Udv Ked Min!


> Az semmi. Az eszak-ausztraliai tivi nyelvben olyan szavak talalhatok,
> mint peldaul ez ni:
> 
>      jinuatamaningilipangamatatumangalapiangkina
> 
> Ami azt jelenti: Jott a ferfi es elorozta a lepesmezemet ma reggel, amig
> aludtam.

Ez igazan szellemes, ambator legyen szabad megjegyeznem, hogy peldaul
nekem kifejezetten szimpatikus, hogy a baszkrol nyomatja a kollega
az ismeretterjeszto irasait! Legalabb okosodok itt aprankent 
(mar amennyiben ez egyaltalan lehetseges).

Egyebkent egyszer az egyik egyetemi padra firkalva lattam ezt a
mondatot: "Euzkadi Ta Azkatasuna". Nagyon megtetszett, ugyanis
el nem tudtam kepzelni, hogy ez barmit is jelentsen akarmilyen
nyelven is. Ugyhogy rajzoltam hozza egy nagyszemu-ovalis feju 
ufonautat es belebuborekoltattam a szoveget a szajaba. :)
Aztan kesobb vegulis - egy veletlen folytan - megtudtam, hogy az a
mondat nagyon is bir jelentessel, meg hogy elegge kozismert, csak
eppen roviditeni szoktak...  hat, azert remelem, hogy a fiuk
elnezik ezt a kis botlast nekem es nem kuldenek ram se ozonvizet,
se mennydorgest, se valami nagyobb durranast... :)


Csaba

RÉGI MAGYAR ÉNEKEK



Ismerteti Gaál Gábor.

 .

    A fenti cimmel jelent meg Aradon 1873-ban Somogyi Antal tollából,
Réthy Lipót nyomdájában egy kis verses kötet, amely Halom nemzetű
(nemzetiségű) Kova Áron gyűjteménye.

    Nagy port vert fel a kötet, mert a hazaáruló Bach-korszaki
nyelvészek és történészek azonnal kijelentették, hogy mindez
hamisitvány. Azóta a könyv feledésbe ment. A lakáj jellemű történészek
és  nyelvész  cinkosaik véka alá rejtették a könyvet, mig Malmöben,
(Svédország),  Kovárczy István
ismét ki nem adta  1985-ben. Erről egy szó sem esett az  otthoni magyar
irodalmi kőrökben.

    Alant közlöm az Előszót, és ugyancsak régi magyar nyelven  irott,
erdetileg  Bél féle székely rovásirással irt verseket is.

    A magam részéről nyelvtörténelmi  szempontból legalább is
egyértékűnek tartom  a Halotti Beszéddel és az Ó-Magyar Mária
Siralommal. A verseket  olvasva, megtanulhatjuk az igazi magyar
nyelvet.

 A könyv eredetét az Előszó ismerteti.

"  Készen lévén külön bővebb értekezésem "Régi Iratainkrul" e füzetre
nézve elegendőnek  tartom a következő három megjegyzést.

1. Bécsben harmadéve több más latin könyvvel együtt szereztem Ciceronak
De Officiis Lib. 3. etc., 1582 évi kiadását. E könyv nyomtatott levelei
közée (a régi gyakori, ma is divatozó szokások szerint) jegyzetekre való
levelek kötvék, a papir minősége szerint itélve, 16-ik  századbeliek.
Ezeknek részére van irva a jelen füzet tartalma - székely  betükkel,
amelyek a Bél  mult századi munkáiban közlöttekhez hasonlók, csakhogy
sok hely összefolynak. Majd, néhány   be nem irt levél után, a többi
levélre latin jegyzetek irvák Cicero említett művéhez - a 16 század
végén és 17.-ben
használt betükkel . . . A székely irás első lapja eként hangzik: " KOVA
ÁRON KÖNYVE HUGYAN VAN SZEGEDI ISTVAN URAM IRÁSÁBAN, HUGY KIT A
POZSONYBUL PÁLTÓL HOZOTT VOLT. Mégis más szép énekek a komáromi énekes
könyvecskébűl, kit a Bajcsi nuncius hagyott volt 583-ban az akkortáji
Nunciusunknál  - neve jegy nélkül kit nem is tudok. Ebbűl világos, hogy
Szegedi István írásában
foglaltak  elejét ( e füzet legnagyobb   részét) Kova Áron  gyüjtötte.
Amiért is ezen részt ily cim alatt közlöm: HALOM NEMZETÜ" (NEMZETSÉGÜ")
KOVA ÁRON GYÜJTEMÉNYÉNEK  MÁSOLATA".

