Kedves Attila!

hix.nyelv #186, :

> *"3-al" (...) hogy találnák fel az olyan tollat, amelyik rácsap az
> írója kezére, amikor ilyeneket papírra vés 

Az jó lenne. Ha feltalálják, én is veszek belőle magamnak, mivel igen 
gyakran ez az elsődleges forma, amit leírok: utólag kell magamat 
korrektúrázni. Ha lenne ilyen toll, akkor ez utóbbit megspórolhatnám 
:-)) Amúgy itt az nem egyértelmű, hogy a "3-<rag>" írásmódban mi a 
"3" fonetikai értéke: a *"3-al" esetben bízvást [háromm-]. A te 
dedukciós módszered azért nem jó, mivel pl. az "augusztus 
nyolcadikától" esetre nem működik, mivel nem "aug. *8-adikától"-t 
kell írnunk. Ha pedig már van egy ilyen kivétel, akkor nem a szabályt 
magát, hanem a kivételek körét is lehet téveszteni.  
Sőt az "augusztus nyolcadikától" még egy szempontból irreguláris: 
dátumokban a szám nem csak [nyolcadik-] ejtésű lehet, hanem 
[nyolcadiká-] is. A Magyar helyesírás szabályai 11. kiadása (AkH11) 
296. pontja megengedi a "8-ig" és "8-áig" alakok mindegyikét, és 
ugyanígy a "8-tól" és "8-ától", _de_ csak a "8-án" alakot hozza, az 
előzőekből következő "*8-n" formát azonban nem.  
A fentiek többszörösen inkonzekvens megoldást jelentenek, mely 
átsugárzik a kötőjelen toldalékolás más területeire is.  

> a múlt idejű feltételes módú igék esetében hová kerül az -e? 

Összetett állítmány esetén az "-e" partikula a segédigéhez, tehát 
múlt idejű feltételes mód esetén a "volna" szócskához kapcsolódik. 
tehát emlékeid helytállóak, a helyes: "Nem tudom, nem lett volna-e 
jobb, ha..."  

> Nos, ezt lehet-e "Gyermek-leszállásjelző" módra kötőjelezni? Vagy
> milyen jelző(?) szerepét tölti itt be a "gyermek" szó? 

Hát ez az, milyen jelzőét? Az biztos, hogy főnévi minőségjelző. Az 
AkH11 114. pontja szerint ezeket vagy külön írjuk, vagy egybe. Az 
elhatárolás nem a legegyértelműbb: "A foglalkozást, kort, minőséget, 
csoportot jelölő, esetleg csak nyomatékosító főnévi jelzőket 
különírjuk a jelzett szavultól", erre példa: "gyermek király, gyermek 
olvasó", vi 'olyan király/olvasó, aki gyerek'. Más esetekben, a 
'gyermekek számára készült, gyermekekkel foglalkozó, gyermekhez 
tartozó' stb. jelentéseknél a példatárak szerint egybeírás kell, pl. 
"gyermekfogkrém, gyermekkórház, gyermekrajz". Tehát a "gyermek-
leszállásjelző" a megfelelő.

> Egyiktek hozzászólásában olvastam: "Szerintem, ..." - azaz vessző volt
> a "szerintem" után. 

Ez a hozzászóló lehet, hogy én voltam. Régi szokásom, amitől nem 
tudok szabadulni, ui. én ezt egy mondatszónak, ill. hiányos mondatnak 
érzem. Az előbbiek esetén számomra nem teljesen világos, mikor kell 
vessző, mikor nem, hiszen a Magyar grammatika két példája a mutató 
mondatszókra: "_Íme_ néhány példa", "_Lám,_ nem hiába" ebből a 
szempontból eltér. Ehhez hozzájön, hogy a mondat közbe vetett 
"szerintem"-et egyesek vesszővel tagolva, egyesek a nélkül írják: 
Déry Tibor: "s inasával kivitette azokat, akkor szerintem, nagyobb 
bűnt követett el Hungária ellen", de Németh László: "Alekszej 
Alekszandrovics szerintem szimplán ostoba". 

> De vajon jogos-e, hogy a saját becses nevünket így kifacsarva kell
> mondanunk, csak azért, mert az angolok a _sajátjukat_ így használják? 

