedés, mi több: tudatlanság ilyesmivel összekeverni.
Ellenben:
kibuc irta:
> A konkret eset nem tudom mi volt, de en muholdra tippelnek. Idonkent,
> ha valami nagyobb sik feluletuk fordul a megfigyelo fele, szepen
> kifenyesednek, lattam mar a Venusz fenyesseget is meghalado felfenylest
Stimmel. Sõt még azt is meg tudom mondani, hogy Csaba az Iridium 47 nevû
távközlési mûholdat látta. 17 fok magasan a délkeleti égbolton, pontosabban
a déli iránytól 30 fokra keletre (az adatok Nagyvárad közepére vonatkoznak,
a város szélérõl nézve néhány fok különbség elõfordulhat). A jelenség
fényessége -2 magnitudó volt. És ha Csaba aznap véletlenül 36 km-re keletebbre
járt volna, akkor -6 magnitudósnak, azaz mintegy negyvenszer fényesebbnek
láthatta volna a villanást. Az viszot csak illúzió volt, hogy egy korábban
is látott csillag fényesedett ki: szép csillagos égen elég sûrûn vannak
a csillagok, és közöttük hirtelen megjelent egy új, gyorsan kifényesedõ
pont.
Honnan lehet mindezt tudni? Fõleg így utólag?
A Föld körül 65 db Iridium rendszerbe tartozó távközlési mûhold kering.
(Egyébként az iridium atom magja körül épp 65 elektron kering, innen a
rendszer neve.) Céljuk a közvetlen mûholdas mobiltelefónia, ennek magasra helyezett
közvetítõ "tornyaként" mûködnek. Ha ez a rendszer eléggé elterjedt lenne,
akkor nem kellene izgulnunk, hogy mély völgyekben vagy a településektõl
távol
van-e elég térerõ - legalább egy Iridium hold mindig van a fejünk felett.
Sajnos ma még a közvetlen mûholdas mobiltelefonálás igen drága, csak a
hadseregek, a milliomosok és a lakatlan tájakon járó expedíciók engedhetik
meg maguknak. Másrészt csak a katonák meg a felfedezõk hajlandók cipelni
a
több mint egy kilós akkumulátort, ami a mobiltelefont olyan erõs rádiójel
kibocsátására teszi képessé, hogy a pár száz km magasan keringõ mûhold
is
fogni, majd felerõsítve továbbítani tudja a jelet. A rendszer kifejlesztõi
és üzemeltetõi mindenesetre bíznak az akkumulátorok gyors fejlõdésében
és
fogyókúrájában. Egyelõre hiába...
Az Iridium holdak hatalmas napelemtábláin visszatükrözõdõ napfény végigsöpör
a Föld felszínén. Ha egy ilyen fénynyaláb közepén vagyunk, még fényes nappal
is megláthatjuk az égen a néhány másodperces felvillanást, amíg a nyaláb
végigsuhint rajtunk. Este és hajnalban pedig igen feltûnõ a jelenség, ha
véletlenül vagy szándékosan a megfelelõ irányba nézünk. (Éjjel a mûholdak
a Föld árnyékába kerülnek, nem éri õket a napfény, nincs mit tükrözniük.)
A sáv közepén -8 vagy -9 magnitudójú villanást látunk, de még 20-30 km-vel
távolabb is felér a jelenség egy fényes csillag vagy bolygó fényességével.
És most képzeljük el, ahogy a nagy csillagászati távcsövek néhány kósza
fotonra beélesített CCD-szemüket meresztik a távoli galaxisok felé - és
egyszer csak bevillan a közvetlen visszavert napfény. Akinek már vakuztak
a szemébe éjszaka, elképzelheti ezt az örömöt. De a szemünk legalább (néhány
pislogás és könnycsepp után) regenerálódik, a drága CCD-k viszont tönkremennek.
Jobb hát az ilyesmit megelõzni, a kritikus percekre becsukni a távcsõ
kupoláját. Ehhez persze tudni kell, mikor jön a villanás. Ez a számítógépek
korában nem okozhat gondot: egy gondos program pontosan nyilvántartja a
holdak pályáját, annak esetleges módosításait, és a Föld felszínének
tetszõleges pontjára pillanatok alatt kiszámítja, mikor és milyen szögben
látható az Iridium-villanás.
Naponta egy földrajzi helyrõl átlagosan két vagy három ilyen jelenség látható.
Ha tehát a megfelelõ idõben kikapcsolják a távcsöveket, ez nem zavarja
meg
túlságosan az egész éjszaka folyó észlelést, de megkíméli az érzékeny
mûszereket.