    “Halom nemzetűnek nevezem Kovát, mert a gyüjteményéhez csatolt
néhány sor után, magát Halom nemzetűnek irja, talán azért,hogy családját
a más hasonnevű nemzetségtűl  megkülönböztesse.”

2. Kova Áron gyüjteménye után következik néhány dal a komáromi énekes
könyvecskébűl.  Ezen Énekes  Könyvrűl csak annyit tudok, hogy Bánfy
János báró és Széll Farkas régész  hallották említetni, de  nem látták,
és hogy 1647 évi könyvben, amelyet Kassán vettem és amelynek tartalma :
" Libri Joshue, judicum, Ruth Regum 4 et Paralipomenon 2" a címlapra ez
van jegyezve székely betűkkel:  " Ezer hat száz hatvan",  a véglapon
pedig hasonló székely betűkkel: " Vai igazán mongya komáromi énekes
könyvünk : Sok csuda lévő dolgot lát."

3. A zárjegybe foglalt szavak: az én magyarázataim.
(Somogyi Antal). "

    Eddig  az  Előszó.

 Most élvezze az olvasó a 16.századbeli zamatos magyar nyelvet.
Nyolcvan Éneket  tartalmaz  a könyv,ezekből  két Éneket közlünk .


Hun Népnek  Származásának k é p e z ő  megírása.

Hunor magyar nemződik v o l  (vala) is (ős) elő (előd) Jafettul
Jafet k e d e g  (pedig) származik v o l  g u r j u (guruló, hempelygő)
áru Kustúl,
Kus  k e d e g   l e n  (lőn)  e m  s z e m i t ű l  (forrástúl) em
szemi
f ö l d   b e l ü l  (földbül)
 E  föld kedeg  t ö r i k  t é n i k ( kitör, tűnik) i l e v i n
(eleven, élő)
istentül.
Ilevin nagy iste Kusnak nemit s z a p o t i t t a  (szaporította)
El-kiszélesztette  egész  K e r i t i s  g y o t á r a  ( kérítés
gyótájra,
kerített  legelőre)
Vitte Sil  v ö l g y b e l  (völgybe)  i r ó  k a m  (iramló víz) kerek
tó
v i z i h e n  (vízéhez)
K e l e n t i  v o l  (átkelette  volt)  nagy A t i l o n  (vizen)
sokas  puszta  földen.
Juttatta szép  A t i l  k ö z  b e l e  (Etelközbe), e g y ü l t e t t e

(egyesítette)  ottan
Mind  hét  u (ó) nagyarnak  i s (ős)  nemzetit  n a g y  h a m a r a n
Szálatatta  Atttilának örök birtokába
Kit mind mai napság él  jó  n a g y s á g o s  b o l d o g a n.
Értsed magyarI  nemzetem: Löttél ős Hunortul
Hogyki árasztatta vala hunokat   t á m a d t ú l  (támadattúl,
kelettül),
Ôs Hunor lőn  s z é p (szépatyja) Jafettul, Jafet kedeg Kustul
Kus forrástul, ez földtül, föld istentül magátul.


Hun  Vagyis  Magyar  Népnek  Vándorlatárul.

Kerek tónak sós (a) vize, l e (el) kell szállnunk innen
 Hogy  m ü  (mi) nyájunk  l e g e l e t t e  (legelvén, mult időben)
édes vizet leljen.
Le  is szállnak  nagy  A t e l n e k  sokságos  rétire,
Hun (a) legelő mezőnek (a) k e r e k i  ég  (a) széle.
R a r o t t a k  ( ragadva rohantak); u g y a n (mint) szél pusztán,
vagy   s é d  (patak) völgy mentében,
Kivel  gondolat is  futtán aliglant  ha  é r e n .
Ha  k i  (valamely) nép utukba esett  ü t t é k  (üldötték), hogy nem
lelte
Nyomát a föld se a  v e z  (víz) se a lebegő ég se
Érének   A t e l k ü z  b e l e ( Etelközbe) kit  nyájuk taposott
Kinek édes  v e z e  b e l l ü l  (vizébül)  legelette   i o t t
(ivott)
A m i  e d d i g  (ameddig) Turul űzte nagy  magyar országba
Kit mind a mai napig  bírnak  örök igazba (jogba).

 żElhinné  e  valaki, hogy ezek az énekek  hamisítások? Ki ismerte  a
19.században  - vagy kis ismeri  ma - a 16.század  magyar  nyelvét?

       G.G.