Számomra ez nem érzelem, hanem a nyelv diktálta kérdés. A XIX. sz.-
ban még úgy volt, hogy az idegen személynevek a magyarban is 
megfordulnak (vmint a személynevek is magyarosodnak), vö. Verne 
Gyula, May Károly. Sőt, nekem van egy 1967-ben kiadott szlavisztikai 
könyvem, melyben ilyen nevek szerepelnek: Marulics Markó, Dolez^al 
Pál. Tehát a magyar nyelvhasználat önként döntött úgy, hogy az idegen 
személyneveket (miként más tulajdonneveket is) eredeti alakjukban 
hagyja, beleértve a sorrendet is. Azonban pl. az angol nyelv nem 
ilyen: ebben csak az utónév + családnév sorrend az értelmes, ha nem 
így járunk el, akkor egyszerűen ebben a tekintetben nem beszélünk 
angolul. Viszonosságot elvárni, őszintén szólva, aránytévesztés. Ezt 
egy úton lehetne megvalósítani, ha a magyarban a régi módi szerint 
megfordítanánk a neveket.  
Egyébként ez utóbbi rendszeresen megtörténik, ha nem magyar 
nemzetiségű magyar állampolgárokról/tartósan letelepültekről van szó, 
pl. rólam. Az én nevem a személyi igazolványomban is fordítva (azaz 
magyarul) van bejegyezve. Ugyanígy a bulgárok országos vezetője, aki 
az előző ciklusban a Kisebbségi Hivatal vezetője is volt, Doncsev 
Tosónak neveztetik, és a tévéből ismert Papanikolau Atini (ha pontos 
vokalizmussal írom a nevét) névsorredje is magyaros, stb. Aki együtt 
akar élni a magyarokkal, az általában megteszi azt, hogy magyar 
nyelven családnév + utónév sorrendben használja a nevét. Csak mi nem 
vagyunk feltűnőek, elveszünk a többségben, csakúgy mint az "István 
Kiss"-ek, ha idegen náció földjére vetődnek.  

> Akkor most kivétel-e az "öcs", vagy a többi, vagy egyáltalán miért nem
> konzekvens a nyelvünk ebben a tekintetben? Vagy az? 

Nem konzekvens, miként másutt sem az. A példák eredeti alakja mind 
"-a" nélküli volt: "*any", "*ap", "*báty" stb. De ezek a szavak még 
mai is szinte kizárólag birtokos személyragozással fordulnak elő, 
ezért egy idő múlva az E/3. birtokos jelzett alakot tekintették 
alapalaknak, annál is inkább mivel a régi magyarban volt egy "-a" 
kicsinyítő képző (vö. "Pista, Palya < Pál"), és idővel ilyen becézett 
szavaknak kezdték tekinteni, tehát a szótő "asszimilálta" a birtokos 
személyragot. Így a kicsinyítő képző cseréjével magyarázhatóak az 
"apa : apu", "anya : anyu", "néne : néni" változatok (vö. "Pista : 
Pisti : Pistu(ka) ~ Pityu"). Erről az új alapról aztán új birtokos 
személyragozott alakok keletkeztek: "bátyám, bátyád, bátyja" a régi 
"*bátyom, *bátyod, *bátya" alakok helyett.  
Ez a folyamat nem pillanatszerű, ezért a terjedésének különféle 
fázisait megtalálni a nyelvben:   
1. Nincs asszimiláció, pl. "húg": "húgom, húgod, húga"  
2. Átmenet az 1. és 3. típus között: az irodalmi nyelvben az alapalak 
még a rövid, de a köznyelvben már az E/3. használható csak helyette,  
pl. "ángy ~ ángya": "ángyom, ángyod, ángya".  
3. Az alapalak az E/3. forma, de a birtokos személyragozás még nem 
alakult át, így az alapalak egyben az E/3. forma is, pl. "ipa": 
"ipam, ipad, ipa". (Ez a szó még azelőtt halt ki, mielőtt a folyamat 
kiteljesedhetett volna. Tehát látszik, hogy viszonylag fiatal 
jelenségről van szó!) 
4. Az asszimiláció teljesen megtörtént, pl. "apa": "apám, apád, apja" 
5. Visszacsapás, hiperkorrekció. Az új E/3. birtokos személyrag 
teljesen hasonlult alakjait rosszul tagolják: a hasonult "j"-t a 
szótő részének tekintik, és csak az "-a"-t gondolják toldaléknak. 
Ebből visszaállítják újra a ragozatlan alakot, pl. "öcs": "öcsém, 
öcséd, öccse". Ezt segítette, hogy az "öccse" alakot a XIX. sz.-ban 
még "öcse" formában írták. A folyamat megy tovább: én már hallottam 
"Mit csinál az *öcsöd?" mondatot. Az "öccse" > "öcs" másodlagos 
változásra utal, hogy az, hogy at "öcs" szót írásmódja ellenére a 
többség gemináltan [öccs]-nek ejti.  
Az "öcs" mellett erre az útra lépett a "bátya" szó is: létezik a 
"báty" szó is [bátty] ejtéssel, de ezt az "öcs"-csel ellentétben még 
nem fogadta be az irodalmi nyelv.  
Ide tartozó érdekesség, hogy egyes nyelvek, mint pl. a polinéz 
nyelvek, a "bátyja, keze" típusú ún. állandó birtokviszonyt másfajta 
nyelvtani eszközökkel fejezik ki, mint a "barátja, háza"-féle ún. 
alkalmi birtokviszonyt.  

