"Szomor£, hogy a poszthumusz helyett ma sokan posztumuszt ¡rnak (s 
mondanak!), azon az alapon, hogy az eredeti latin sz¢ h ne'lku:l volt. 
Na e's? A to:bb e'vsz zados hagyom nyt - me'g ha te'vede'sen alapszik is 
- 
nem 
szabad prec¡zkede'ssel fo:l ldozni. Oxfordban meg a Sorbonne-on igaz n 
tudnak 
latinul, me'gis kiz r¢lag a posthumous, posthume alakot haszn j k." 
(N dasdy µd m) Forr s:
http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=9819

Kedves Levelezok!

Eddig ugy tudtam, hogy a mondat szorendje fugg attol, hogy mit is
szeretnek hangsulyozni,
De kezdek elbizonytalanodni.
A peldamondat:

"Az elozo bekezdesben tenmagad kifejtetted, hogy mi ..."

Ha az szeretnem hangsulyozni, hogy TENMAGAD, akkor a szorend:
Az elso bekezdesben tenmagad fejtetted ki ....

Ha azt szeretnem hangsulyozni, hogy KIFEJTETTED, akkor a szorend:
Az elso bekezdesben kifejtetted tenmagad (ha akarom, hozzatehetem, hogy
tenmagad, de mivel hangsulytalan, akar el is hagyhatom)

Azaz, ha az iget szeretnem hangsulyozni, elore kerul az ige
(kifejtetted) utana a tobbi hangsulytalan resz; ha nem az iget szeretnem
hangsulyozni, akkor a hangsulyozott szo kerul elore, utana jon az ige es
  az elvalo igekoto az ige moge kerul.

Ha nem igy lenne, mivel jeleznem, hogy mit is szeretnek hangsulyozni?

Koszonettel vennem a hozzaszolasokat.
Udv
Gefferth Laszlo

> A pld. a szerzõ halála után megjelenõ mû jelzõjeként használatos szó
> a Debreceni Thesaurus szerint poszthumusz, az Ozirisz Helyesírás
> szerint viszont posztumusz. Kell a "h" betû vagy sem?

  Semmikhépp. A magyarban, mely nem indoeurópai nyelv, a hehezetes
zárhangok elvesztik hehezetüket. Vagyis nem theológus, hanem teológus,
nem éthosz, hanem étosz, nem menthol, hanem mentol stb. Különleges
kivételek a mintha, a minthogy, a nátha és Khell Csörsz.
  A vicc az, hogy az eredeti latin szó így íródik: postumus. Semmiféle
hehezet nincsen benne. A poszthumusz azt jelenti, termõföld utáni, és
élénk röhögészetet indukál. A szót eredetileg professzor doktor Snobb
Arisztid gróf, miniszteri tanácsos és fõgõgész ihellette, akhi
khépthelen volt egy normális zárhangot höhögés nélkhül khimondani.

Láng Attila D., író, FP VT, http://lattilad.org

Kedves Gábor!

> A pld. a szerzõ halála után megjelenõ mû jelzõjeként használatos
> szó a Debreceni Thesaurus szerint poszthumusz, az Ozirisz Helyesírás
> szerint viszont posztumusz.
> Kell a "h" betû vagy sem?

A szó a latin "postumus"-ból ered, amelynek jelentése: az apa halála (vagy
végrendelkezése) után született. A latin szóban természetesen nincs h. 
A
"posthumus" szó középkori elírás, valószínûleg valamilyen népies etimológia
alapján "post" + "humus", vagyis a föld (temetés) után.

Ferenc

>A pld. a szerzõ halála után megjelenõ mû jelzõjeként használatos
>szó a Debreceni Thesaurus szerint poszthumusz, az Ozirisz Helyesírás
>szerint viszont posztumusz.
>Kell a "h" betu vagy sem?

Nem kell, sõt helytelen a h betût használni.
A 'posztumusz' nemzetközi szó, eredete a latin 'postumus'
(legutolsó), a 'post' (után) felsõfoka.
A régebben használatos posthumus v. poszthumusz alak a
középkorban felkapott, tudálékosan etimologizáló, téves
konyhalatin: olyan, a 'post' és 'humus' ('föld', 'televény')
összetételének értelmezett, mondvacsinált szó, amely
az elhúnyt, a földben eltemetett szerzõre akar utalni.
Ez a tévhit más nyelvekben is tovább él, nevezetesen a francia
'posthume' és az angol 'posthumous' szavakban.

Balázs írta Stockholmból