Innen már csak egy lépés kellett, és a mûholdas adatbázist a legszélesebb
nyilvánosság rendelkezésére bocsátották. Hiszen ami a távcsõnek zavar és
veszély, az a földi égbarátnak érdekesség, látványosság. Az adatbázist
bárki
elérheti a következõ címen:
http://heavens-above.com
Elsõ lépésként meg kell adnunk pillanatnyi tartózkodási helyünk földrajzi
koordinátáit. Ez nem nehéz, és szakértelmet sem igényel, hiszen a rendszer
adatbázisába egy hatalmas és részletes földrajzi atlasz MINDEN helynevét
betáplálták, a megfelelõ koordinátákkal együtt. Elõször az országot kell
kiválasztanunk, aztán be kell gépelnünk a helyiségnevet. Az azonos nevû
falvak esetén a rendszer megkérdezi, melyik megyében vagyunk... Ha megvan
a helyiség, a masina udvariasan felajánlja a környékbeli dûlõk, tanyák
és
egyéb földrajzi objektumok nevét is (mindent, amit a készítõk az atlaszban
találtak...). Így kb száz méteres pontossággal megadhatjuk helyünket a
Földgolyón - feltéve, ha megbízunk az atlasz készítõiben. Ha tévedtek,
az néhány tizedmásodpercnyi vagy egy-két foknyi hibát jelenthet - ez az
amatõr égboltrajongók szempontjából észrevehetetlen. A profik meg GPS-szel
úgyis korrigálják a helyzetüket. Én mindenesetre a "Lagymanyos" helyszint
használom, és a rendszer nem tévedt még néhány másodpercnél többet.
(Ha megengedjük gépünkön a sütik használatát, akkor a rendszer megjegyzi
helyzetünket, és a következõ bejelentkezéskor már nem kell újra végig-
csinálnunk a fenti procedúrát - csak ha költözünk vagy utazni készülünk.)
Ezután megnyílik elõttünk az égbolt csodavilága. Bármely mûhold áthaladásának
adatait lekérdezhetjük, megtaláljuk a Nap, a Hold s a bolygók keltének
és
nyugtának idejét és irányát, pillanatnyi égboltképet rajzoltathatunk ki
- és persze kalandozhatunk térben és idõben. Városlakóként csak a leginkább
észrevehetõ jelenségeket, a Nemzetközi Ûrállomás (ISS) áthaladását és az
Iridium holdak villanását szoktam figyelni. Az ûrállomás esetében azt is
megnézhetjük, hogy amíg átvonul felettünk láthatártól láthatárig, éppen
Európa
mely vidékei fülött jár... Az Iridium holdak esetében pedig a rendszer
pontosan megmondja, mikor, milyen irányba és hány fok magasra kell néznünk,
hogy meglássuk a villanást.
Persze nem kell a saját földrajzi helyünkhöz ragaszkodni. Csaba Iridium
megfigyelésének közölt adataiból (nap, óra, perc, helyszín) utólag is ki
lehetett keresni az adott hold sorszámát és égi pozícióját a villanáskor.
Ez egyben azt is igazolta, hogy Csaba órája pontosan járt... :) Vigyázni
kell azonban az országok közti zónaidõ-különbségekre - ezt a rendszer ismeri,
és az adott ország helyi idejében írja ki az adatokat, figyelembe véve
a
téli
és nyári idõszámítást is.
Ha az ember túrázni indul, és legalábbis hozzávetõleges útitervvel rendelkezik,
érdemes elõre beállítani és kinyomtatni az adott napokra az adott földrajzi
helyekre vonatkozó adatokat. Távol a városoktól, magas hegyek között, tengeri
szigeteken igen látványos tud lenni az ISS átvonulása vagy egy Iridium
villanás.
A társaságban pedig nagy sikert lehet elérni, ha az esti tábortûznél elõre
bejelentjük, hogy pontosan öt perc múlva, a nagy jegenyefától pár fokkal
jobbra, 42 fok magasságban a Vénusznál hatszor fényesebb égitest fog
megjelenni. Ilyen esetekben már többször meggyanúsítottak, hogy az ufonauták
ügynöke vagyok, azért tudok elõre közelgõ érkezésükrõl...
Egy dolog persze elronthatja az Iridium villanások látványának élvezetét:
a mindent beborító felhõzet (bár közepes sûrûségû tavaszi esti ködön át
egy -4 magnitudójú villanás még érdekesebb és "misztikusabb" lehet). De
a felhõkrõl sem a heavens-above weblap készítõi, sem az Iridium rendszer
üzemeltetõi nem tehetnek. És persze én sem... :)
Kellemes égboltnézegetést kívánok mindenkinek (amíg a növekvõ fényszennyezés
engedi...)!
dgy
|