> Azaz mikor "láthatók" és mikor "láthatóak" a használatos alak? 

A "láthatók" mindig használható. Én gyakran élek a kötőhangzós 
"láthatóak" alakkal az összetett állítmányok melléknévi tagjában. 
Főnévi (és természetesen jelzői) használatban azonban sosem, vagyis 
"az élők [= életben lévők] élőek" szerkezetben olyan kontrasztot 
hozok létre, mint "a gyorsok [= a gyorsvonatok] gyorsak", vagy "a 
felelősök [= felelős személyek] felelősök".  
Ezért időnként kapok nyelvművelő vénájúaktól a fejemre, mert a 
kötőhangzós alakokat sokan még melléknévként is eleve helytelennek 
tekintik, amivel -- egyfajta babona lévén -- én a legmesszebbmenőkig 
nem értek egyet. Azt viszont mondták olyanok, akik a magyar 
nyelvtörténethez jobban értenek, mint én, hogy a kötőhangzó 
megjelenése viszonylag új, terjedő jelenség az eredetibb "halk szavú >
halk szavúak" analógiájára.  

> Van-e szabály arra, hogy mely mértékegységeket kell a számmal jelölt
> mennyiség után közvetlenül, és melyeket szóközzel elválasztva írni? 

Ez inkább tipográfiai probléma, nem nyelvhelyességi; és én az 
előbbihez nem értek. Mindenesetre az AkH11 a fokot, "%"-ot írásjelnek 
tekinti (275. pont). Ebből számomra az derül ki, hogy a 
mértékegységként önmagukban használt írásjeleket (az említetteken 
kívül még az aposztrófot [perc, fokperc, láb], és a macskakörmöt 
[másodperc, fokmásodperc, hüvelyk]) közvetlenül a szám után kell 
írni. Ha azonban ezek a jelek más betűkhöz járulnak, akkor már az 
egész rövidítésnek minősül, így külön írandók. 
Az önmagában írt fok és "%" írásmódja kiderül az AKH11 275. pontjának 
példaanyagából, a "oC" ugyan nem, de azt meg a Magyar helyesírási 
szótár (MHSz) hozza különírva. De majd a tipológiás vénájúak (pl. a 
druszáid) biztos definítívebben hozzászólnak a tárgyhoz.  

