de remelem Feszt nem veszi zokon szabadalma illetektelen hasznalatat. Ez is
egy Katona Klari dal, de ami lenyegesebb, Sztevanovity Dusan irta (igaz,
nem ilyen foltosan, ahogy itt szerepel, de nem ertek meg mindent)
Sztevanovity Dusan/Presser Gabor/Katona Klari: Nelkuled

Gyere,   sulyos csend hullik racsba fel,
gyere,   leplet leoldanam, mert eltemet.
Teged szolit, s osszeer veled
ebren var a kepzelet
mar elaludni nem tudok
nelkuled
gyere,   milyen gond sullyeszt el, hagyd el,
gyere,   milyen szarny emel, dobd el,
minden......ami tavol tart
oh, hagyd az almokat,
milyen tevedes terithet el - felejtsd el!
Gyere,   arcom arcodhoz er,
gyere,   kezem simul feled,
necsak mozdulatom erezd meg,
hozzam lelekben is erkezz meg,
oh, te meg nem hiszed
a tobbi szepen csondben regen elveszett.
Gyere,   egyutt meruljunk el, ugy olelj,
gyere,   egyutt repuljunk fel, ugy emelj,
nezd, vigasz csak ez maradt
oh, ahogy vartalak,
oh, ahogy megerkezel
a tobbi fust es kod, csak eddig hittem el.
Vagyok a sziv, mely nem dobban,
vagyok a lang, mely nem lobban
nelkuled
vagyok a hur mely nem rezdul,
vagyok a hang mely nem csendul
nelkuled
bolcso vagyok, mely nem ringat,
holnap vagyok, mely nem virrad
nelkuled
nelkuled, nelkuled, nelkuled
hopehely, mely kezre szall:
a huvos esz ugy olvad mar,
a felelem ha rank tapadt,
mar eltunik, mar elmarad
 .. s az angyal megis erre jar.
Gyre,   arcod ne forditsd el sosem,
gyere,   titkod taruljon fel nekem.
Szep istenekkel almodtal,
hamis fenynek aldoztal,
en ejszakakat bujdosnek
es hozzad menekulve lennek menedek.
Gyere,   okos ervek elol hozzam
gyere,   halvany kepek elol hozzam
uj nap jon es tobbet ker
felejtsd el, ugyis eleg
en nem hiszem, ami fontos rajtunk all,
mennyit adtal mar es vissza eddig mennyit kaptal?
Gyere...
gyere,   almok lobbannak el, ne feltsd
hidd el, itt most ez jut rad
es ez jut rad, mast ne varj
nem lesz szebb es nem lesz mas
hat jobban orizd azt mit velem egyszer megtalalsz!
Ejszakakat sirok at, ugy emelj,
a hidon egyutt erjunk at, ugy olelej,
tolem tavol...ram talaj,
egy erzes, melyhez visszatersz
tolem...
Vagyok a sziv, mely nem dobban,
vagyok a lang mely nem lobban
nelkuled
vagyok a hur, mely nem rezdul,
vagyok a hang mely nem csendul
nelkuled
szikra vagyok mely nem szokken,
sikoly vagyok, mely nem roppen
nelkuled
titok vagyok, mely nem tarul
s oleles, mely nem zarul
nelkuled
nelkuled, nelkuled, nelkuled
nelkuled, nelkuled, nelkuled
nelkuled...

> ----------------------------------------------------------------------------
To find out more about the anon service, send mail to .
If you reply to this message, your message WILL be *automatically* anonymized
and you are allocated an anon id. Read the help file to prevent this.
Please report any problems, inappropriate use etc. to .

