Babits Mihály: Húsvét elõtt
---------------------------
S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizû széltõl részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyû malomnak:
ha szétszakad ajkam, akkor is
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érezni, akkor is
- mennyi a vér ! -
szakadjon a véres ének !
Van most dícsérni hõsöket, Istenem !
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hûlni borogatott
ágyúk izzó torkait:
de nem gyõzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem tûri géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizû szélben
a felleg alatt,
sodrában a szörnyû Malomnak,
mely trónokat õröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szûz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:
én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegõn, a szél erején
érezni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegõt
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének !
Én nem a gyõztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hõst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétõl ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki elõször mondja ki azt a szót,
ki elõször el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó
nemzetmegmentõ, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég ! hogy elég ! elég volt !
hogy béke ! béke !
béke ! béke már !
Legyen vége már !
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hõs pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja !
mire jön új március,
viruljunk ki újra !
egyik rész a munkára,
másik temetésre
álljon Isten bort, buzát,
bort a feledésre !
Ó, béke ! béke !
legyen béke már !
Legyen vége már !
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohase nézünk hátra !
Ki a bûnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre !
-----------
Csak ennyit tudok szolni most... :(
Shmoo
|