> Megfigyeltem, hogy magyarban léteznek "-szt" és "-d" végű igepárok

Kitűnő megfigyelés: az "-szt" régi összetett műveltető képző, a "-d" 
pedig folyamatos-gyakorító. Utóbbit azonban igen sokszor ikesen 
ragozták, így a gyakorító jelentésárnyalatból többnyire átcsúszott a 
visszahatóba (vö. mos :> mosd > mosdik), és a nyelvérzék idővel az 
"-szt" reflexív párjaként foglalta le. Hasonló párok vannak még: a 
legismertebb az "-ít : -ul/-ül". (Egy hármas: "szakad : szakaszt = 
szakít", "*szakul" nincs, gondolom a képző fiatal volta miatt).  
Ballagi-féle 1871-ből való szótáram még hozza a "kopad" címszót 'kopó 
félben van' jelentéssel, valamint a "kopadék" 'testről lekopott 
hulladék' szót. De a "kopad"-ra az etimológiai szótáram hoz adatot a 
XV. sz.-ból az eredeti 'kopaszodik; kopottá válik' értelemben. A szó 
azért hallhatott ki, mert (1) a nyelvérzék elvesztette a kapcsolatát 
a "kopasz" melléknévvel, így létrejött a "kopaszodik" rokonértelmű 
szó; emiatt (2) jelentésváltozás lépett fel, amely fokozatosan a 
"kopik" ige szinonímájává tette, így végül is felesleges lett.  
A "kopaszt, kopad, kopasz" stb. etimológiája a "kopik" igére megy 
vissza. Erre pedig kettős finnugor eredetet adnak: (1) egy ősi 
hangfestő tő származéka, ugyanebből a tőből lenne egyrészt a "kopp, 
koppan, kopog, kopácsol" szóbokor, másrész maga a "kap" ige; vagy (2) 
egy uráli szóból, mely másutt 'fakéreg; rovarpáncél; állatbőr' 
jelentésű. (De ez utóbbiak is eredhetnek az (1)-ből).  
"Támaszt : támad", vö. "szelet támaszt", ill. a "szél feltámad". E 
szavak mai jelentése már átvitt, eredetileg a "támad" 'létrejön, 
keletkezik', a "támaszt" meg 'létrehoz, előidéz' jelentésű volt.  
A "halaszt : halad" esetén hasonló a helyzet, de itt a "halad" 
megtartotta az eredeti jelentést: 'folyamatosan előre mozog' (már 
írtam: a "-d" eredetileg folymatos-gyakorító képző). Ennek 
megfelelően a "halaszt" először 'eltol [vi. mozgásra késztet], 
elgördít' értelemben fordult elő. Az 'eltol > elhalaszt' 
jelentésváltozás más nyelvekben is kimutatható, vö. német 
"aufschieben", amely még őrzi mindkét jelentést.

> Felado : Gro'zli-Nagy Attila
> Üdv néktek, nyelvelkedők!

U:dv !  O:rulok, hogy ve'gre valaki ilyen sok,
   izgalmas nyelveszeti kerdest felvet !
(Mar kis hijan leiratkoztam a listarol...)   ;-)

>   a -val/-vel
> ragok elveszítik hasonult /v/-iket! Gondolok a *"3-al", *"x-el" típusú
> ocsmányságokra! Nem értem, nem értem, miért harapózott így el.

Nyelvtanilag persze helytelen (azt sokszor az is e'rzi, aki
igy irja at,)  de be kell latni, hogy praktikusabb atiras,
mint a (kisse eroltetettnek is tuno) 3-mal, x-szel, stb...,
ami meghagyna' a val/vel ragnak az elotte allo
 massalhangzohoz azonosulo  " v-je't "  Ha elfogadjuk,
hogy egy roviditesben mindig csak megegyezes
kerdese, mit hagynak el (pld dekagramm = dag? dkg?)
akkor talan ezt is csak meg kell szokni.

>  Ami nekem sohasem volt teljesen világos: a múlt idejű
> feltételes módú igék esetében hová kerül az -e? Úgy rémlik, hogy a
> "volna" kapja... azaz "Nem tudom, nem lett volna-e jobb, ha..." és
> nem "Nem tudom, nem lett-e volna jobb, ha..." Igaza van emlékeimnek?

Igaza van az emlekeidnek! Az -e mindig az allitmany utan jon,
es ezen belul, - ha van - mindig az IGEI allitmany utan!
Ezesetben a "volna" az igei allitmany, a  "lett" pedig csak
befejezett melleknevi igenev, azaz az allitmany nevszoi resze.
(vo:. "az alma piros volna-e" - pedig:  "az alma piros-e")

> Annyi bizonyos, hogy angol ajkú beszélők vesszőt mondanak
> az ilyen (nem tudom, minek hívják az ilyet...) szavak után. De
> magyarban én határozónak érzem, és szerintem nem jogos a vessző
> használata utánuk. Jól gondolom?