Szebe'nyi Ildiko: El nem kuldott level

Ma olyan nehezen tudom felfogni, hogy vagyok, talan ha leirom, hinni
is fogom, erezni, behatarolni, kozmoszbeli lenyem, csak mereven
bamulom a papucsom, es nem veszem eszre, hogy nem is azt nezem,
kepzeld, orak ota csak magamat kinzom, miota gubbasztok itt, nem is
tudom, Le Akarom Irni Neked, hogy VAGYOK, le akarom irni, hogy
Tudhassam, hogy Vagyok, de nyelvi, emberi, ember-agyi korlataim
vegtelenek,  ezt te nalam jobban tudod - ha le tudnam irni, mar nem
is irnam le, hogy semmit se tudok BIZTOSAN, magamat tudom a
legfurcsabban, itt, a sok AGY  kozul az Enyemben, neha osszefogom es
ertem az egesz VILAGOT, entudat, helyzettudat, stb. a vilaghoz
viszonyitva megfelel bennem,  es koszonom, magamhoz viszonyitva is
jol vagyok, csak egy kicsit a halal tudata zavarja meg az
agymukodesem, egy kicsit neha azt sem ertem, hogy ha nezem a Holdat,
me'rt nem lathatom a Napot, vagy me'rt leszek szomoru, ha a lovak
szemeben a fenyt, ugy erzem, megertem. Mondom, ugy erzem, hogy a
lovak tekintetet ertem, mert lehet, hogy tevedek, ha pl. a lovak
tekintete nem is szomoru... (En minenesetre annak latom, meg sokan
latjak annak, masok talan nem is foglalkoznak ezzel.) Kivancsi
vagyok, mi a velemenyed errol, vagy mi a velemenye a dologrol egy
boroknak, vagy annak az arnyeknak, amelyik engem kovet, ha eltakarok
a feny elol egy darabot. Az az arnyek az enyem, de nem gondolkodik,
hanem Ugy letezik, mint en, nyilvan, velemenye se lehet - ezt tudom.
Hozzam tartozik megis, ezt az iskolaban megertettem, meg sok mindent
megertettem, azt is elhittem, el tudtam hinni akkor, hogy kez, fej,
agy, ver, meg me'g mennyi minden mind en vagyok, de a sajat oraimon a
leckek osszekeverednek, megerteni semmit se tudok, magamat Igazan
tudni pedig, ugy erzem, lehetetlen.
Es  az is idegesit, hogy sejtjeim millioi Enkent szulettek
pusztulasra, vagy atalakulasra, (ez az en szempontombol teljesen
mindegy...), szulettek a Pontosan Meghatarozott Palyara, a fak
mosolyok, tejutak koze. A beomlott falak rezgeseit felfogom, orrommal
illatokat erzek, szememmel fenyeket latok, latom a te szemed, latom,
hogy szemedben MAS a feny. Szemedben a feny CSAK-TEGED jelent, a
sajat arcod, a sajat hajszalereid, sajat gyotrodeseid, a Te Sajat
Agyad Visszatukrozodese szemedben a feny.
Teged konnyebben felfoglak, es magamhoz viszonyitva a Te kezed, a Te
borod MASSAGAT is ertem, meg nem irt verseid talan szeretni is tudom,
mert agyam kovetni kepes teged, felfogja letezesed, nem ugy, mint
azt, hogy valahol, valahogy, talan Itt, talan Most, Pontosan Most,
Ebben a Fotelban, Ebben a Szobaban Hajnali-egykor Valaki, talan En,
Talan Pontosan EN levelet irok neked.

"Olvasom verseid, csak olvasom, pedig felek,
utana ittmarad
fulsuketiti szivhangod,
    es kiloki a szobam falat.
Talan mast kellene csinalnom:
Csokoladet enni a fotelban,
vagy elnyujtozva hallgatni egy melengeti zenet.
Talan jobb volna, ha becsapnam magam,
ha nem figyelnek Rad, nem figyelnek a Vilagra se.
Becsaphatnam magam,
mert engem is naponta benzinnel ontenek le,
    es lehet, hogy holnapra mar a hangom is eleg.
Megis,
varom az ujsagot,
varom, pedig felek:
    Verseid torott sipcsontok, acelkesek,
de tudom,
nem az en arcom akarjak folkarcolni,
    csak bsqrtntelenul vegighasitani az eget."
                                            (Zimonyi Zita)