> Az angolban mind a "k", mind a "c" jelölheti a "k" hangot: key, can.
> (A "ch" viszont nem, pld. change).

  De bizony: chorus.

> 1. Van-e valami szabály, hogy mikor melyik kell a "k"/"c", "j"/"g"
> párok tagjai közül? Pld. bizonyos mássalhangzók elõtt többnyire
> egyik, egyébként a másik.

  Akad. Nyelvek tömegében fordul elõ, hogy egyes mássalhangzók másképpen
ejtendõk a magas és másképpen a mély magánhangzók elõtt. Tessék
egy-két példa.
  Olasz és román:
  -- c: e, i elõtt cs, máskor k;
  -- g: e, i elõtt dzs, máskor g.
  Francia és portugál:
  -- c: e, i elõtt sz, máskor k;
  -- g: e, i elõtt zs, máskor g.
  Cseh és szlovák:
  -- d: e, i elõtt gy, máskor d;
  -- n: e, i elõtt ny, máskor n.
  Stb. Az angolban is megvan ez:
  -- c: e, i, y elõtt sz, máskor k;
  -- g: e, i, y elõtt dzs, máskor g.
  Persze vannak kivételek, például Celtic ejtsd keltik, de ez mint
szabály leszögezhetõ.
  Azokban a nyelvekben, ahol ilyen szabály van, mindig van megoldás a
"lágyítás" (nem jó szó, de nem tudok mást) feloldására. Az olasz és a
román h betût alkalmaz: che = ke, ghe = ge, a francia és a portugál a
c-t qu-ra cseréli, a g után pedig u-t iktat be: que = ke, gue = ge. Az
angolban a k betû és a ck betûkapcsolat szolgál az e, i, y elõtt
ejtett k hang jelölésére (key, kid, Nicky). Az a, o, u elõtt ejtendõ
dzs hangot j jelöli: Jane, John, June.
  De ez persze nem jelenti azt, hogy a dzs hangot _mindig_ j jelöli a,
o, u elõtt (George), sem azt, hogy a j csak a, o, u elõtt állhat
(Jerry). Az angolban _vannak_ szabályok, de nagyon kevés az olyan, ami
kivétel nélkül mindig érvényes, a legtöbb alól számtalan kivétel van.

> 2. A nyelv természetes fejlõdésébõl adódóan minden nyelvben 
> történnek egyszerûsödések, összevonások. Van-e valami magyarázat 
> arra, hogy a fenti betûpárok mindegyike egyazon hangértékkel 
> megmaradt, nem pedig következetesen - mondjuk - a "c" helyébe 
> mindenütt a "k" lépett?

  A nyelvi tehetetlenség a magyarázat. Az ötvenes években az Akadémia
megpróbálta kiiktatni az elavult és csak nehézségeket okozó ly
betûkapcsolatot. Le is írták, hogy HEJESÍRÁSI SZABÁJZAT, elborzadtak
és feladták a gondolatot. Pedig ha akkor következetesen végigviszik a
dolgot, mostanra a HELYESÍRÁSI SZABÁLYZAT olyannak tûnne, mint "tseng
a tsörgõ a tsordás tsikaja nyakán", pedig ez valamikor normális
helyesírás volt.
  Az angolban még rosszabb a helyzet, mert sokkal nagyobb, sokkal jobban
szétszórt embertömeg beszéli, akik ráadásul egyazon kormányzatnak
sincsenek alávetve. Itt csak lassú, egyenkénti változások
történhetnek. Valószínû például, hogy évtizedek távlatában egyre
magasabb fokozatokban nyer polgárjogot a gonna írásmód a going to
helyett. De átfogó, szándékolt helyesírási reformra semmi esély.
Százával vallottak már kudarcot.

> (saját nyelvünkben példaként említhetõ, hogy a nyitott és zárt "e"
> hang kétféle "e"/"ë" jelölése megszûnt, csak az "e" maradt)

  Tudtommal ez mindig is tudományos jelölés volt, nem élõ nyelvi
valóság.

Láng Attila D., író, FP VT, http://lattilad.org

Szegedi Gábor listatársunk kérdi:

>Az angolban mind a "k", mind a "c" jelölheti a "k" hangot: key,
>can. (A "ch" viszont nem, pld. change). Hasonlóképpen a "j" és
>"g" kiejtése is lehet "dzs": Jimmy, gin (de a garage elsõ "g"
>kiejtése "g").

>Kérdések:
>1. Van-e valami szabály, hogy mikor melyik kell a "k"/"c", "j"/"g"
>párok tagjai közül? Pld. bizonyos mássalhangzók elõtt többnyire
>egyik, egyébként a másik.
>2. A nyelv természetes fejlõdésébõl adódóan minden nyelvben
>történnek egyszerûsödések, összevonások. Van-e valami
>magyarázat arra, hogy a fenti betûpárok mindegyike egyazon
>hangértékkel megmaradt, nem pedig következetesen - mondjuk -
>a "c" helyébe mindenütt a "k" lépett? (saját nyelvünkben példaként
>említhetõ,hogy a nyitott és zárt "e" hang kétféle "e"/"ë" jelölése
>megszûnt, csak az "e" maradt)

Kedves Gábor!

Hadd kezdjem két megjegyzéssel:

'Ch' is jelölheti a k hangot (chimaera, charisma, architect, chi,
chrysalis, christian stb.).

A 'garage' második 'g'-jét zs-nek ejtjük.