  Ezek az angolban is egyfajta hatarozoi csoportot
  alkotnak. A szofaj szerint kotott angol szorend
(alany-allitmany-reszes-targy-egyeb) bizonyos esetekben
megengedi a hatarozo'k szorendi kotottsegenek a feloldasat.
A legaltalanosabb az, hogy az alany ele', vagyis a mondat
elejere kerul, es az angol helyesiras szerint vesszovel kell
elvalasztani. (hatarozo-VESSZO-alany-allitmany-targy-egyeb)

Szerintem,  :-)  magyar esete egy kicsit osszetettebb ennel,
ugyanis nem szofajok szerinti, hanem a mondanivalo szerinti
szorendi kotottseg van. ( tema - rema - allitmany - egyeb)
 (Erre igeny szerint bovebben visszaterhetunk kesobb.)
A vesszot sok egyeb esetben is hasznalhatjuk, mint az angol.
Peldaul, :-) amikor egy szonak a TEMA poziciojat emeljuk
ki, - ellentetben a FOKUSZ,  vagy REMA pozicioval.

Talan egy kicsit onallo mondatreszi szerephez is jut az
 a szo ilyenkor, de ez csak az en tippem...   (pld.:
 "Szerintem,..." = "Az az en velemenyem, hogy...")

Az angolhoz talan annyiban van koze, hogy forditasokban
hagyjak benne a vesszot a nyilvanvaloan magyar ajku, es
magyarul gondolkozo fordito'k - de ez nem feltetlenul
helytelen!  Nem ugy, mint forditva, amikor magyarrol
angolra forditott szoveget tarkitanak tele vesszokkel.

> Miért van az, hogy egyes nyelvek "dominánsak" a nevek
> tagsorrendjét illetően? Ez nem igazság...

Nem igazsag, hogy a levegoben, vizen balkez-szabaly van,
holott a legtobb orszag kozutjain jobbkezszabaly, stb... :-)
Nemzetkozi megegyezes, hogy nemzetkozi erintkezesben
bemutatkozaskor, a nev altalanos hasznalatakor "nyugati"
sorrend van, (keresztnev - masodik keresztnev - csaladi nev)
pld. a lexikonokban pedig  "japanos, keleti" sorrend.
(csaladi nev - vesszo - keresztnev - masodik keresztnev)
Ez tehat nem attol fugg, hogy ki kivel, melyikuk nyelven,
melyikuk orszagaban beszelget.

> Azt olvastam, hogy a "bátyám" szó szótári alakja "bátya",
> az "öcsém"-é  pedig "öcs". (...) miért nem konzekvens
> a nyelvünk ebben a tekintetben?

Azert, mert e'lo" nyelv!  A szavak a tortenelmuk
soran valtozasokon mennek at, es nem a szabalyokat
kovetik. A "szabalyokat" mi huzzuk rajuk, remelve
hogy altaluk konnyebben megerthetjuk a nyelv
valtozasait. Egyebkent van me'g ilyen szo, pld.:
"sza'j" - sza'm, sza'd, de: sza'ja  (es nem *sza')

> mikor "láthatók" és mikor "láthatóak" a használatos alak?

Szetintem csak a "lathato'ak" (eheto"ek, jarhato'ak, stb.)
a helyes. Maganhangzo utan kozvetlenul akkor jonne
a tobbes szam jele, ha fonevrol volna szo, nem pedig
melleknevi igenevrol.

> magyarban léteznek "-szt" és "-d" végű igepárok,
> egyfajta ok-okozat pár).

Targyas, es targyatlan (visszahato ertelmu) igek,
eppugy, mint az  i't -  ul/u:l  parok.
(tanit - tanul;  epit - epul,  stb.)

> - Ilyen párnak tekinthető-e
>  a "támaszt-támad" vagy a "halaszt-halad"?

Nyelvtorteneti ertelemben igen, feltetlenul, me'g
akkor is, ha jelentesmodosulason mentek at.

> - Miért nincs olyan szavunk, hogy "kopad"?

Van helyette "kopik"! Termeszetesen ez is
jelentesmodosulassal, plusz ikesedessel.
Valoszinu, hogy a "kop" szogyok volt elobb,
ebbol fejlodott ki mind a ketto.
(vo:. szallit - szall *szallul; allit - all  *allul)

> Azt olvastam, hogy a "bátyám" szó szótári alakja "bátya",
> az "öcsém"-é  pedig "öcs".

