>A trancsíroz és forszíroz igéink jelentésükben is és hangalakjukban
>is hasonlítanak olasz nyelvbéli tranciare illetve forzare társaikhoz.
>Vajon ezek tényleg olasz eredetû szavak (amik pld. Mátyás királyunk
>idejében kerültek nyelvünkbe) vagy csak véletlen egybeesérõl van szó?
Az olasz igék francia megfelelõi: trancher, forcer, tehát ez a két ige
a
közös
román (neolatin) szókincshez tartozik. Ezek kerültek át a franciából a
németbe,
a jellegzetes "-ieren" képzõvel: tranchieren,forcieren formában, és innen
a
magyarba, valószínûleg a 19. században. (Sok más -íroz végzõdésû igével
együtt.)
Tehát szó sincs Mátyás király koráról.
Ferenc
|
Szegedi Gábor listatársunk írta:
>A trancsíroz és forszíroz igéink jelentésükben is és hangalakjukban
>is hasonlítanak olasz nyelvbéli tranciare illetve forzare társaikhoz.
>
>Vajon ezek tényleg olasz eredetû szavak (amik pld. Mátyás királyunk
>idejében kerültek nyelvünkbe) vagy csak véletlen egybeesérõl van szó?
Kedves Gábor!
Mindkét szót a németbõl (transchieren ill. forcieren)"vettük kölcsön",
ahova viszont a franciából (trancher ill. forcer) kerültek.
Mindkettõ latin eredetû. (A 'trancher' eredetileg azt jelentette, hogy
'három részre vágni', "felháromolni" -- gondolj csak a
'felnégyelni'-re.)
Az egybeesés nem véletlen: az olasz -- mint a francia -- latin
leánynyelv.
Balázs írta Stockholmból
|