Nem mindig ugyan, de általában a 'c' és a 'g' kiejtése az ezeket követõ
betûtõl függ.

Általános szabályok:

Ha a 'c' vagy 'g' e,i,vagy y elõtt áll, akkor "lágy" (soft) a kiejtés.
Ha bármely más betû áll utánuk (vagy ha szóvégiek), akkor a kiejtés
"kemény" (hard).

A lágy 'c'-t sz-nek ejtjük (pl. ceiling, cinema, cent, precision,
conceive, presence, sluice, cyberspace).

A kemény 'c'-t k-nak ejtjük (pl. cat, connect, curry, cry, crude, clear,
cue, pact, pubic, frenetic, ache).

 A lágy 'g' kiejtése dzs (pl. gentle, gigantic, gymnast, barge, synergy,
legible, bungy, gynecologist).

A kemény 'g' kiejtése g (pl. go, big, jumping, grow, gut, pregnant,
grant, glimmer, regress).

Azért nem ennyire egyszerû a dolog, van kivétel bõven. Ezek többnyire
olyan esetek, ahol a szabállyal dacolva a lágy helyett kemény a kiejtés
(pl. geek, get, gear, give, girl, girdle, tiger, gizmo, celt). Ilyen
kivétel még néhány 'g'-vel végzõdõ ige jelen idejû melléknévi igeneve
ill. gerundiuma (pl. singing, banging, ringing). További kivételek az
angolba befogadott egyes idegen szavak (pl. gesundheit, gemutligkeit,
gestalt, geisha, giga-).

Az írásmód *általában megõrzi annak a nyelvnek az írásmódját,
amelybõl az angol szó ered (germán, francia, latin, görög stb).
Ennek az angolszász kultúra hagyománytisztelete a fõ oka.  Azzal az
elõnnyel is jár, hogy a számos latin leánynyelv (olasz, francia,
kasztiliai spanyol, portugál, modern román, romansch, katalán stb.),
a német, a skandináv nyelvek stb. nyelv beszélõi mind könnyen fel-
ismerik és elsajátítják a helyes írásmódot. Szerintem az egyszerû
ige-, fõnév- és melléknévragozáson és az angol nyelv idegen szó
befogadási készségén kívül ez is hozzájárult az angol nyelv szinte
egyetemes világnyelvvé válásához. A mi nyelvünk persze nem
indoeurópai nyelv, így nekünk ez nehézséget okoz. Aki viszont
már tanult pl. latinul, annak könnyebb a dolga.

Balázs írta Stockholmból

Szervusz, Gabor!

> Néha elgondolkozom a következõn.
> Az angolban mind a "k", mind a "c" jelölheti a "k" hangot: key, can.
> (A "ch" viszont nem, pld. change).

Ez alol azonban akad kivetel, peldaul: orchestra

> Hasonlóképpen a "j" és "g"
> kiejtése is lehet "dzs": Jimmy, gin (de a garage elsõ "g" kiejtése
> "g").

> Kérdések:
> 1. Van-e valami szabály, hogy mikor melyik kell a "k"/"c", "j"/"g"
> párok tagjai közül? Pld. bizonyos mássalhangzók elõtt többnyire
> egyik, egyébként a másik.
> 2. A nyelv természetes fejlõdésébõl adódóan minden nyelvben
> történnek egyszerûsödések, összevonások. Van-e valami magyarázat
> arra, hogy a fenti betûpárok mindegyike egyazon hangértékkel
> megmaradt, nem pedig következetesen - mondjuk - a "c" helyébe
> mindenütt a "k" lépett? (saját nyelvünkben példaként említhetõ,
> hogy a nyitott és zárt "e" hang kétféle "e"/"ë" jelölése megszûnt,
> csak az "e" maradt)

Ami a c-t illeti. Az ujlatin nyelvekben ugy alakult, hogy a latin k hang,
amelyet c-vel jeloltek (illetve specialis esetben q-val) a felsoallasu
maganhangzok (e, i, es termeszetesen az i maganhangzot jelolo y)) elott
"meglagyult", az olaszban cs, az ofranciaban c ejtest vett fel. Ez tukrozodik 
az
angolban, ahol a latin/ujlatin eredetu szavak
megtartottak eredeti irasukat es ennek megfelelo ejtesuket. (Tudjuk, hogy 
az
angol helyesiras rendkivul konzervativ, amit egyszer valahogyan leirtak, 
az
orokre ugy maradt.) A nem latin eredetu szavak eseteben a dolog ugy alakult,
hogy altalaban a c-t hasznaltak a k jelolesere, kiveve a german eredetu
szavakban az e, i elott, mert nem akartak, hogy azt valaki c-nek ejtse, 
hanem
bevezettek a k jelolest.

Ami a ch-t illeti, azt az ofranciabol vettek at, ahol ez cs-nek hangzott, 
kesobb
azonban gorog szavakat is vettek at, ahol megmaradt a k ejtes.

Megjegyzem, hogy az ofrancia c ejtes sz-sze modosult.

Ami a g ejteset illeti, itt a helyzet hasonlo. Latin/ujlatin eredetu szavakban 
e
es i elott dzs ejtendo, german eredetu szavakban g.

Ha valaki ismeri a latin vagy valamelyik ujlatin nyelvet, annak ez a problema
nem problema, de annak, aki nem, bizony be kell magolnia, hogy mikor kell 
c-t
vagy sz-et, illetve j-t vagy g-t irni.

Udv: Ferenc