Nyelvunk erdekes sajatossaga egyebkent, hogy
a foneveknek "birtok-esete" van,  a birtokjeles
alakoknak neha sajat onallo jelentesevel.
Pld.  fiu  <-->  vlk.nek a  _fia_
   ve'g (mint: "Ez mar a veg!" )
              <--> vlm.nek a _vege_

Valojaban a rokoni kapcsolatot jelzo (mellesleg egyik
lego"sibb) szavainkat - logikusan - nem is hasznaljuk
"szotari" alakjukban.  Rokoni kapcsolatkent nincs is
ertelme maskepp, mint valaki massal valo viszonyban.
("Csakugy" ba'tya nincs, csak ha vlk.nek a ba'tyja.)

Ha peldaul azt akarjuk mondani: "idosebb hittestver"
(mint: egyhazam egyik idosebb ferfitagja - nem rokon!)
azt csak "testver", "fiver" szavakkal fejezhetjuk ki.
 Ugy nem, hogy  "ba'tya az Urban"   :-)))))

- - - - - - - - - - - - - -

> magyarban léteznek "-szt" és "-d" végű igepárok,
> egyfajta ok-okozat pár).
< Targyas, es targyatlan (visszahato ertelmu) igek,
 eppugy, mint az  i't -  ul/u:l  parok.
 (tanit - tanul;  epit - epul,  stb.) >

Ezek neha otvozodnek, keverednek is, pld.:
   sza'rit  - sza'rad   !
      T.i.  nem: *sza'raszt   es  nem: *sza'rul

 A -tat/-tet (rendesen muvelteto" ertelmu)
vegzodes is targyasithat, es mehat at tovabbi
        jelentesmodosulasokon.

    u:l  -  leu:ltet  (hellyel kinal)
     de:   elu:ltet  (viragot)

> - Miért nincs olyan szavunk, hogy "kopad"?
> Van helyette "kopik"!

 Gondolom, a "kopaszodik" mar nyelvujitas-kori
talalmany, de ugye kb. ezt jelentene' a hianyzo "kopad".

Kedves Attila!

Nehany kerdesedre megprobalok valaszolni, remelem, a tobbire masok
fognak.

> "My name is István Kiss" - tanuljuk az angolnyelv-órákon. De vajon
>jogos-e, hogy a saját becses nevünket így kifacsarva kell mondanunk,
>csak azért, mert az angolok a _sajátjukat_ így használják? Mi sem
>mondunk Bush George-ot, sem Jackson Michaelt. Tudom, ha mi nem
>alkalmazkodunk, akkor továbbra is jönnek a "Dear Verebes," kezdetű
>levelek... Miért van az, hogy egyes nyelvek "dominánsak" a nevek
>tagsorrendjét illetően? Ez nem igazság...

Nemcsak az angolok, hanem valamennyi europai nyelv beszeloi, beleertve
az eszak- es del-amerikaikat, , az ausztralokat. De az indiaiak is igy
hasznaljak, nem is szolva a volt gyarmati nepekrol, akik atvettek a
gyarmatositok szokasait.  Szoval 2000 millio ember szokasa all szemben
15 millioeval. Azoknak az embereknek a fejebe, akik rendszeresen
osszeteveszik Budapestet Bukaresttel, hogyan tudnad beleverni, hogy
nalunk a sorrend forditott?

>  Mikor használunk a folyamatos melléknévi igenevek többes számánál
>kötőhangot? Azaz mikor "láthatók" és mikor "láthatóak" a használatos
>alak?

A folyamat meg nem fejezodott be teljesen. "Ezek a targyak lathatok v.
lathatoak" egyarant elofordul es helyes. Mindazonaltal megfigyelheto
az a folyamat, hogy a fonevkent hasznalt alaknal nem iktatunk be
kotohangot, a melleknevkent hasznaltnal viszont igen. Tehat: "Ezek a
targyak lathatoak, amazok nem lathatoak" Viszont "Isten teremtette a
lathatokat (dolgokat, lenyeket) es a nem lathatokat". "Eredmenyei
kitunoek." Viszont "A kitunok tandijmentesseget elveznek." (Egyebkent
a magyar nyelvtan nem folyamatos, hanem jelen ideju melleknevi
igenevrol beszel.)

>   Van-e szabály arra, hogy mely mértékegységeket kell a számmal
jelölt
> mennyiség után közvetlenül, és melyeket szóközzel elválasztva írni?
> Különösen a % érdekel, valamint a fok jele (kis karika), amit
> Celsiussal (most kis o-val jelölöm) pl. 20 oC-ként, szögfok esetében
> viszont pl. 20o-ként szoktam látni. A MaHÍSz-ban nem találtam
konkrét
> utalást erre. Tudtok segíteni?

Mind a %-ot, mind a fokot jelolo kis kort szokoz nelkul kell a szam
utan irni. Ugyanigy a roviditeseket, de nem a teljesen kiirt szavakat.
Tehat: 5km, de 5 kilometer.

Ferenc

Üdv!

  Bata Gábor levelére válaszolok:

>Végül megengedsz egy személyes kérdést? 

Na jó... :))

>Kötőjeles vezetékneved erdélyi származásra utal, vagy 
>máshol is szokás így anyakönyvezni? 
>(Bár ez is nyelvi téma lehet, annál is inkább, mert az 
>anyakönyvezhető családnevek kérdése felmerült már itt, 
>a "-né" formát a <férfi>többség különféle praktikus és 
>emancipált szempontok alapján elvetette. ;) 

  A sztori úgy kezdődött, hogy eredetileg Nagy Attila voltam, csak miután
rendszeresen összekevertek más névrokon-druszáimmal, illetve 
félreadminisztráltak az ő javukra, döntöttem úgy, hogy egyedi és 
hamisíthatatlan leszek. A Grózli családnév anyai ágról származik,
és minden gond nélkül elfogadták az anyakönyvi hivatalban az új,
kötőjeles formájú vezetéknévi alakot. 
  A kötőjel tehát nem erdélyi származásra utal, számomra inkább azt 
jelenti, hogy mindkét vezetéknévi tagom egyenrangú, a szóköz már
valamiféle sorrendiséget sugallana. Ragaszkodom is a kötőjelemhez
(szeretik az emberek lehagyni)!

  Sok szépet: Attila

ui: engedtessék meg egy önkorrekció: a Nyelv 186-os számában szereplő
*"Celsiussal" szavam helyesen természetesen így írandó: "Celsiusszal".

> Úgy rémlik, hogy a "volna" kapja... azaz "Nem tudom, nem lett
> volna-e jobb, ha..." és nem "Nem tudom, nem lett-e volna jobb,
> ha..." Igaza van emlékeimnek?

  Igaza, ámbár a "nem lett-e volna" szerintem nem hibás. Ellentétben a
"nem-e lett volna" formájú, népszerű szerkezettel, ami egyértelműen
hibás.

> A propos, annak idején, mikor a buszokon még a vezetőfülke mellett,
> az első ajtónál, kb. derékmagasságban volt egy pici gombocska, ennek
> neveként a *"Gyermek leszállás jelző" feliratot lehetett olvasni.
> Nos, ezt lehet-e "Gyermek-leszállásjelző" módra kötőjelezni?

  Érzésem szerint a helyes alak gyermekleszállás-jelző.

> Egyiktek hozzászólásában olvastam: "Szerintem, ..." - azaz vessző
> volt a "szerintem" után. Ugyanígy egyre gyakrabban találkozom
> kezelési útmutatókban a "Például, használható XXXX márkájú színes
> tinta." alakkal. Annyi bizonyos, hogy angol ajkú beszélők vesszőt
> mondanak az ilyen (nem tudom, minek hívják az ilyet...) szavak után.
> De magyarban én határozónak érzem, és szerintem nem jogos a vessző
> használata utánuk. Jól gondolom?

  Persze.

> "My name is István Kiss" - tanuljuk az angolnyelv-órákon. De vajon
> jogos-e, hogy a saját becses nevünket így kifacsarva kell mondanunk,
> csak azért, mert az angolok a _sajátjukat_ így használják?

  Nem az angolok, hanem a világ népeinek túlnyomó része, mindazonáltal
nekem se tetszik. Kuroszava Akirából általában Akira Kuroszava szokott
lenni, a japánoknak már vérükben van, hogy fölcserélgessék a nevüket,
de azt még soha nem láttam angol nyelvű szövegben sem, hogy Zedong
Mao. Mindig Mao Zedong volt.

> Mikor használunk a folyamatos melléknévi igenevek többes számánál
> kötőhangot? Azaz mikor "láthatók" és mikor "láthatóak" a használatos
> alak?

  Ez ügyben ajánlom az Édes anyanyelvünk egyik fejezetét, ami ezzel
foglalkozik; a címe Kiválók vagy kiválóak?

>>> SI <<
> Van-e szabály arra, hogy mely mértékegységeket kell a számmal jelölt
> mennyiség után közvetlenül, és melyeket szóközzel elválasztva írni?

  Mindegyiket szóközzel elválasztva kell írni.

> Különösen a % érdekel,

  A százalékjel nem mértékegység. Egybeírjuk a számmal: 17%.

> a fok jele (kis karika), amit Celsiussal (most kis o-val jelölöm)
> pl. 20 oC-ként, szögfok esetében viszont pl. 20o-ként szoktam látni.

  Bocs, de ha már kijavítasz minket, akkor mi is Téged: Celsiusszal,
mert a kiejtése celziusz és nem celsius. A -val, -vel rag a kiejtett
hanghoz hasonul.
  Ha Celsiusszal szerepel, akkor úgy áll, ahogy írtad, itt a "fok
Celsius" egy mértékegység jele: 20 oC. Ha viszont szögfok, akkor már a
számhoz ragad, 20o. Ugyanígy a perc és a másodperc: 20o 30' 40". De ha
betűvel jelölöd, időpontra vonatkozólag, akkor már külön: 20 h 30 min
40 s.

> - Miért nincs olyan szavunk, hogy "kopad"? Az a lúd, akit éppen
> tollától fosztanak, menne át ilyen állapotváltozáson. Vagy van?

  Mostantól van... :)))

> Használják is?

  Még nem, de időnként figyelmeztess minket...

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
Kezdetben az ember a maga kepere formalta a szerszamait, peldaul a bunkot.

Szervusz Attila! 

Leveled lényegével egyetértek, a kételyeiddel is ;), így 
inkább az avatottabbakra bíznám a részletes választ. 
Amihez hozzászólnék, egy volt kollégám vesszőparipája: 
a Celsius fok. 

Gro'zli-Nagy Attila írta: 
>   Van-e szabály arra, hogy mely mértékegységeket kell 
> a számmal jelölt mennyiség után közvetlenül, és melyeket 
> szóközzel elválasztva írni?

Azért ehhez a bekezdéshez még pár gondolat: nem tudom, 
talán van helyesírási szabály is, de bevett nyomdász 
"szokás" biztosan, Attila a megmondhatója. ;) Én tennék 
szóközt az esetek többségében, bár bevallom, - néha, 
helyszűke miatt - a tömegével előforduló mértékegységek 
előtt nem. Tudom, csúnya kivételezés... 
(Az viszont nyilván matematikai "előírás", hogy képletbe 
helyettesítve, ahol egyébként nem szerepeltetjük a 
mértékegységet, csak a mérőszámot, az eredmény után 
szögletes zárójelben tüntetendő fel az mértékegység.) 

> Különösen a % érdekel, valamint a fok jele (kis karika), 
> amit Celsiussal (most kis o-val jelölöm) pl. 20 oC-ként, 
> szögfok esetében viszont pl. 20o-ként szoktam látni. 

Igen, én is így írnám, azzal az apró különbséggel - most 
jön világlátott kollégám intelme: -, hogy a magyarban a 
"Celsius fok" sorrend használatos (miért is?), ezért ez 
írásban mértékegységként is így írandó: Co. Tévednénk? 

Végül megengedsz egy személyes kérdést? 
Kötőjeles vezetékneved erdélyi származásra utal, vagy 
máshol is szokás így anyakönyvezni? 
(Bár ez is nyelvi téma lehet, annál is inkább, mert az 
anyakönyvezhető családnevek kérdése felmerült már itt, 
a "-né" formát a <férfi>többség különféle praktikus és 
emancipált szempontok alapján elvetette. ;) 

Köszönöm, minden jót kíván: Gábor